Színházi Élet, 1916. április 9–16. (5. évfolyam, 15. szám)
1916-04-09 / 15. szám
24. oldal VIhKAZIQCT JÁNOS VITÉZ A FILMEN. Ki hitte volna csak egy-két évvel is ezelőtt, hogy a magyar filmgyártás felveszi a versenyt külfölddel, sőt hogy új lehetőségeket mer majd keresni. Most amikor a külföldi filmgyártás valósággal tobzódik a detektívfilmek gyártásában, a magyar film irodalmi témákat keres. Mintha súlyos missziót akarna vállalni a magyar kultúrában. Belemarkol irodalmunk tulipántos ládájába, ki-kiválaszt magának egy drágakövet, hogy a film originális nyelvén hirdesse; nézzétek mennyi szépség, mennyi ragyogás ezekben kincsekben. És nem a könnyebb feladaatokat keresi, hanem legnehezebbjén fogja meg a dolgot. Petőfi Sándor szindás, egyszerűségének bájában is fantasztikusan merészröptű meséje : János vitéz kerül most vászonra. A Kinoriport a Szulamitnak már országosan ismert rendezője Illés Jenő merték ezt a nehéz feladatot vállalni, mely hatalmas áldozatkészséget és nagy mesterségbeli tudást igényel. Hogy Petőfi Sándor költeménye micsoda feladat elé állítja a rendezőt, arról beszélni sem kell, hiszen a János vitézt még azok is ismerik, akik sohasem olvasták. Csak emlékezzünk vissza az operett János vitéz előadásaira. (Nem is kell messzire visszaemlékeznünk, mert a Király színháznak örök műsorszáma.) A színpadi technikának ezer mesterséggé kellett változnia, hogy a mesemondó csapongó fantáziáját követhesse A Tiszamenti vidék, a Tündérek országa a Kék tó birodalma micsoda rendezői apparátust vettek igénybe. A filmrendező látszólag előnyben van a színpadival szemben, mert neki rendelkezésére áll az erdő, mező színváltoztatásra. Csakhogy ez a János vitéznél roppant kényes és nehéz feladat. Kitűnő pikturális érzék kell ennek a „szabad szinpad"-nak a megválasztásához. Adva van az egész szép Magyarország és most abból tessék kiválasztani, melyik kis folt lesz a legmegfelelőbb tónusu ehhez vagy ahhoz a jelenethez. Itt csináljuk Tündérországot, itt a Kék tó jelenetet és így tovább. Illés Jenő fáradhatatlansága kell hozzá és az ő kitűnő szeme, amely a tájakban felismeri a hangulatot, hogy ez a munka tökéletesen sikerüljön. S ez a feladatnak csak az egyik nehéz oldala. Ennél sokkal súlyosabbak a technikai nehézségek. Amit költeményben olvasunk, vagy a színpadon a hallunk pl. hogy János vitézt egy griffmadár röpíti a Meseországba és sok más egyébb fantasztikus csoda, annak mind meg kell a vásznon elerednie, ahol ezeket szemlélni akarjuk. És Illés Jenő átváltozott technikai ezermesterré. Egy csomó olyan új ötlettel, techniai fogással fogja meglepni a közönséget, amivel még egy filmrendező sem kísérletezett. Hogy ezek mit fognak eredményezni, az a bemutatón fog kiderülni, amelynek a dátuma már nincs is nagyon messze. A munkálatok már ugyanis megkezdődtek s annyira előre haladtak, hogy körülbelül a jövő hónap közepetáján a sajtó előtt már bemutatóra kerül a film. Azok a felvételek, amelyek már eddig elkészültek, fényesen sikerültek. Petőfi csapongó fantáziájának legbizarabb megnyilvánulásai is formát és testet öltöttek. A filmtechnikai problémákat eddig is bravúrosan oldotta meg Illés Jenő. Ha már ezekhez hozzávesszük, hogy a film előadásait Kacsoh Pongrácnak a filmhez instruált zenéje fogja kisérni, nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy az operett János vitéz sikerének megismétlődését várjuk, a film originális voltának megfelelően hatványozott mértékben.