Színház, 1997 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
RAJNAI EDIT SZÍNHÁZFOGLALÓ, 1945 EGY VÁLLALKOZÁS VÉGJÁTÉKA A történet, amelynek néhány dokumentuma is olvasható az alábbiakban, s amely a magyar polgári „színházcsinálás” első korszakának végjátékát reprezentálja, 1911- ben kezdődött. Ekkor alakult meg a Wertheimer Orfeum Részvénytársaság, melynek igazgatósági tagjai között a Nagy Magyar Compass című pénzügyi és kereskedelmi évkönyveket lapozgatva ott találunk négy Wertheimer testvért, Elemért, Aladárt, Lajost és Károlyt. A Wertheimer-vállalkozás megalakulása évében megvásárolta a Paulay Ede utca 35. szám alatti Friedmann Orfeum épületét (napjainkban itt az Új Színház játszik), amely Kristálypalota néven néhány évig még orfeum maradt, így indult útjára Budapest harmadik színházi vállalkozó családja. (Az első család a Faludiak. Faludi Gábor - a dinasztia alapítója 1896-ban nyitotta meg a Vígszínházát. Művészeti igazgatónak a kolozsvár Péchy Erzsi és Galetta Ferenc a Revü Színház 1920-as A kislány című előadásában 11 színidirektort, Ditrói Mórt kérte fel. Faludi fiai, Jenő, Miklós és Sándor a színházi vállalkozás és a színházvezetés fortélyait édesapjuk mellett tanulták meg, és tapasztalataikat az 1910-es évektől egészen az 1930-as évek végéig számos budapesti színház bérlői, igazgatói vagy művészeti titkári posztján kamatoztatták. A második a Rákosi-Beöthy család. Másfél évvel a Vígszínház alapítása után, 1897 októberében nyitották meg első vállalkozásukat, a Magyar Színházat az Izabella (ma Hevesi Sándor) téren. Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője, húga, Rákosi Szidi, a Nemzeti Színház színésznője és Rákosi Szidi fia, Beöthy László jó néhány tőkéstársat megnyerve ötletüknek alapították a főváros második magánszínházát. A Rákosi családból Beöthy László vált a korszak kiemelkedő színházszervezőjévé. Nemcsak vállalkozó volt, hanem színházainak, a Magyar és később a Király Színháznak az 1920-as évek közepéig -ha a körülmények engedték - művészeti irányítója is.) Wertheimerék 1919-ben úgy kapcsolódtak be a fővárosi színházi vállalkozásokba, hogy 1911- ben megszerzett orfeumukat operettszínházzá alakították. Az új színházat, a Revü Színházat a színházirányítás iránt talán leginkább érdeklődő fiú, Elemér vezette 1921-ig, pénzét, szervezőkészségét egyaránt befektetve a vállalkozásokba. A Wertheimer család tagjai közül ő lett a két világháború közötti évek színházalapítóinak egyike. Az 1920-as években három budapesti színházban próbálta ki színházszervezői képességeit. 1925-től az Andrássy út 69. szám alatti kis színházat (jelenleg a Budapest Bábszínház épülete), 1922 decembere és 1925 májusa között az Apolló Színpadot, 1922-től 1924-ig pedig a margitszigeti Sziget Színpadot igazgatta. Wertheimer azonban inkább pénzembere és szervezője, semmint művészeti vezetője volt színházainak. így, amikor 1929-ben újabb vállalkozásba kezdett, üzleti partnereit a művészvilágból, illetve a színházak üzleti holdudvarából választotta. Heltai Jenő, Lengyel Menyhért, Bródy Pál és Marton Sándor - a Párizsban és New Yorkban ma is működő színpadi kiadó alapítója - nemcsak tőkéstársai, hanem művészeti-szakmai tanácsadói is voltak. Ők öten bérelték ki a Belvárosi Színházat (ma Katona József Színház), amelyet az 1931—32-es évad végéig igazgattak. A Magyar Színház és az Andrássy Színház a háború előtt A Rákosi—Beöthy család által alapított Magyar Színház épülete 1931 őszén árverésre került. Ekkor már csak emléke élt hajdani fénykorának.