Vasárnap, 1994. november (1. évfolyam, 29-32. szám)

1994-11-06 / 29. szám

2 VASÁRNAP­I HÍRLAP HÍRHASÁB ■ Az ENSZ öt hónapon belül kivonja 15 ezer fős katonai kontingensét Szo­máliából. Az ENSZ-csa­­patok létszáma a csaknem két éve kezdődött Szomá­liai bevetés során megha­ladta a 29 ezer főt. ■ Fegyverekkel, lőszerrel­ és üzemanyaggal megra­kott teherszállító hajó kö­tött ki pénteken a horvát­országi Ploce kikötőjében - jelentette a Tanjug. A jugoszláv hírügynökség je­­lentése szerint a mintegy kilencezer tonna üzem­anyag, valamint a nagy mennyiségű fegyver és lő­szer az iszlám országokból érkezett a térségbe, s Plo­­céból Mostarba, Szara­jevóba és Közép-Bosz­­niába juttatják el a szállít­mányt. ■ Szörnyű baleset történt csütörtök este Franciaor­szágban, Montélimar vá­rosa közelében: több tu­cat autó és teherkocsi haj­tott keresztül egy 87 éves asszonyon, anélkül, hogy megálltak volna. A csend­­őrség pénteki közlése sze­rint a néni valószínűleg az út szélén ballaghatott, amikor az első autó el­ütötte. Ezután még több következett, s ezek körül­belül másfél kilométeren át vonszolták magukkal a testet, mire végre a sofő­rök észrevették az esetet és megálltak. ■ Kézigránátot dobtak pénteken a dél-török­országi Diyarbakirban az ellenzék Haza Pártja ne­vű nemzeti-liberális párt területi székházára. A me­rényletben hét ember megsérült. Választás előtt áll Amerika és Bill Clinton A négyévenkénti amerikai el­nökválasztásokra mindig rend­kívüli érdeklődés irányul, ámde az Államokban kétévente sza­vaznak, és ez is igen fontos: ked­den lesz ilyen időközi választás, amely döntően megváltoztathat­ja az erőviszonyokat a törvény­­hozásban, így elősegítheti a kon­zervatív republikánusok vissza­térését a Fehér Házba a 96-os elnökválasztás után. Bill Clinton 12 év után az első demokrata párti elnök, és mind valószínűbb, hogy egyelőre az utolsó is marad majd. Az egyko­ri arkansasi kormányzó külpoli­tikája határozatlannak, ingado­zónak bizonyult, de ami a szava­zók szempontjából sokkal fon­tosabb: nem tudta valóra válta­ni fő belpolitikai ígéreteit, az általános egészségbiztosítást, azt, hogy megjavítja a közbiz­tonságot, a közoktatást. Igaz, mindeközben az amerikai gaz­daság a hosszú pangás után fel­felé ível, a munkahelyek száma nő, ami talán mindennél fonto­sabb, de az amerikaiak többsége mégis és máris kudarcnak tartja a demokraták kormányzását, és a felmérések szerint 52 százalé­kuk szavaz majd kedden a re­publikánusokra. Ami katasztrófát hozhat a de­mokratákra, akik 1954 óta több­ségben vannak a képviselőház­ban és (az 1980-86 közötti éve­ket kivéve) a szenátusban is. Áz épp a tény, hogy Clintont saját pártjának törvényhozói sem tá­mogatják egységesen, hogy ezért bukott meg például a legna­gyobb ígéret, az egészségbizto­sítás, egy érvvel több arra, hogy a változások elkerülhetetlenek. Ú­gy tűnik, a szavazóknak ele­gük van még olyan bálványok­ból is, mint az utolsó Kennedy fiú: 62 évesen, egy negyedszá­zad után a törvényhozásban, a liberális, katolikus milliomosnak élethalálharcot kell vívnia a re­publikánus ellenjelölttel - egy milliomos mormonnal. Sikeres, népszerű demokrata politiku­sok helyét veszélyeztetik fiata­labb, felkészült republikánusok. Sok pénzzel is, ami az amerikai kampányokban nélkülözhetet­len. A kihívók nem mindig job­bak, de fő előnyük, hogy válto­zást ígérnek, nem egy helyen olyan demokraták után, akik év­tizedek után elhasználódtak, el­­kényelmesedtek. Amint példá­ul Tom Foley, a képviselőház el­nöke, aki 30 éve ül a házban, és tavaly, választóit felbőszítve, szembeszállt a népszavazással, amely korlátozni javasolta vol­na a képviselők szolgálati idejét. A képviselőházi többséghez a republikánusoknak további 40 mandátumra van szükségük a 435 tagú házban. Az időközi választásokon a mindenkori kor­mánypárt rendszeresen veszít, átlagosan 26 helyet, így tehát nem kell sok ahhoz, hogy a mér­leg átbillenjen. A száztagú szenátusban