Színházi Élet, 1913. szeptember 19–26. (2. évfolyam, 30. szám)

1913-09-19 / 30. szám

évfolyam. 1913. szeptember 19-től szeptember 27-ig. 30 Előfizetési árak: Budapest és vidékre Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díj­szabás szerint. Szerrkesztőség és Egész évre 8 kor Félévre 4.70 . Negyedévre 2.40 . Egyes szám ára Budapesten 20 f. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes buda­pesti színházak egész heti szinlapjával. kiadóhivatal : Eötvös­ utca 31. Telefon 133—98. Varsányi Irén. Elmondja : Bródy Sándor. A színésznőket nagyon kedvelem , mit tagadjam. Le­het velük barátkozni, ragaszkodhatik az ember hozzájuk platonikus érzéssel, a velük való érintkezésben nincs szük­ség annyi bolond konvencióra, kedvesek, kényelmesek, okosak és egy nevezetes részük nem is nő. A mesterség, az önállóság és az önfentartási ösztön férfiakká teszi őket. És nem keltenek illúziókat ott, ahol haszontalan és érték­telen. És nekünk, íróknak — újból mondom — rendkívül nagy szükségünk van rájuk, javarészt ők a modelljeink, rajtuk át és az ő segedelmükkel értjük meg azokat az asszonyi dolgokat, amelyek egyébként örökké titkok ma­radtak volna. Nem tudok elképzelni igazi írói pályát nél­külök, tényezők a diadalban, igaz, hogy a bukásban is. De ez nem baj, aki asszonyért bukott el, ment tönkre, esett össze , az jól vé­gezte életét. Tehát állapodjunk meg, szeressük a színésznőket, kivévén egy — mind­jobban szaporodó — faját. Azokat, akiknek mellékes cél a maguk mestersége, ideiglenes és nagyon is mellékes kereset. Akik szenvedély nélkül űzik a szenve­délyt, csak vagyonra utaznak és a színjátszás nekik nagy nyilvánosságáért, azért jó, hogy mind elül, mindig kéznél legyenek. Kérem önöket — én magamat is — ne üljünk fel többé a burzsoá­ színésznőknek, még ha okosságuk által, valamely ma­gától játszó szereppel tehetséget mutatnak is és szép, kedves az arcocskájuk. Ne higyjünk nekik, mert abban a pillanatban, amikor bennünket megkönnyeztetnek, belül diadalmasan mosolyogva így szólnak : tehát megint előre mentünk és már nem is vagyunk messze attól, hogy e festett hitvány világot, e piszkos és lármás sokadalmat itt hagyjuk és beevezzünk a csendes, a kies, és mégis szolid, a puha, a hófehér, a biztos révbe ! Varsányi Irént igazában csak színpadról ismerem és soha el nem múló hála köt hozzá, amiért két, vagy három­ darabom nehéz főszerepeit teljes szóról­szóra megtanulta és rendkívül lelkiismeretességgel meg is játszotta. Az ábrázolása engem el is ragadott és boldog vagyok, hogy őt bírálói ebből az alkalomból nagy színésznőnek deklarálták. E sorok írója azonban nem ettől a szereptől számítja az ő rendkívüli tehetségét, az biztos volt már előbb. Mert akár hálás, akár hálátlan szerepben, kezdettől fogva nyilvánvalóak voltak a Varsányi Irén nagy és rendkívüli rokonszenves képességei. A legelső, ami látható rajta az, hogy neki nem a hiúság eszköze, egy hasznos mil­en a színház, az neki maga az élet. Rendkívül komolyan veszi mesterségét. A helyén a legtöbb pályatársnője arra pályáznék, hogy a maga bájos mivoltát exponálja, de ő nem akar sem fess, sem

Next