Színházi Élet, 1913. április 5–12. (2. évfolyam, 14. szám)
1913-04-05 / 14. szám
20. oldal SZINUÁZI ÉLET vacsora közben meglepetéssel hallja, hogy a karmesterné egyszer csak odaszól a pincérhez: — Péter ! pakolja ezt be, hazaviszem a Samukának, — közben pedig átadja a húsostálat a pincérnek, — Mi az ? — kérdezte Király — neked gyereked van Matyikám ? — Nem — felelte Matyi — a Samuka •a kutyánk. A Kis-Kass különben nevezetes hely. A szoba közepén egy harang lóg. Ha valaki nagyot mond, a harangot titkos kézmozgásba hozza, jelezvén, hogy senkinek sem törik be a fejét. Egy cigányvacsorán Szatyi úr a közkedvelt Szatmáry Árpád odaszól Heltai H. Jenőnek : — Jenő az istenért ne beszélj már többet, irtó sok munkát adsz a pincéreknek — Én? — Igen, mert amíg te beszélsz, a pincérnek húzni kell a harangot. Heltai elértette a jó tréfát, hiszen ő maga is nagy mestere a humornak. Ferenczi Frici a szegedi színház reinhardti rendezője járta meg egyszer nagyon Heltai viccel. Frici barátunk ugyanis, mint a lelkiismeretes rendező a próbákon minden Szó jelentőségét elmondja egy nagy értekezésben. Persze, amit valakinek Ferenci magyaráz, a többiek pihennek, sokszor egy jó óráig is „Heltai, hogy erre a hoszúságra Ferencit figyelmeztesse, övig érő szakállt ragasztott fel s ugy ment fel a jelenésére — Mi az ? Mi az ? — kérdezte megrökönyödve Ferenci. — Semmi fiacskám — szólt — Heltai csak beleőszültem a nagy várakozásba. Heltai különben arról nevezetes, hogy a férfiszinészek között ő a legnagyobb ugrató. A színésznők között Déri Rózsi képviseli a humort. Együtt ült Körmendi Hússal és egy fiatal szegedi fiskálissal a kávéházban, nagy szomorúsággal, miközben egy levelet címzett meg. A fiskális megkérdezi : — Kinek küldi azt a levelet. — Valami kegyelmes urnak. — felelte Rózsi, — De hiszen Szegeden nincs is kegyelmes ur, — jegyezte meg Körmendi. — Hát . . . hát ... — felelte zavarodottan a művésznő — igazság szerint csak olyan . . . félkegyelmes. Lugosi Döme, Pesten sok minden dolog Forog. A sétatér sok játszó Gyereke S néha a villamos kereke. Forog a hinta S a gyomorban a rossz palacsinta. Forog a kis nőknél a Szemlenes . És forgandó a szerencse. Forog a forgó, a zöld És Pesten is forog a föld. De azt az egyet meglestem És konstatálom ridegen Csak egy nem forog Pesten, Az idegen. És Hiába volt minden törekvés És szorgalom Nem volt idegenforgalom De most arról szól dalom, Hogy vágyunk beteljesül végre Ki-ki hálásan emelheti az égre A szemét Lesz idegen annyi, mint A szemét. Örömtől a Bennt égek szívemben Jönnek már a színész vendégek. Ugye Érdekes nagyon a dolog, mi? Az idegenek a színpadon Fognak forogni. S a Vígszínház nem habozott utt se , hogy az idegenforgást elősegítse Az „Idegenforgalmi társaság" Megbízásából Jó kemény fáról