Színes Vasárnap, 1996. augusztus (3. évfolyam, 31-34. szám)
1996-08-04 / 31. szám
1996. augusztus 4. Kenyér, hús, cukor: meddig nőhetnek az árak? Gátat szab a csökkenő vásárlóerő Folytatás az első oldalról Nyugaton a liszt árának mintegy 2,3-2,7-szerese a kenyérár, és nálunk már nem ritka a 46-47 forintos lisztár. Ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb kenyérféleség ára egyhamar száz forint fölé emelkedne, de elképzelhető: a további jelentős árnövekedést csak akkor lehet megakadályozni, ha az állam él bizonyos rendelkezésre álló eszközökkel. Ilyen kivételes lépésekre egyébként alapvető fogyasztási cikkek esetében a klasszikus piacgazdaságokban is van példa. Másrészt hozzá kell tenni: a kereslet csökkenése, a hazai sütőipari üzemek kapacitásának jobb kihasználása és a Nyugat-Európában a jövő esztendőre prognosztizált gabonafölösleg-növekedés (s az utóbbihoz kapcsolódva várt árcsökkenés) mérsékelni fogja a magyarországi árspirált is. Ami a húsárakat illeti, a szakemberek nem tartják valószínűnek a közelmúlt napokban az esztendő végére prognosztizált ezerforintos sertéshúsárat. Igaz, hogy a húspiacon július eleje óta szinte töretlen árnövekedés tanúi lehetünk. (A félsertés ára most országszerte közelebb van a kilónkénti 400 forinthoz, mint a 350-hez. A comb 450-500, a lapocka 440-480, a tarja 425- 490 forint között kapható.) Emelkedtek ugyanis a felvásárlási árak, részben a takarmány árnövekedése miatt, elsősorban pedig azért, mert a kormány nagyvonalúan szubvencionálja a sertésexportot. Előreláthatóan a szubvenció az év vége felé jelentősen mérséklődni fog, így a hazai fogyasztásra szánt árumennyiség növekedése, párosulva a magyar fogyasztó kényszerű önmegtartóztatásával, gátat szabhat az árnövekedésnek. Egy év alatt mintegy 13-16 százalékkal éégékkent a kereslet, és a következő egy évben is 10 százalék feletti további csökkenésre számítanak. Nehezebb lesz ellenállni az árfelhajtó hatásoknak a cukorpiacon, ahol valószínűleg a legutóbbi árhullám még nem volt az utolsó. Pedig fölös kapacitások vannak: a hazai szükséglet jó húsz százalékkal kisebb, mint a magyar cukorgyárak kapacitása. A valószínű „kitörési pont” a gyárak racionalizálása, illetve számuk csökkentése lehet már a közeljövőben: elképzelhető, hogy csak a modernebbek tudnak megmaradni a piacon, és a kisebb számú üzem könnyebben diktálhat árat. A jövő évtől várható százszázalékos cukoráremelésre vonatkozó napvilágot látott jóslást ezzel együtt is túlzottnak tartja a szakemberek többsége, ám az bizonyos, hogy az árnövekedés igen jelentős lesz. (Munkatársunktól) Két kézben kétszáz forint? Szeptembertől Panaszbizottság /■ Folytatás az első oldalról Az ORTT továbbra is nyitott a kormány irányában, azonban elvárják, hogy a médiát érintő döntések előtt konzultáljanak velük, hiszen együttműködési kényszer jellemzi a kabinet és az ORTT kapcsolatát. Kérdésünkre, amely szerint a pártpolitika befolyása nem bénítja-e meg a testület munkáját, Lovas elmondta, az ORTT az erős szakértői háttérnek köszönhetően egyre hatékonyabban tölti be funkcióját. Szeptembertől megalakul a testület panaszbizottsága, valamint adásfigyelő szolgálata is. Jánosi Györgyöt, az MSZP alelnökét arról kérdeztük, elégedett-e a médiatörvény gyakorlatba való átültetésével. Az MSZP médiaszakértője úgy vélte, a személyi ügyekben az előírtaknak megfelelően halad a törvény végrehajtása, ám a pályáztatások terén komoly csúszások tapasztalhatók. A kormányhatározat kapcsán Jánosi elmondta: nem volt szerencsés az érintettek bevonása nélkül határozatot hozni a közszolgálati televízió engedélyezett reklámidejének tervezett növeléséről. N. G. A jogőr sem talált törvénysértést Információink szerint a kisebbségi ombudsman sem fedezett fel törvénysértésre utaló nyomot a baranyai kisebbségekről folytatott titkosszolgálati adatgyűjtés törvényességét ellenőrizve. A héten lezárult vizsgálata során azonban - a titokminisztertől, illetve a parlament illetékes bizottságaitól eltérően - nem csupán az állam, hanem a kisebbségek érdekeit is figyelembe vette, s mivel a három éven át folytatott adatgyűjtés hatásai miatt aggályai vannak, több ajánlást is megfogalmazott. Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok fölött őrködő parlamenti biztos egyelőre nem kívánt nyilatkozni a jelentése tartalmáról, a nagyközönség csak szerdán ismerheti meg megállapításait. Értesüléseink szerint ebben szerepet játszhat az is, hogy a jogőr előbb egyeztetni szerette volna a jelentés szövegét a kormány, illetve az Országgyűlés illetékeseivel. Nikolits István titokminiszter, valamint Kónya Imre és Kőszeg Ferenc, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke, illetve alelnöke pénteken járt az ombudsmannál, aki hétfőn egyeztet az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság vezetőivel. A pénteki megbeszélés után Kőszeg elmondta lapunknak, hogy jónak tartja a jelentést, annak minden lényeges pontjával egyetért. Szerinte a jogbiztos megállapításai nincsenek ellentétben a bizottság korábbi anyagával, inkább kiegészítik azt. Kőszeg kiemelte, hogy Kaltenbach olyan szempontokat is fegyelembe vehetett, amelyeket a bizottság nem, így a jogbiztos kijelentheti például, hogy a kisebbségieket akadályozhatja a szabad identitásválasztásban, ha úgy érzik, pusztán kisebbségi voltuk miatt gyűjt adatokat róluk a „szolgálat". A történet előzménye, hogy május elején napvilágra került egy titkosszolgálati jelentés, s ennek kapcsán kiderült: a Nemzetbiztonsági Hivatal - Nikolits szavaival élve - „adatokat gyújtott" a baranyai kisebbségekről 1992 júliusa és 1995 decembere közt. Az ügyben vizsgálatot rendelt el a miniszter, a parlamenti bizottság és az ombudsman is (Színes Vasárnap 1996. május 19., június 2.). A jogőr azonban tovább vizsgálódott azután is, hogy az első két jelentés szerint a szolgálat nem sértett törvényt. d.d. MAGYARORSZÁG Befejeződött a történészek találkozója Érdektelen ünnepeink / Folytatás az első oldalról Az összehasonlító kisebbségtörténet kérdéseit Bárdi Nándor és Szarka László, boncolgatta, de a téttiáról beszélt még többek között Fodor István, Zombory István és Várszegi Aszták is. Ezzel egy időben a plenáris ülésen Harmatta János és Benkő Loránd honfoglaláskori írásunkról és nyelvünkről értekezett, Balassa Iván a honfoglalók életmódjáról, Voigt Vilmos pedig hiedelemvilágukról beszélt. Kiemelte az egyháztörténeti tényt: a honfoglalók egyes csoportjainak nem is hiedelemvilága, már vallása volt. .A honfoglalást és az államalapítást nem lehet kettéválasztani egymástól. Honfoglalás nélkül ma ott élnénk valahol Baskíriában, talán pár százezren” - fogalmazta meg véleményét Hanák Péter, aki a plenáris ülésen mondott zárszót, összegezve is az elhangzottakat. Hanák szerint egyéb miként nem az a csoda, hogy megmaradt nemzetünk, az lett volna a csoda, ha elpusztul, hiszen Európában egy keresztény nép sem pusztult ki. Ezzel kapcsolatban ,,a két zseni", Géza és István jelentőségét emelte ki. Hangoztatta: történelmünkön végigvonul a tolerancia, az idegenek befogadása - de hol van ez ma? A kitaposott útról valamikor 1848-1867-1918 között letértünk, Trianon pedig majdnem szétzilálta egész történelmünket. Az akadémikus összehasonlította a millenneumi eseményeket és az idei millecentenáriumot is, ecsetelve, mennyire megváltozott azóta egyebek mellett az ország anyagi helyzete. Száz éve még erőnket, fölényünket bizonygattuk szomszédainknak, a millecentenáriumi ünneplésnek viszont nem ez a hibája. Sokkal inkább az, hogy pártorientált, üzleties, és az érdeklődés is elsorvadt iránta. Az akadémikus megfogalmazta: szerencsésebb lett volna, ha kevesebb eseményt rendeznek, de az ünnep jelentőségét jobban hangsúlyozzák. