Színházi Élet, 1919. június 22–28. (8. évfolyam, 25. szám)
1919-06-22 / 25. szám
VIII. évfolyam 1919 junius 22 től junius *8-ig Egyes számára : Budapesten és Z. vidéken . . K SZÍNHÁZI ÉLET ELŐFIZETÉSI ÁRA : kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévre . . 30.—K 25. szám SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Hirdetések mm.-sora 4 korona Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 29-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 Blahánénál Nagyszerű művészi pályájának zenitjén is a legszerényebb volt Blaháné. Generációk imádták, csodálták utolérhetetlen művészetét,rajongtak és lelkesültek érte, amint bedalolta ezt az országot. Az igaz és legnagyobb tehetségeknek jellemvonása, hogy az "örök ünneplés és állandó diadalok között is megmaradnak egyszerűnek, kedvesnek Ilyn volt egész gyönyörűen harmonikus életén át Blaháné, akit a változott idők, a változott viszonyok nem érinthetnek. Abban a háromszobás lakásban lakik ma is, amelybe most harminckét esztendeje beköltözött, három egymásba nyíló szoba a Rákóczi-út és Erzsébetkörút sarkán, a Szelényi-udvar első emeletén. És páratlanul szép művészi pályája végén ez a lakás , az emlékein túl mindene : három szoba, amióta balatonfüredi nyaralóját, amelytől pedig úgy hitte, sohasem kell megválnia, eladta. A három szobája maradt meg és mindnyájunk szeretete, amellyel elepekedünk hozzá. Ebben a három szobában lakik a legnagyobb magyar művésznő : együtt a nővérével és a leányával , Blaha Sárival. A napokban tiszteletemet tettem Blahánénál. Együtt volt az egész család, a fia is, Blaha Sándor és a felesége. — Meg vagyok győződve róla, kipojidotta Blaháné — hogy csak egy szebb világ következhetik. Hozzám jó volt idáig is mindenki, eszembe se jut, hogy tartsak bármitől. A vagyonom , az emlékeim és a családom, látja, így ülünk együtt esténkint és abban a szeretetben, mely mindig is összetartott bennünket. Nagy igényeim nem voltak soha, most sincsenek. Csak egy vágyaro : játszani szeretnék még néhányszor, játszani az új közönségnek, mely nem is láthatott, eljátszani a régi népszínművek közül néhányat, néhányat a legjobb szerepeimből. Most erőm és egészségem is van hozzá, nyár is van, a nap beragyog az ablakomom. És nézem az utcát, azt a töméntelen sok embert, aki siet a napfényben, derűsen, jókedvvel egy kevés virággal a kezében. — E nagy vágyamon túl nem is tudom, mit mondjak még magának. Örüljek-e neki, sajnáljam-e, hogy a földi javakból nekem semmi sem jutott. Az is igaz, hogy sohase is áhítoztam utána. Viszont itt van a fiam, a lányom, a menyem,ezek aztán kárpótolnak sok mindenért. Igaz szeretettel hallgatják Blahánét a gyermekei, a Sárika csüng minden szaván főként, aki most régi emlékeket újit fel. — Hát rém emlékszik-e még? A kis szökevényre, a Görög rabszolgára, amikor a régi Népszínházban játszottam. Tudja, nehéz volt, — amiért én a Blaháné lánya voltam, mindjárt azt akarták, hogy olyan is legyek. — Emlékszem . . . — No és most, — folytatja Blaha Sári — hogy mindenkinek meg kell keresnie a kenyerét, magam is szerződés után nézek. — Visszatér a színpadhoz ? — Okvetlenül. Ha hamarjában nem lehet, hét az ősszel bizonyára. Most dolgoznia kell mindenkinek. — Természetesen, és úgy hiszem, Sárika, magának igazán nem lesz nehéz szerződést kapnia. — Gondolja ? — kérdi most Blaháné és boldogan teszi hozzá . — Ugye, a Sárika alig változott? És megnézem még egyszer és elvonultatom magam előtt a régi diadalmas népszínházi estéket és csakugyan, A kis szökevényt, a Görög rabszolgát, Blaha Sárit a színpadon és Blahánét a földszint harmadik számú páholyában, amint remeg és reszket a lánya sikeréért. Akárcsak tegnap lett volna. Pedig jó néhány év múlott el azóta, szerencsére nyomtalanul a kis otthon felett, amelyben emlékei és babérjai között él szerényen és megelégedetten minden idők legnagyobb magyar művésznője : Blaháné. Sze.