Színházi Élet, 1919. szeptember 7–13. (8. évfolyam, 31-32. szám)
1919-09-07 / 31-32. szám
központnak megmarad okvetlen. Kelet kapuja lesz ezután is , annál is inkább, mivel az a város, mely ebben a minőségben valóban veszélyes versenytársa volt, Bécs, még többet vesztett mint mi. Ha tehát ki- és megszállási állomásnak, tranzitóforgalmi központnak, modern karaván-szerájjnak s igy mulatóhelynek megmarad Budapest, akkor valószinüleg a színházi élete le fog hanyatlani. S nem túlságosan merész az a reménység sem, hogy egy dúsan burjánzó, szintén a mulatozást színházi s mozi élet talajából szolgáló idővel egy finomabb színházi kultúra is ki fog fejlődni. Azokra a sablonosan gondolkodókra, akik azt hiszik, hogy egy ilyen kultúra csak ott fejlődhetik ki, ahol az általános kulturális színvonal különben is legmagasabb, tehát Párisban vagy Berlinben, reácáfol Moszkva példája, ahol a háború előtt tüneményes színházi kultúra hajtott ki. Csüggedésre tehát nincsen ok. Budapest színházváros — az egy éppen olyan jelszóvá lehet, mint ez Budapest — fürdőváros. Nem első eset, hogy egy állam meg város egy téren különösen sokra viszi és példát mutat, holott általános gazdasági és művelődési fejlettsége szerény. Ép ezért nagyon is lehetségesnek tartom azt, hogy Budapest a színház terén fog revanche-ot venni háborúbeli ellenségein és szövetségesein. S az ilyen revanche, a kulturális revanche az igazi í m^Wórt1 ÓTA i+M/nfteq eX ATCMX V dk VYYiklW i