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzet idei ünnepe megfelelő önbecsüléssel és ugyanilyen önbírálattal együtt érheti csak el a célját. Szerinte egyébként kisebbségben vannak, akik ma elveszett illúziókat dédelgetnek, vagy a magyarság feltámadását emlegetik, de velük szemben azok is, akik úgy vélik, úgyis az Európai Unióba menetelünk. Délután még a határokon kívüli magyar történetírásról és történelemoktatásról tartottak előadásokat a történészek, akik ma - a konferencia záróakkordjaként - a honfoglalás budapesti emlékkiállításait tekintik meg. T.L.L. Gyengéd fenyegetés Horn Gyulának Atommentes tanácskozás Az Országgyűlés „most sem kap tájékoztatást az IFOR-alakulatok titkos akcióiról", és nyilvánvalóan arról sem szerezne tudomást, ha a NATO nukleáris harci eszközöket telepítene Magyarországra. Az MTI jelentése szerint Vajnai Attila, a Munkáspárt alelnöke erre hivatkozva adott hangot azon kétkedésének, hogy a Horn-kormány hajlandó lenne kitiltani az atomfegyvereket Magyarországról. Vajnai pedig szükségesnek tartaná, hogy a hamarosan a parlament elé kerülő atomtörvény kimondja a tiltást. A munkáspárti politikus az Atomfegyvermentes Magyarországgal az új Európában elnevezésű szombati fórumon fejtette ki véleményét. A tanácskozás összehívására a hirosimai atomtámadás közelgő évfordulója adott apropót a Semleges Magyarországért Alapítványnak. Korotnai Györgyi, a Humanista Mozgalom szóvivője arról beszélt a rendezvényen, hogy szerinte az Észak-atlanti Szövetség a „globális pénzügyi körök és a nagytőke" érdekeit szolgáló szervezet. Kristó Nagy István, a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács társelnöke „nem tartotta kizártnak", hogy egyszer majd felelősségre vonják Horn Gyulát és a többi, hazánk atlanti integrációjáért tevékenykedő magyar politikust. Bányász Rezső, az alapítvány kuratóriumának elnöke pedig azt fejtette ki, hogy hazánk biztonságát nem katonai erővel, hanem „jó külpolitikával” kellene garantálni. SZÍNES VASÁRNAP 3 Fortuna gyors szekerén... Milyen igaza volt a jó Zrínyi Miklósnak, amikor azt mondta, szerencse kell, semmi más... Ha Fortuna istennő nem tett volna ki magáért a héten, valószínűleg tömegkatasztrófákról szóló gyászjelentésekkel teltek volna meg az újságok. Mert most csak elszörnyülködünk a Hungária-kocsiszínből kiszabadult villamos kalandos útján, s szinte már csak természetfölötti erők beavatkozásának tudjuk be, hogy egy sárga járgány. Szabó István filmszereplőjének képzelvén magát, körülnézett a városban, de nem kaszabolt le embereket, nem tört össze kocsikat, sőt mielőtt kifutott volna a Nagykörútra - nyilván óriási karambolt előidézve -, békésen beleütközött egy másik villamosba, s abbahagyta az ámokfutást. A Szerencsés véletlenek miféle összjátéka kellett ehhez! 100 évben ha egyszer van Fortunának ilyen jókedve! S az a tucatnyi, talán többtucatnyi ember, aki megmenekült, nem is tudja, hogy újjászületett azon a furcsa napon... Ámbár... lehet, hogy a vezető nélküli villamos jel volt. Annak a jele, hogy sehol nem vagyunk biztonságban. Hogy remízek környékén jó odafigyelni a sínszövedékekre, nem látunk-e valami sárgát felénk haladni... A zöld lámpánál sem biztos, hogy átérünk a túloldalra. Hiszen a villamos, amelynek nincs vezetője, nem valószínű, hogy megáll... Fortuna figyelmeztetett: nincs mindig virágos kedvében. Jó, ha a hídépítők is odafigyelnek. Mert azért az sem törvényszerű, hogy 15 méteres zuhanást kisebb-nagyobb törésekkel és zúzódásokkal meg