Színházi Élet, 1913. november 2–9. (2. évfolyam, 36. szám)

1913-11-02 / 36. szám

II. évfolyam. 1913. november 2-től november 9-ig. 36. szám. Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 « Negyedévre 2.40 « Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és Egyes szám­ára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvara­in 30 fill. SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. „Katonadolog, katonadolog Asszonynép után futkosni... A kis gózon énekli ezt a meleg, len­dületes, s a végén finoman elhaló áriát, amely most, amikor ezt a cikket írom, még mindég a fülemben muzsikál. A magyar szeriőz dalköltésnek valóságos gyöngye ez a refrén és bizton hiszem, hogy az éven­ként változó melódiák közül ez az egy nagyon sokáig meg fog maradni, erőteljes argumentumául annak, hogy tulajdonkép­pen két Zerkovitz van. Az egyik, aki bá­mulatos érzékkel tudja összehangolni a divatot a maga tehetségével; a másik, aki már a divat fölött áll és l'art pour l'art szólaltatja meg a lelkében élő melódiákat. A két Zerkovitz azért jó barátságban ma­radt, mert mindaz, ami a tiszavirág-életű kuplénak erénye: a dallamosság és a forma kereksége megvan az operett-muzsikában is, de párosítva a művészet komolyságá­val. És a két Zerkovitz végig játszik egy­mással az egész mesteri kézzel fölépített partitúrán; a finálék hatalmas szárnya­lásából pajkosan előbuvik egy-egy csin­talan és elmés motívum, majd egy lágy, szentimentális dallam. De ne siessük el e kis méltatást, maradjunk meg a dolgok rendjénél. * Ezerkilencszáztizenhárom egyike a leg­szomorúbb esztendőknek. Emlékezzünk csak vissza januárius havára, amikor mo­hón faltuk az estilapokat a kávéházak mélyén mikor vonulunk be az impertinens Szerbiába? S aztán egymásután jöttek a többi csapások. Lenn a Balkánon ölre mentek a haragos kis államok, mialatt hazánkból kivonult a külföldi tőke és itt neves vállalatok buktak sorra. Külügyi politikánk csődöt mondott, s idehaza a bús hazafiak összemarakodtak, csakugyan Lukács-e az Európának vájjon neve­zett földrész legnagyobb panamistája? Miután pedig ez is bizonyítást nyert, sőt újólag a haragvó kedélyek lángját magasra szította a margitszigeti botrány, a Nép­opera úgy érezte, hogy neki kell a meg­nyugtató végszót beledobni a közhangu­latba, s azt mondta: Katonadolog! És a Népoperának igaza volt. Mert amikor itt minden szomorú körülöttünk és ez az élet, ahogy van, csupa gyász­szegélyes szenzációt kínál, legyen legalább egy szép, harmonikus, kedves esténk, mikor is pártállásunk szerint felejtjük Tiszát, vagy megbocsájtunk Károlyi Mi­hálynak és anyagi helyzetünk szerint nem neheztelünk, amiért a kegyetlen hitelezők a csődbíróságot keresték meg ellenünk. Egyszerűen azt mondjuk: — Katonadolog! Mindent elveszthetünk, de Zerkovitz nem vesztette el talentumát, kiadóhivatal : Eötvös­ utca 31. Telefon 133—98.

Next