Színes Vasárnap, 1996. augusztus (3. évfolyam, 31-34. szám)

1996-08-04 / 31. szám

1996. augusztus 4. Kenyér, hús, cukor: meddig nőhetnek az árak? Gátat szab a csökkenő vásárlóerő Folytatás az első oldalról Nyugaton a liszt árának mint­egy 2,3-2,7-szerese a kenyérár, és nálunk már nem ritka a 46-47 forintos lisztár. Ez nem jelenti azt, hogy a legtöbb ke­nyérféleség ára egyhamar száz forint fölé emelkedne, de elkép­zelhető: a további jelentős ár­növekedést csak akkor lehet megakadályozni, ha az állam él bizonyos rendelkezésre álló eszközökkel. Ilyen kivételes lé­pésekre egyébként alapvető fo­gyasztási cikkek esetében a klasszikus piacgazdaságokban is van példa. Másrészt hozzá kell tenni: a kereslet csökkené­se, a hazai sütőipari üzemek kapacitásának jobb kihaszná­lása és a Nyugat-Európában a jövő esztendőre prognosztizált gabonafölösleg-növekedés (s az utóbbihoz kapcsolódva várt ár­csökkenés) mérsékelni fogja a magyarországi árspirált is. Ami a húsárakat illeti, a szakemberek nem tartják való­színűnek a közelmúlt napok­ban az esztendő végére prog­nosztizált ezerforintos sertés­húsárat. Igaz, hogy a húspia­con július eleje óta szinte töret­len árnövekedés tanúi lehe­tünk. (A félsertés ára most or­szágszerte közelebb van a ki­lónkénti 400 forinthoz, mint a 350-hez. A comb 450-500, a lapocka 440-480, a tarja 425- 490 forint között kapható.) Emelkedtek ugyanis a felvásár­lási árak, részben a takarmány árnövekedése miatt, elsősor­ban pedig azért, mert a kor­mány nagyvonalúan szubven­cionálja a sertésexportot. Előreláthatóan a szubvenció az év vége felé jelentősen mér­séklődni fog, így a hazai fo­­­­gyasztásra szánt árumennyi­ség növekedése, párosulva a magyar fogyasztó kényszerű önmegtartóztatásával, gátat szabhat az árnövekedésnek. Egy év alatt mintegy 13-16 szá­­zalékkal é­égékkent a kereslet, és a következő egy évben is 10 százalék feletti további csökke­nésre számítanak. Nehezebb lesz ellenállni az árfelhajtó­ hatásoknak a cukor­piacon, ahol valószínűleg a leg­utóbbi árhullám még nem volt az utolsó. Pedig fölös kapacitá­sok vannak: a hazai szükséglet jó húsz százalékkal kisebb, mint a magyar cukorgyárak kapacitása. A valószínű „kitö­rési pont” a gyárak racionalizá­lása, illetve számuk csökkenté­se lehet már a közeljövőben: el­képzelhető, hogy csak a mo­dernebbek tudnak megmarad­ni a piacon, és a kisebb számú üzem könnyebben diktálhat árat. A jövő évtől várható száz­­százalékos cukoráremelésre vonatkozó napvilágot látott jós­lást ezzel együtt is túlzottnak tartja a szakemberek többsége, ám az bizonyos, hogy az árnö­vekedés igen jelentős lesz. (Munkatársunktól) Két kézben kétszáz forint? Szeptembertől Panaszbizottság­ ­/■ Folytatás az első oldalról Az ORTT továbbra is nyitott a kormány irányában, azonban el­várják, hogy a médiát érintő dön­tések előtt konzultáljanak velük, hiszen együttműködési kényszer jellemzi a kabinet és az ORTT kapcsolatát. Kérdésünkre, amely szerint a pártpolitika befolyása nem bénítja-e meg a testület munkáját, Lovas elmondta, az ORTT az erős szakértői háttér­nek köszönhetően egyre hatéko­nyabban tölti be funkcióját. Szeptembertől megalakul a tes­tület panaszbizottsága, valamint adásfigyelő szolgálata is. Jánosi Györgyöt, az MSZP alel­­nökét arról kérdeztük, elége­dett-e a médiatörvény gyakorlat­ba való átültetésével. Az MSZP médiaszakértője úgy vélte, a sze­mélyi ügyekben az előírtaknak megfelelően halad a törvény vég­rehajtása, ám a pályáztatások terén komoly csúszások tapasz­talhatók. A kormányhatározat kapcsán Jánosi elmondta: nem volt sze­rencsés az érintettek bevonása nélkül határozatot hozni a köz­­szolgálati televízió engedélyezett reklámidejének tervezett növelé­séről. N. G. A jogőr sem talált törvénysértést Információink szerint a kisebb­ségi ombudsman sem fedezett fel törvénysértésre utaló nyomot a baranyai kisebbségekről foly­tatott titkosszolgálati adat­gyűjtés törvényességét ellenőriz­ve. A héten lezárult vizsgálata során azonban - a titokminisz­tertől, illetve a parlament illeté­kes bizottságaitól eltérően - nem csupán az állam, hanem a kisebbségek érdekeit is figye­lembe vette, s mivel a három éven át folytatott adatgyűjtés hatásai miatt aggályai vannak, több ajánlást is megfogalmazott. Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok fölött őrködő parlamenti biztos egyelőre nem kívánt nyi­latkozni a jelentése tartalmáról, a nagyközönség csak szerdán is­merheti meg megállapításait. Értesüléseink szerint ebben szerepet játszhat az is, hogy a jogőr előbb egyeztetni szerette volna a jelentés szövegét a kor­mány, illetve az Országgyűlés il­letékeseivel. Nikolits István ti­tokminiszter, valamint Kónya Imre és Kőszeg Ferenc, a nem­zetbiztonsági bizottság elnöke, illetve alelnöke pénteken járt az ombudsmannál, aki hétfőn egyeztet az emberi jogi, kisebb­ségi és vallásügyi bizottság ve­zetőivel. A pénteki megbeszélés után Kőszeg elmondta lapunknak, hogy jónak tartja a jelentést, an­nak minden lényeges pontjával egyetért. Szerinte a jogbiztos megállapításai nincsenek ellen­tétben a bizottság korábbi anya­gával, inkább kiegészítik azt. Kőszeg kiemelte, hogy Kalten­bach olyan szempontokat is fe­gyelembe vehetett, amelyeket a bizottság nem, így a jogbiztos ki­jelentheti például, hogy­ a ki­sebbségieket akadályozhatja a szabad identitásválasztásban, ha úgy érzik, pusztán kisebbsé­gi voltuk miatt gyűjt adatokat róluk a „szolgálat". A történet előzménye, hogy május elején napvilágra került egy titkosszolgálati jelentés, s ennek kapcsán kiderült: a Nem­zetbiztonsági Hivatal - Nikolits szavaival élve - „adatokat gyújtott" a baranyai kisebbsé­gekről 1992 júliusa és 1995 de­cembere közt. Az ügyben vizsgá­latot rendelt el a miniszter, a parlamenti bizottság és az om­budsman is (Színes Vasárnap 1996. május 19., június 2.). A jogőr azonban tovább vizsgáló­dott azután is, hogy az első két jelentés szerint a szolgálat nem sértett törvényt. d.d. MAGYARORSZÁG Befejeződött a történészek találkozója Érdektelen ünnepeink / Folytatás az első oldalról Az összehasonlító kisebbség­történet kérdéseit Bárdi Nán­dor és Szarka László, boncol­gatta, de a téttiáról beszélt még többek között Fodor Ist­ván, Zombory István és Vár­szegi Aszták is. Ezzel egy időben a plenáris ülésen Harmatta János és Benkő Loránd honfoglaláskori írásunkról és nyelvünkről ér­tekezett, Balassa Iván a hon­foglalók életmódjáról, Voigt Vil­mos pedig hiedelemvilágukról beszélt. Kiemelte az egyháztör­téneti tényt: a honfoglalók egyes csoportjainak nem is hi­edelemvilága, már vallása volt. .A honfoglalást és az állam­­alapítást nem lehet kettévá­lasztani egymástól. Honfogla­lás nélkül ma ott élnénk vala­hol Baskíriában, talán pár száz­ezren” - fogalmazta meg véle­ményét Hanák Péter, aki a ple­náris ülésen mondott zárszót, összegezve is az elhangzotta­kat. Hanák szerint egyéb miként nem az a csoda, hogy megma­radt nemzetünk, az lett volna a csoda, ha elpusztul, hiszen Európában egy keresztény nép sem pusztult ki. Ezzel kapcso­latban ,,a két zseni", Géza és István jelentőségét emelte ki. Hangoztatta: történelmünkön végigvonul a tolerancia, az ide­genek befogadása - de hol van ez ma? A kitaposott útról vala­mikor 1848-1867-1918 között letértünk, Trianon pedig majd­nem szétzilálta egész történel­münket. Az akadémikus összehason­lította a millenneumi esemé­nyeket és az idei millecentená­­riumot is, ecsetelve, mennyire megváltozott azóta egyebek mellett az ország anyagi hely­zete. Száz éve még erőnket, fö­lényünket bizonygattuk szom­szédainknak, a millecentená­­riumi ünneplésnek viszont nem ez a hibája. Sokkal in­kább az, hogy pártorientált, üzleties, és az érdeklődés is el­sorvadt iránta. Az akadémi­kus megfogalmazta: szeren­csésebb lett volna, ha keve­sebb eseményt rendeznek, de az ünnep jelentőségét jobban hangsúlyozzák. