Színház És Társaság, 1926 (10. évfolyam, 1-20. szám)
1926-01-30 / 1. szám
4 oldal Színház és Társaság *7 **» 9 '• 0 / 9fi® 00 9 erdélyi színészet jövője Írta: PERED Y G YÖRG Y A nagyváradi sajtó lélekharangot kongat a szinház fölött s egyúttal riadót fuj a közönséghez a szinház megmentésére. Az elmúlás veszedelme felhőzik általában az erdélyi színészet felett és csak egyetlen mentség van: az erdélyi magyarság öntudatra ébredése. A magyarság nemtörődömsége és közömbössége juttatja csőd szélére a színházakat és nem fogadhatjuk el mentségnek azt, hogy gazdasági válság van Európaszerte, s ennek pusztító szelét érzik meg a mi színházaink is. Mert ugyanakkor telve vannak a mozik, a kávéházak, a mulatók és hiába a színházigazgatóknak minden törekvése, hogy a közönséget a legpazarabb kiállítású, úgyszólva látványosságszámba menő darabokkal csalják színfalaik közé, a közönség elszokott a színháztól és ami a legfájdalmasabb jelenség : a szülők elszoktatják gyermekeiket is, a legszomorúbb perspektívát nyújtva a magyar színészet jövendőjére. Az erdélyi színészet jövőjét két perspektívából kell vizsgálat alá vennünk : a színházak és a színészek szempontjából. Mindkettő meglehetős szomorú képet nyújt. A színházak rosszul mennek. Marosvásárhely és Szatmár lelkes közönsége már talált módot önmagában a színház megmentésére azzal az egyszerű fogással, hogy színházba jár. Belátta, hogy ahol a színház bezár, ott meghalt a magyar nyelv és nem sok reménység van annak feltámasztására. A színpadot az állam nyomban lefoglalja a román kultúra számára és egy új színház felépítése sokkal költségesebb, semhogy annak felépítésére merészelne a reálisan látó gondolat. Mi lehet az oka annak, hogy közönségünk valósággal elszokott a színháztól ? A tapasztalat azt mutatja, hogy még azok sem járnak színházba, nem bérelnek, akiknek módjuk lenne hozzá, akiknek meg kellene érezniök, hogy a ruha, amit viselnek, az állás, amit a társadalomban elfoglalnak, a tekintély, melyet megkövetelnek polgártársaiktól és a jólét, melyet szerencsések élvezni a társadalmi konjunktúra utján — kötelességeket ró reájok. Amint a nemesség kötelezett a múltban, épen úgy kötelez ma a társadalmi állás s aki ennek nem tud megfelelni, nem érdemli meg, hogy kalapot emeljenek előtte. Ha Erdély művészete meghal, ez a kalaplendítés bizonyosan el is fog maradni. Nem a kiváló nagyváradi író és újságíró, lapunk munkatársa érdekes ciksorozatot kezdettmai számunkban „Azerdélyi színészet jövője“ címen Perédy György.