Színházi Élet, 1919. október 5–11. (8. évfolyam, 39-40. szám)
1919-10-05 / 39-40. szám
Sjisjcj VIII. évfolyam 1919 október 5-től október 11-ig 39 -40. szám Censurat : Dr. Muresian SZÍNHÁZI ELET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet körút 39 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre . . 36.—K Egyes számára : Budapesten és vidéken . . K üirdfttósak. •»m^n^pro JA. *>*,í KÖNYVTÁRA MEDGYASSZAY VILMA MedgyaSSZAy Vilma uj állomáshelyet kapott tehetsége számára : a Revü Színházat. Hányadik pesti színpad ez már Medgyasszaynak, aki a Nemzeti Színháztól a kabaréig játszott mindenütt és mindenhol, kétszer is volt saját direktora, turnézott, szerződéseket kötött és bontott. Pályáján van valami a nagy francia színészek nyugtalanságából. Azok is mindenántalan ismétlik környezetüket, folytonos hajszoltságban élnek és tervezgetéseik idegességével, állandó kielégületlenségükkel erjesztő elemként dolgoznak városuk és országuk művészi életében. Ha Quitry és Medgyasszay nem nyugtalan egyéniségek, hanem pontos színész-hivatalnokok tettek volna, mennyivel sivárabb volna Páris és Pest színházi élete. Az ambiciózus láz, amely eszi, égeti őket, annyi új művészi irányt szabadított fel. Gyakran változott a Medgyasszay Vilma művészi környezete és becsvágya, mégis ebben a maga-maga hajszolta örök keresésben is egységesnek alakult ki színészi karaktere. Minden bizonnyal ő a legérdekesebb magyar művészek egyike. Dikciója páratlanul értelmes, humora fölényes, játékában van valami fanyar filozófia. Finom, dekadens ember, a játékában csodálatos keveredése a női raffinementnek és a férfias intelligenciának, művészete egészen nyugati valami, talán a legnagyvárosibb minden színészünké közt. Ő az, akinek — ha Párisban akarna dolgozni — csak a műsora szövegét kellene franciára fordítania, egyébként mindenben megmaradhatna annak, aki most. Lényegén semmit nem kellene változtatnia, hogy azt mondhassa Párisban : „Itthon vagyok. Hazaérkeztem. Francia, mégis a velejéig pesti. Indokolatlan bőbeszédűség volna, ha ezt magyaráznók. Aki itt töltötte velünk, köztünk, a háború előtti utolsó hatnyolc esztendőt, (Pest egyhamar vissza nem térő fénykorát) az tudja, hogy ki a Medgyasszay, hány írót és muzsikust kreált ő, mennyiben segítette a nagyvárosias argot fejlődését, hány ötletet, új szót, kifejezést produkált, micsoda új külső és belső formát adott a színjátszásnak. Ez pedig döntő- A színész akkor lesz az ábrázoló instrumentumnál sokkal több, mihelyt egyéniségével felgyújtja az alkotó írók fantáziáját, jj ötletekre, figurákra és darabokra sarkalja őket. De disztingválnunk kell itt is. Annyit a divatos másodrendűség is elér, hogy valamelyik tantième-éhes szerzőcske „a testére szabjon" valamilyen szerepet. A színházi szabóknak ebből a munkájából azután édes-kevés köszönetre való telik. Medgyasszayra nem szerepeket szabtak, mint valami elrongyolódásra ítélt ruhát, ő valóban megihlette az írókat és a