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a nemzet idei ünnepe megfelelő önbe­csüléssel és ugyanilyen önbí­rálattal együtt érheti csak el a célját. Szerinte egyébként ki­sebbségben vannak, akik ma elveszett illúziókat dédelget­nek, vagy a magyarság feltá­madását emlegetik, de velük szemben azok is, akik úgy vé­lik, úgyis az Európai Unióba menetelünk. Délután még a határokon kívüli magyar történetírásról és történelemoktatásról tar­tottak előadásokat a történé­szek, akik ma - a konferencia záróakkordjaként - a honfog­lalás budapesti emlékkiállítá­sait tekintik meg. T.L.L. Gyengéd fenyegetés Horn Gyulának Atommentes tanácskozás Az Országgyűlés „most sem kap tájékoztatást az IFOR-ala­­kulatok titkos akcióiról", és nyilvánvalóan arról sem sze­rezne tudomást, ha a NATO nukleáris harci eszközöket te­lepítene Magyarországra. Az MTI jelentése szerint Vajnai At­tila, a Munkáspárt alelnöke er­re hivatkozva adott hangot azon kétkedésének, hogy a Horn-kormány hajlandó lenne kitiltani az atomfegyvereket Magyarországról. Vajnai pedig szükségesnek tartaná, hogy a hamarosan a parlament elé ke­rülő atomtörvény kimondja a tiltást. A munkáspárti politikus az Atomfegyvermentes Magyaror­szággal az új Európában elne­vezésű szombati fórumon fej­tette ki véleményét. A tanács­kozás összehívására a hirosi­mai atomtámadás közelgő év­fordulója adott apropót a Sem­leges Magyarországért Alapít­ványnak. Korotnai Györgyi, a Huma­nista Mozgalom szóvivője arról beszélt a rendezvényen, hogy szerinte az Észak-atlanti Szö­vetség a „globális pénzügyi kö­rök és a nagytőke" érdekeit szolgáló szervezet. Kristó Nagy István, a Társadalmi Érdek­egyeztető Tanács társelnöke „nem tartotta kizártnak", hogy egyszer majd felelősségre von­ják Horn Gyulát és a többi, ha­zánk atlanti integrációjáért te­vékenykedő magyar politikust. Bányász Rezső, az alapítvány kuratóriumának elnöke pedig azt fejtette ki, hogy hazánk biz­tonságát nem katonai erővel, hanem „jó külpolitikával” kelle­ne garantálni. SZÍNES VASÁRNAP 3 Fortuna gyors szekerén... Milyen igaza volt a jó Zrínyi Miklósnak, amikor azt mondta, szerencse kell, semmi más... Ha Fortuna istennő nem tett volna ki magáért a hé­ten, valószínűleg tömegkatasztrófákról szóló gyászjelentésekkel teltek volna meg az újságok. Mert most csak elszörnyülködünk a Hungária-kocsiszínből kiszaba­dult villamos kalandos útján, s szinte már csak természetfölötti erők beavatkozásának tudjuk be, hogy egy sárga járgány. Szabó István filmszereplőjének képzelvén magát, körülnézett a városban, de nem kaszabolt le embereket, nem tört össze kocsikat, sőt mielőtt kifutott volna a Nagykörútra - nyilván óriási karambolt előidézve -, békésen beleütközött egy másik villamosba, s abbahagyta az ámokfutást. A Szerencsés véletlenek miféle összjátéka kellett ehhez! 100 évben ha egyszer van Fortunának ilyen jókedve! S az a tucatnyi, talán többtu­catnyi ember, aki megmenekült, nem is tudja, hogy újjászületett azon a furcsa napon... Ámbár... lehet, hogy a vezető nélküli villamos jel volt. Annak a jele, hogy sehol nem vagyunk biztonságban. Hogy remízek környékén jó odafigyelni a sínszövedékekre, nem látunk-e valami sárgát felénk ha­ladni... A zöld lámpánál sem biztos, hogy átérünk a túloldalra. Hiszen a villamos, amelynek nincs vezetője, nem valószínű, hogy megáll... Fortuna figyelmeztetett: nincs mindig virágos kedvében. Jó, ha a hídépítők is odafigyelnek. Mert azért az sem törvényszerű, hogy 15 méteres zuhanást kisebb-nagyobb törésekkel és zúzódások­­kal meg