Színházi Élet, 1913. szeptember 19–26. (2. évfolyam, 30. szám)
1913-09-19 / 30. szám
évfolyam. 1913. szeptember 19-től szeptember 27-ig. 30 Előfizetési árak: Budapest és vidékre Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díjszabás szerint. Szerrkesztőség és Egész évre 8 kor Félévre 4.70 . Negyedévre 2.40 . Egyes szám ára Budapesten 20 f. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. kiadóhivatal : Eötvös utca 31. Telefon 133—98. Varsányi Irén. Elmondja : Bródy Sándor. A színésznőket nagyon kedvelem , mit tagadjam. Lehet velük barátkozni, ragaszkodhatik az ember hozzájuk platonikus érzéssel, a velük való érintkezésben nincs szükség annyi bolond konvencióra, kedvesek, kényelmesek, okosak és egy nevezetes részük nem is nő. A mesterség, az önállóság és az önfentartási ösztön férfiakká teszi őket. És nem keltenek illúziókat ott, ahol haszontalan és értéktelen. És nekünk, íróknak — újból mondom — rendkívül nagy szükségünk van rájuk, javarészt ők a modelljeink, rajtuk át és az ő segedelmükkel értjük meg azokat az asszonyi dolgokat, amelyek egyébként örökké titkok maradtak volna. Nem tudok elképzelni igazi írói pályát nélkülök, tényezők a diadalban, igaz, hogy a bukásban is. De ez nem baj, aki asszonyért bukott el, ment tönkre, esett össze , az jól végezte életét. Tehát állapodjunk meg, szeressük a színésznőket, kivévén egy — mindjobban szaporodó — faját. Azokat, akiknek mellékes cél a maguk mestersége, ideiglenes és nagyon is mellékes kereset. Akik szenvedély nélkül űzik a szenvedélyt, csak vagyonra utaznak és a színjátszás nekik nagy nyilvánosságáért, azért jó, hogy mind elül, mindig kéznél legyenek. Kérem önöket — én magamat is — ne üljünk fel többé a burzsoá színésznőknek, még ha okosságuk által, valamely magától játszó szereppel tehetséget mutatnak is és szép, kedves az arcocskájuk. Ne higyjünk nekik, mert abban a pillanatban, amikor bennünket megkönnyeztetnek, belül diadalmasan mosolyogva így szólnak : tehát megint előre mentünk és már nem is vagyunk messze attól, hogy e festett hitvány világot, e piszkos és lármás sokadalmat itt hagyjuk és beevezzünk a csendes, a kies, és mégis szolid, a puha, a hófehér, a biztos révbe ! Varsányi Irént igazában csak színpadról ismerem és soha el nem múló hála köt hozzá, amiért két, vagy három darabom nehéz főszerepeit teljes szórólszóra megtanulta és rendkívül lelkiismeretességgel meg is játszotta. Az ábrázolása engem el is ragadott és boldog vagyok, hogy őt bírálói ebből az alkalomból nagy színésznőnek deklarálták. E sorok írója azonban nem ettől a szereptől számítja az ő rendkívüli tehetségét, az biztos volt már előbb. Mert akár hálás, akár hálátlan szerepben, kezdettől fogva nyilvánvalóak voltak a Varsányi Irén nagy és rendkívüli rokonszenves képességei. A legelső, ami látható rajta az, hogy neki nem a hiúság eszköze, egy hasznos milen a színház, az neki maga az élet. Rendkívül komolyan veszi mesterségét. A helyén a legtöbb pályatársnője arra pályáznék, hogy a maga bájos mivoltát exponálja, de ő nem akar sem fess, sem