az el­lenzéknek hét új szék kell a több­séghez. Lehet, hogy megszer­zik, lehet, hogy nem; a konzer­vatív demokraták azonban ed­dig is nemegyszer blokkolták már a kormány terveit, így Clin­ton a törvényhozás támogatásá­ra a nagy bel- és külpolitikai döntéseknél mindenképpen csak kellő kompromisszumok árán számíthat majd. Az USA tagállamai nagymér­tékben önállóak, így kormány­zóik, akik közül kedden 36-ot választanak újjá, igencsak befo­lyásosak az országos politiká­ban is, így nagy szenzáció lesz, ha a demokraták egyik legnép­szerűbb vezetőjét, Mario Cuo­­mót, New York állam kormány­zóját legyőzné Peekskill városka egykori polgármestere, az in­gatlanüzleteken meggazdago­dott, magyar származású repub­likánus, az adócsökkentést ígé­rő George Pataki. Egy olajmilliomos Kalifornia liberális kormányzónőjének posztját fenyegeti, George Bush, a volt republikánus elnök egyik fia Texas, a másik Florida állam kormányzóságáért indul, esély­­lyel. Új szelek futnak Ameriká­ban. A keddi eredmények előrejel­­zik majd az 1996. novemberi elnökválasztás eredményét, en­nek minden következményével az amerikai politikára — már a következő két esztendőben is. Heltai András New York republikánus kormányzójelöltje: George Pataki Miniszteri számla A Magna Charta, a Nagy Sza­badságlevél 1215-i meghirdeté­se óta az angol liberalizmus mi­­nálunk példakép. London a par­­lamenti demokrácia, a sajtósza­badság referenciája. Ezért attól, hogy kipattant a Westminster­ben, parlamenti képviselők ezer fontokat vettek fel különféle tes­tületektől azért, hogy kérdést intézzenek ügyükben a kor­mányhoz és így megfelelő „PR” tevékenységet fejtsenek ki - eláll az ember lélegzete. Mi lesz, ha ez Budapesten is elharapózik? X. Y. senki falvai, hatpárti kép­viselő napirend előtt vagy után szóvá teszi a recsegei vágóhíd ügyét? Miáltal az ügy nyilvános­ságot kap, s ezért a képviselő­nek tisztes honorárium üti a markát? Angolhonban ez tör­tént. Igaz, csak konzervatív kép­viselőket értek tetten. A közhangulat emiatt rossz a szigetországban. Javítása érde­kében a Konzervatív Párt össz­tüzet zúdított a Guardian című napilapra, amely közismerten liberális és befolyásos. Néhány nappal ezelőtt ugyanis a lap nyil­vánosságra hozta, hogy a kor­mány egyik tagja, Jonathan Ait­­ken nagy összegű számlát ha­gyott hátra a párizsi Ritzben. Az erről kerekedett vita során az a kérdés, hogy mi is történt azzal a párizsi szállodaszámlá­val, amelynek végösszege egy kis vagyon, és hogy miért és kinek a társaságában fogyasz­totta Aitken úr, amit elfogyasz­tott - a háttérbe került. Ehelyett a Guardin eljárása okozott bot­rányt a Westminsterben. A lap ugyanis csalárd módon, a parla­ment levélpapírján küldött fax segítségével jutott hozzá a szám­la másolatához. A kérdés, hogy ezt megengedi-e az újságírói eti­ka?! Jó alkalom pocskondiázni az újságírókat, és elterelni a fi­gyelmet a valódi kérdésekről. Tanultuk a történelemben, hogy II. András magyar király az Aranybulla kibocsátásakor a Magna Chartát tekintette pél­daképnek. Lehet, hogy nem ez volt az utolsó eset? K. Gy. Véres tádzsik vasárnap? Baljós előzmények után válasz­tanak elnököt ma a véres pol­gárháború sújtotta Tádzsikisz­tánban, ahol százezer ember vesztette életét az elmúlt évek­ben. Az ellenzék eleve bojkottál­ja a szavazást, mivel nincs mód­juk a részvételre az ország hatá­rain túl menekültként élő tá­­dzsikok százezreinek. A papír­forma a jelenlegi parlamenti el­nök, Emomali Rahmonov győzel­mét jelzi, ami megfigyelők sze­rint nem hozza közelebb a pol­gárháború végét. Tádzsikisztánban 1992 de­cembere óta tart a véres belvi­­szály, miután a társaságbeli isz­lám befolyás növekedésétől tar­tó Moszkva támogatásával Emo­mali Rahmonov megdöntötte az iszlám kormányt. VisAmp Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Szerkesztők: ANDRASSEW IVÁN (pu­lcisztika), KATONA JÓZSEF (belpolitika), KLEB ATTILA (fotó), LAKATOS MÁRIA (gazdaság), PÓR