lehet úszni. Hogy mindig élve lehet landolni az alsó rakparton, ha az állványzat egyik gerendája eltörik. Most megmenekült öt ember, de félő, ezt nem lesz mindig így. Sőt már ma is nagyobb a baj, mint amennyiről tudunk. Legfeljebb nem mindig a város szívében történnek a balesetek, hanem eldugottabb építkezéseken, s a maradandó rokkantságot okozó fej- vagy gerincsérülések igazi okáról nincs tudomása a társadalombiztosításnak. Pesszimistább lelkek már a rendszerváltás hajnalán megjósolták, hogy a korábban oly szigorú munkavédelmi előírásokat akár sutba is lehet vágni, hiszen a csakis profitérdekelt cégek erre nem fognak áldozni, az azonban még a legborúlátóbb szakértők fejében sem fordult meg, hogy a kilencvenes évek második felében a munkaadók felelőssége alvállalkozók beláthatatlan láncolatában bujkál, a munkavállalók pedig, igaz, kényszerűségből, biztonságukat is eladják nyomorult órabérükért. Fortuna megint figyelmeztetett: olyan állványzatot nem szabad állítani, ahol egy deszka kettétörése miatt összeomolhat az egész építmény. Az öt ember most megmenekült... De mi lesz az utánuk következőkkel? És mi lett volna az esztergomi tanulólánnyal - s a bolt vásárlóival -, ha a jószerencse nem segít? Ha a pokolgéppé preparált kedhuposflakon falóban robban, amikor fény éri? Az áldozatok hosszú listáját nem kell most végigírni. Sajnos azonban ebből a jelből nem lehet óvatosságot meríteni. Hiszen mit tehet a gyanútlan polgár? Nem nyúl kedhuphoz? Be nem teszi a lábát élelmiszerüzletbe? Ki sem lép az utcára? Aztán végül a lakásában rezzen össze minden neszre? Vagy önvédelemből nem törődik a veszélyekkel? Talán ez az egyetlen út. Merthogy a rendőrség tanácstalan és tehetetlen, az nyilvánvaló. A legtöbb, ami a tábornokoktól kitelik, a folyamatos panaszáradat. Hogy a rendőrségnek nincs pénze, nincs autója, nincs fegyvere... Sőt a héten az is elhangzott az ORFK szigorúan zárt ajtók mögött megtartott értekezletén, hogy sok rendőr tart kapcsolatot autótolvajokkal... Mindemellett az urak remélik, hogy nincs válság. Persze lehetséges, hogy Fortunának itt is van némi szerepe. Mármint abban, hogy még mindig a helyükön vannak, akik sem nem szolgálnak, sem nem védenek. Viszont a legcsekélyebb előrelátásnak is híján vannak. Ugyanis meg lehetett volna takarítani azt a méltatlan kötélhúzást, ami, most már úgy tűnik, minden nemzeti ünnepnek elmaradhatatlan velejárója. Talán nem okvetlenül kellett volna engedélyt adni bármely pártnak arra, hogy a Hősök terén ünnepelje augusztus 20-át... Az előzmények ismeretében minden bizonnyal lett volna ok rá, hogy a rendőrség ne teljesítse a kérést. Ha nem akarja, hogy minden nemzeti ünnep botrányba fulladjon. (Bár az is igaz, ehhez nincs sok érzéke a rend őreinek, különben nem járta volna be a magyar sajtót, még március idusa után az a fotó, ahol a „szerv" békésen parolázik a skinheadek vezérével.) De hát augusztus 20-ig és előtte a nagy millecentenáriumi show-ig még van hátra néhány hét, s ha kitart Fortuna kegye, lehet, hogy megsegíti a kétbalkezes Fővárosi Önkormányzatot is... Talán szerencsésen túl leszünk ezeken az ünnepeken, s akkor október 23-ig már nincs miért aggódni. Mert ha nincs ünnep, akkor nem panaszkodhatunk... Hiszen ezen a héten a szerencsés balesetek mellett lezajlott a Szuperkoncert - drága volt, de megérte! -, a rádióelnök mellett van már tévéelnök-jelöltünk is (Istennek hála, nem kell feloszlania a kuratóriumnak!), bejelentették, hogy nem lesz 70 százalékos áramáremelés (na, ugye!), s a disznóhús kilója sem éri el az ezer forintot! Legalábbis az idén... S amilyen szerencsések vagyunk, a jövő héten folytatódik az örömhírek sora. Mindenesetre a Pénzügyminisztérium és az APEH már pedzeget valamit... GYÉMÁNT MARIANN