Vörösmarty összes munkái 1. (Budapest, 1881)
LYRAI ÉS VEGYES KÖLTEMÉNYEK 1821-1855 - 1844 - Rossz bor
288 LYRAI ÉS VEGYES így szóltak egymással Katicza és Endre, Tarka beszédjükben nem vigyáztak rendre, Szivük sem dobogott most úgy miként máskor, Pedig egyiket sem zavarta meg a bor. Még vizet sem ittak, mert a kút elapadt, De szerelmes szívük annál inkább dagadt. S Endre a bakancsot könnyebben emelé, Hogy a szép Katiczát meg-megülelgeté, Szorul szóra végűl kezet is nyújtottak, Egymásnak újólag hűséget fogadtak. A fogadás küzben üsszeforra szájok, Hogy a versiróknak nincs ily Katiczájok! így ballagtak el a faluba kettecskén, Útközben gyakorta egymásra tekintvén, Beszédes szájok is elnémult mint a bal, Mert lelkük tele volt ürömgondolattal. A kútágas pedig még szomorúbb fa lett, Ösvénye is benőtt s a fűben elveszett. Az üres egekbe nyújtózik hasztalan, Neki a világon már nem nagy becse van, Hacsak a boldog pár meg nem ássa kútját: Fordítsa az isten jóra házok dolgát. ROSSZ BOR. Igyunk, barátim, szomjas a vilig, Kivált a költő, aki tollat rág, Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt, Igyuk meg hát ez átkozott italt. Csapláros, méregkeverő! Ne pislogj, jobb bort adj elő. Czudar biz’ ez, de ám igyunk, Hiszen magyar költők vagyunk.