VILMOS (belpotika), Interjú: HAVAS HENRIK Főrmunkatársak: FENESI TAMÁS, GYÉMÁNT MARIANN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europresa és a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft Felelős kiadó, a kft. ügyvezető igazgatója. Felelős szerkesztő: NAGY N. PÉTER Lapszerkesztők: MÜLLER TIBOR (Hírlap), SZEKERES TAMÁS (Sport), HALMAI KATALIN (Család) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Telefon: 266-7234,175-6722 (MTI) Fax: 266-7236 A kiadó és a szerkesztőség levélcíme: 1525 Budapest Pf. 801 Hirdetési igazgató: VARGA A. MÁRIA. Hirdetési vezető: VESZÉLY ILONA Telefon: 156-8063, 175-8722/2054, 2055, 2056, 2096 Fax 268-7236 Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Telefon: 175-6722/2081,2082,2083 Fax: 266-7238 Terjeszti a Hírkor Rt., a Nemzeti HírlapkereskedőM Rt, a regionális részvénytársaságok, az ÉRAUL Rt. és az EXTRA HÍR Nagyker. Rt. Előfizet­ésben terjeszti a Magyar Posta Rt Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap-és egyesített kézbesítőknél. Előfizetési díj negyedévre: 576, fél évre 1152, egész évre 2304 Ft OTP és műszaki vezető: FERENCZY GÁBOR Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt Felelős vezető DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató ISSN 1218-1573 NAGYVILÁG ŐRVACSORA Kénytelen volt lemondani állásá­ról az a montanai börtönőr, aki gyilkosoknak fizetett vacsorát egy nyilvános étteremben. Gamble ön­kényesen, a szükséges jóváha­gyások beszerzése nélkül dön­tött úgy, hogy étterembe viszi a női rabokat, akik a börtönben jó magaviseletről tettek tanúságot Időhúzás Pozsonyban Vladimír Meciar kijelölt szlovák miniszterelnök hétfőn kezdi meg kormányalakítási tárgyalá­sait. A Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalom (HZDS) vezetője pénteken a CTK cseh hírügy­nökségnek nyilatkozva közölte, hogy minden párttal megbeszé­léseket kíván folytatni. Az új ka­binet megalakítása Meciar sze­rint legalább egy hónapot vesz igénybe. A prágai Svobodné Slovo cí­mű napilap­­ja: Az új szlovák parlament alakuló ülése világo­san megmutatta, hogy a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) sokkal erősebb, mint azt a választások eredménye alapján feltételezni lehetett. HARCTÉRI IDEGESSÉG A délszláv térségben nagyobb az esély a békére, mint bármikor- jelentette ki a hét közepén Horn Gyula a Magyar Televízióban. A megállapítás elhangzásakor már több mint egy hete tartott a bosnyák kormányerők kiterjedt és sikeres offenzívája Bosznia északnyugati térségeiben, va­lamint Szarajevótól délre. Elemzők szerint a harcok kirob­banása, vagyis 1992 óta először fordult elő, hogy a muzulmánok szinte napok alatt megfordították a háború menetét, és visszafoglalták elhódított területeik egy részét. A gyors bosnyák hadisikerek annak köszönhetőek, hogy Kis-Jugoszlávia - hivatalosan legalábbis - minden kap­csolatot megszakított a boszniai szerbekkel, így Szerbiá­ból az eddigieknél jóval gyérebben csordogál fegyver és utánpótlás a határ túloldalára. Mindemellett a horvát­­muzulmán katonai együttműködés is megerősödni látszik a boszniai frontokon, jóllehet hosszú távon még e megket­tőzött haderő sem képes állni a versenyt Karadzsics korszerűbben felszerelt csapataival. Horvátország, amely egyre jobban aggódik az elszakadásra törekvő knini kraji­­nák sorsa miatt, és súlyosbodó aggodalmának mostaná­ban fenyegetőzésekkel, valamint haderőinek harckészült­ségbe helyezésével ad nyomatékot, a boszniai frontokon igyekszik lekötni az országegyesítésről álmodozó szerbe­ket. A sorsukra hagyott muzulmánok pedig nem várnak tovább a nemzetközi közösség többször kilátásba helye­zett közbelépésére, s a harctéren elért sikereikkel próbál­ják tárgyalóasztalhoz kényszeríteni, kompromisszum el­fogadására bírni a szerbeket. Miközben Budapesten a magyar miniszterelnök a háború közeli végéről elmélkedik, a New York-i ENSZ-palotában a világszervezet közgyűlése megszavazza a