Színházi Élet, 1916. április 9–16. (5. évfolyam, 15. szám)
1916-04-09 / 15. szám
szinuszikut 3. oldal zást" küldhetne elkövetett és még segítségével elkövetendő vétkeimért! Isten Hiszen ha ruha nem kellene a mi újszülött asszonyaink számára ! akkor színésznők élete csakugyan olyan „idyll" a volna, amilyennek a legtöbb ember hiszi. Nem irigylem modern ruhákkal dolgozó asszonykollegáimat. Nekem eddig csak három modern asszonyom volt, „Idegennő", az Otthonban, „Magda" és ez a „Padovani hercegné", de ez a három asszony tönkre tett ; „vagyonilag" így hallottam ezt kifejezni, olyan uras — és egészségileg. Ezt nem tudom jól van-e mondva, nem hiszem, hanem úgy illik a másikhoz. Ez a három asszony mindenemet felöltözte. Úgy értem, hogy minden hitelemet. De milyen semmi volna, hacsak anyagilag ruriálna. Hiszen a kis Kassai már nem ellenőrzi a jólétemet , és nem aggódik miattam, hogy „koldusbotra" jutok. Általában senki sem aggódik emiatt — hacsak Monaszterli és Kuzmik utódai, Pertik és Geszler urak nem ? Áldásom reájuk! Nem tudom, most is ezt a legkövetelőbb Padovani hercegnémet, hogy küldtem volna ki a színpadra, ha ők egy nap alatt oly fényesen ki nem öltöztetik, félretéve — mint igazi hivatott szakemberek — azt a kis neheztelést is, amire rászolgáltam nekik többszöri hűtlenségemmel. — Igen, de nem menekülni akartam az igájok alól. Aki egyszer az ő kezük varrtát megízlelte az megvan babonázva. Az rugdalózhatik egy kissé, tüntethet, hogy nem szorult rájuk, de az nem igazi büszkeség, csak a szerelmes durcássága. Hogy milyen rettenetes casus, kérem egy ilyen ruhakérdés egy színésznőnek, azt ítélje meg abból, hogy noha én az én Padovanimat egy hónappal az előadás előtt kézen fogva vittem egy előkelő szabóhoz és azt mondtam neki : „Asszonyom, (a hercegnőmnek, nem a szabónak mondtam, hogy asszonyom) íme, kívánjon a mi szemének, szivének kedves, rendelkezzék, van egy hónap ideje és a ruha árát sem kérdezzük, mint hercegnőhöz illik. Ugy képzelem legalább, hogy egy hercegnő a világért sem kérdezné meg, hogy mi az ára annak, amit megvesz? . .. Valamiben csak kell neki különbözni a többi közönséges halandótól — hát nem is kérdeztük, csak könyörögtünk szépen a szabó úrnak, hogy két hét alatt tessék megcsinálni, hogy a főpróbáim alatt már ne kelljen oda szaladgálnom a külsőmet próbálgatnom, mikor a színpadon a belvilágomat kell egyensúlyba hoznom, mert a mellesleg szólva, ha sok jó bácsi és nénik az ismerőseim közül meg is van velem elégedelve és igy szól : óh kegyednek csak nem kell már a próba, azért én igazán nem vagyok elbizakodott és néha-néha mégis csak elmegyek a próbára. — Nos, így kértem azt a „jónevű" „Confection"-os bácsit is, hogy, mert muszáj kicsit a darabból is próbálni, hát egy héttel előbb kegyeljék felöltözni ezt a kényes hercegnőmet. Hát jártam én aztán próbálni ruhát, a nap és éj minden órájában kifáradt velem a confection-üzletnek minden épkéz láb embere és én is valamennyivel, de a chaos a Padovani és a Confectiosok között napról-napra növekedett. Ugyanis Padovani hercegnő kész tervvel, határozott követeléssel lépett föl, de ám a Confectiosoknak is van határozott akaratuk javait." Ezzel a szóval szétmorzsolnak, megsemmisitnek és a szelekbe fújnak Jászai Mari 1896-ban.