lehet úszni. Hogy mindig élve lehet landolni az alsó rakparton, ha az állványzat egyik gerendája eltörik. Most megmenekült öt ember, de félő, ezt nem lesz mindig így. Sőt már ma is nagyobb a baj, mint amennyiről tudunk. Legfeljebb nem mindig a város szívében történnek a balesetek, hanem eldugottabb építkezéseken, s a maradandó rok­kantságot okozó fej- vagy gerincsérülések igazi okáról nincs tudomása a társadalombiztosításnak. Pesszimistább lelkek már a rendszerváltás hajnalán megjósolták, hogy a korábban oly szigorú munkavédelmi előírásokat akár sutba is lehet vágni, hiszen a csakis profitérdekelt cé­gek erre nem fognak áldozni, az azonban még a legborúlátóbb szak­értők fejében sem fordult meg, hogy a kilencvenes évek második felé­ben a munkaadók felelőssége alvállalkozók beláthatatlan láncolatá­ban bujkál, a munkavállalók pedig, igaz, kényszerűségből, biztonsá­gukat is eladják nyomorult órabérükért. Fortuna megint figyelmeztetett: olyan állványzatot nem szabad állí­tani, ahol egy deszka kettétörése miatt összeomolhat az egész épít­mény. Az öt ember most megmenekült... De mi lesz az utánuk követ­kezőkkel? És mi lett volna az esztergomi tanulólánnyal - s a bolt vásárlóival -, ha a jószerencse nem segít? Ha a pokolgéppé preparált ked­huposfla­­kon falóban robban, amikor fény éri? Az áldozatok hosszú listáját nem kell most végigírni. Sajnos azonban ebből a jelből nem lehet óva­tosságot meríteni. Hiszen mit tehet a gyanútlan polgár? Nem nyúl ked­huphoz? Be nem teszi a lábát élelmiszerüzletbe? Ki sem lép az ut­cára? Aztán végül a lakásában rezzen össze minden neszre? Vagy ön­védelemből nem törődik a veszélyekkel? Talán ez az egyetlen út. Merthogy a rendőrség tanácstalan és tehe­tetlen, az nyilvánvaló. A legtöbb, ami a tábornokoktól kitelik, a folya­matos panaszáradat. Hogy a rendőrségnek nincs pénze, nincs autója, nincs fegyvere... Sőt a héten az is elhangzott az ORFK szigorúan zárt ajtók mögött megtartott értekezletén, hogy sok rendőr tart kapcsolatot autótolvajokkal... Mindemellett az urak remélik, hogy nincs válság. Persze lehetséges, hogy Fortunának itt is van némi szerepe. Már­mint abban, hogy még mindig a helyükön vannak, akik sem nem szol­gálnak, sem nem védenek. Viszont a legcsekélyebb előrelátásnak is híján vannak. Ugyanis meg lehetett volna takarítani azt a méltatlan kötélhúzást, ami, most már úgy tűnik, minden nemzeti ünnepnek elmaradhatatlan velejárója. Ta­lán nem okvetlenül kellett volna engedélyt adni bármely pártnak arra, hogy a Hősök terén ünnepelje augusztus 20-át... Az előzmények isme­retében minden bizonnyal lett volna ok rá, hogy a rendőrség ne telje­sítse a kérést. Ha nem akarja, hogy minden nemzeti ünnep botrányba fulladjon. (Bár az is igaz, ehhez nincs sok érzéke a rend őreinek, kü­lönben nem járta volna be a magyar sajtót, még március idusa után az a fotó, ahol a „szerv" békésen parolázik a skinheadek vezérével.) De hát augusztus 20-ig és előtte a nagy millecentenáriumi show-ig még van hátra néhány hét, s ha kitart Fortuna kegye, lehet, hogy meg­segíti a kétbalkezes Fővárosi Önkormányzatot is... Talán szerencsésen túl leszünk ezeken az ünnepeken, s akkor október 23-ig már nincs mi­ért aggódni. Mert ha nincs ünnep, akkor nem panaszkodhatunk... Hiszen ezen a héten a szerencsés balesetek mellett lezajlott a Szuperkoncert - drá­ga volt, de megérte! -, a rádióelnök mellett van már tévéelnök-jelöltünk is (Istennek hála, nem kell feloszlania a kuratóriumnak!), bejelentet­ték, hogy nem lesz 70 százalékos áramáremelés (na, ugye!), s a disznó­hús kilója sem éri el az ezer forintot! Legalábbis az idén... S amilyen szerencsések vagyunk, a jövő héten folytatódik az öröm­hírek sora. Mindenesetre a Pénzügyminisztérium és az APEH már pe­dzeget valamit... GYÉMÁNT MARIANN

Next