boszniai fegyver­embargó feloldását. Igaz, a határozat nem kötelező érvényű, csak a Biztonsági Tanács hasonló döntése nyomán válna azzá, a fejlemények mégsem a hamarost beköszöntő béke illúzióját kínálják. Bár a BT -az angol, az orosz és a francia ellenvélemények miatt - valószínűleg napirendjére sem veszi majd az embargó feloldását, az Egyesült Államok ettől még dönthet úgy, hogy kiszáll a fegyverszállítási tilalmat ellenőrző országok sorából. A kongresszusi döntés határ­ideje november 15-e. A békekötés még soha nem tűnt olyan távolinak, mint éppen most, vélhetnénk. Elveszni látszik immár az az illúzió is, hogy a bosnyákok - beletörődve a megváltoz­­tathatatlanba - lassanként elismerik a szerb hódításokat, és rábólintanak az ország fölosztásába. Ha ideiglenesen is, de fordult a hadiszerencse, Izetbegovicsék ezt minden erejükkel kihasználják. A boszniai szerbek totális háborút hirdettek. A nemzetközi fórumok a fegyverembargó felol­dását latolgatják. Magyarország, sokat szenvedett déli szomszédaival együtt, bármennyire is óhajtja már a hábo­rú végét, az még nincs az áhított közelségben. Várni kéne a nyilatkozatokkal. Halmai Katalin 1994. november 6. ROMÁN SZIGOR Külföldi állampolgárok vagy kül­földön élő román állampolgárok nem lehetnek romániai politikai pártok tagjai, az új román idegen­rendészeti törvény szerint, ame­lyet a szenátus nemzetvédelmi bizottsága véglegesített A tervezet egy másik cikkelye előírja, hogy a külföldi állampol­gárok Romániába érkezésüktől számított 48 órán belül kötelesek bejelentkezni a rendőrségen, amennyiben nem szállodában szállnak meg. A belügyminiszter „a nemzet­­biztonság, a közrend, a közegész­ségügy vagy a közerkölcs védel­mét érintő meggondolásokból” korlátozhatja a Romániába érke­ző külföldi állampolgárok mozgá­sát az országban. Merre, Macedónia? Múlt vasárnap kétfordulós par­lamenti és elnökválasztás feje­ződött be „Macedónia, volt Ju­goszláv Köztársaságban”. Az el­nökség tétje már az első fordu­lóban eldőlt: óriási fölénnyel győzött a 77 éves Kiro Gligorov, az eddigi államfő, megszerezve a szavazatok 67,4 százalékát, ami az összes szavazásra jogosultak 52,4 százalékának támogatását jelenti. Gligorov szerint a választók „a békét, a jószomszédságot és az etnikumok együttélését szolgáló politikáját támogatták” szavaza­taikkal. Sablonosnak tetsző kijelenté­se inkább talányos, mert miként tehető jószomszéddá Görögor­szág, amely az önálló Macedó­niának már a léte ellen tiltako­zik, s kereskedelmi zárlatával havi ötvenmillió dollár kárt okoz? Kis-Jugoszláviától mivel szerezhetné meg a diplomáciai elismerést, amikor ez a föld 1913 és 1946 között Dél-Szerbia volt? Miként viszonyuljon Bulgáriá­hoz, amely a szkopjei államot készséggel elismeri, de a mace­dón nemzet létét nem, azt „bol­gár gyökerűnek” tartja? Macedónia változtassa meg a nevét, hiszen az görög­ nemzeti jelképei közül vegye ki az ugyan­csak ősi görög 16 sugarú Vergi­­na-napot, módosítsa alkotmá­nyát, mert a szomszédos orszá­gokban élő macedón kisebbsé­gek sorsának figyelemmel kísé­rését emlegetve valójában terü­leti követelést fogalmaz meg - sorolja feltételeit Athén, ame­lyekkel az új vezetésnek komp­romisszumra kell jutnia. Gligo­rov állítólag kész lemondani a Vergina-napról és módosítani az alkotmányt, egyesek szerint csak a választásokra várt ezzel a lépéssel. Ez fontos is volt, mert nagyon hangos nacionalista ellenzéké­ről most bebizonyosodott, hogy az ereje nem akkora. Elnökjelöltjük és vezetőjük, az 54 éves Ljubisa Goergievszkij ren­dező a szavazatoknak mindössze a 14,47 százalékát kapta meg. A társadalom többségét nem hó­dította el Nagy-Macedóniától - bolgár és görög területek meg­szerzésével - a kecsegtető, négy évtizedes agymosás. A nacionalistákat a választási eredmény az európai megfigye­lők szidalmazására, a második forduló bojkottjára dühítette, de ez a történet remélhetőleg már csak a tehetetlenségükről szól. Nagy Károly

Next