Vezetés - szervezés, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám
A gazdálkodó szervezetek pénzügyi - gazdasági ellenőrzésének néhány tapasztalata DR. SÜTŐ DEZSŐ PM Ellenőrzési Főigazgatóság Folyóiratunk előző számában elkezdtük a Pénzügyminisztérium ellenőrző munkájának ismertetését. Akkor az Ellenőrzési Főosztály vezetője interjúban számolt be a költségvetési intézményeket érintő ellenőrzésekről. Ezúttal az Ellenőrzési Főigazgatóság vezetője a gazdálkodó szervezetek ellenőrzése során szerzett tapasztalatokat általánosítja. Az ellenőrzési eredményekben feltárulnak a vállalatok, szövetkezetek gazdasági magatartásának tipikus jegyei, a gazdasági szabályozók tervezett és valóságos hatásainak eltérései, többek között kirajzolódnak a kisvállalkozási formák egyes problematikus vonásai is. Amikor a gazdálkodás hatékonysági, minőségi követelményei kerülnek előtérbe, törvényszerű, hogy egyre szélesebb körű társadalmi érdeklődés övezi a követelmények és a tényhelyzet összehasonlítását, a tények reális értékelését, a hibák és okaik feltárását, megszüntetésük folyamatát. Az állami ellenőrzés helye, feladatai Az irányítás bármely szintjén lehet-e jó döntéseket hozni a tények sokrétű ismerete nélkül? A politikai és a gazdasági vezetésnek nyilvánvalóan folyamatos információkra van szüksége ahhoz, hogy kontrollálhassa a szabályozással befolyásolt folyamatokat, az operatív döntések megvalósítását és eredményességét. De szükséges-e hogy napról napra meggyőződjünk arról, milyen az állami döntések fogadtatása; a gazdálkodók értik-e a meghozott intézkedések elveit, törekednek-e az azok végrehajtásához nélkülözhetetlen feltételek megteremtésére; magának a vállalatnak ismernie kell-e valós helyzetét? Mindegyik kérdésre igen a válasz. Ezért is beszélünk arról, hogy nő az ellenőrzés szerepe, jelentősége. Az ellenőrzés feladata a folyamatos kontroll, a közvetlen visszacsatolás, a következő döntés meghozatalának segítése. De feladata a szabályoknak megfelelő magatartás kikényszerítése is. Az egységes magyar ellenőrzési rendszer fontos eleme, a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés hagyományos alapfeladata a szabályoktól, a „normáktól” eltérő magatartás feltárása, a jogszerű helyzet viszszaállítása és a hibák arányában álló szankciók foganatosítása. Az ellenőrzés e feladata hatósági funkciójából adódik. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzés egyszersmind a kormányzati irányításnak is része, mivel arra is választ kell adnia: mennyire hatásosak a közgazdasági szabályozók; a gazdálkodók részéről milyen irányú és jellegű reakciók tapasztalhatók; általánosabban fogalmazva milyen okai vannak a szabályozási szándékok és a valóságos folyamatok különbözőségének. Az utóbbi években felgyorsuló világgazdasági változások nemcsak a népgazdaság egyensúlyi helyzetét változtatták meg, hanem - ennek reakciójaként - az irányításról, a vállalati gazdálkodás hatékonyságáról vallott felfogásunkat is. 1978-79-ben ezért is került napirendre a gazdasági mechanizmus átfogó fejlesztése. Ma már hozzászoktunk az állandó változásokhoz, amelyek sajátságosan tükröződnek a közgazdasági szabályozók módosításaiban. A pénzügyi szabályozók új elemeinek egyik része a gazdaságban jelentkező működési zavarok elhárítására, a másik része azonban a megújulásra irányul. Ebben a helyzetben különösen VEZETÉS, SZERVEZÉS