Színházi Élet, 1919. november 9–15. (8. évfolyam, 47. szám)
1919-11-09 / 47. szám
7 SZÍNHÁZI KLt féltékeny férjének megnyugtatására. Barátjának, Paulnak lakására bevezettette a telefont, hogy onnan megnyugtathassa a férjet. A trükköt mindjárt ki is próbálja. Előbb azt telefonozza, hogy a szabónőnél van, azután, hogy a cukrászdában, harmadszorra azt mondja, hogy az énekmesterről beszél. Most már a férj egyebet is szeretne hallani, megkéri az asszonyt, énekeljen valamit. És Clotilde asszony kénytelen beleskálázni a telefonba. Erre a férj hirtelen kijelenti, hogy elmegy érte az énekmesterhez és az asszony most mér kénytelen csakugyan az énekmesterhez menni, hogy a férje ott is találja. Szomorúan ér így véget a vidáman indult találka. Ennyiből áll az egész kis darab, de a szellemes dialógusok, a vidám ötletek gazdag sora ellenállhatatlanul kedvessé és értékessé teszik az apróságot, melynek két főszerepét Kökény Ilona és Boross Géza játssza igen finoman és szellemesen. A műsoron szereplő többi vidám jelenet sorában a magyar vidék izét, zamatját hozza színpadra Tömörkényi István „Mihály szóbelizik" című jelenete. Valami szurkálási eset történt a pusztaszéli csárdában. Ez iránt hallgatja ki a bíró Várakozó Mihály tanút, azaz csak kihallgatná, mert nem olyan egyszerű a dolog. Ámbár Mihály, mint maga mondja, csak egy „célszerű szegény ember", de a bíró mégis előbb őszül meg, minthogy Mihályból kivegye, hogy mit látott. A végén is csak az sül ki, hogy „nem is volt ő ott jelenleg". Bánóczy Dezső és Somlár Zsigmond játsszák ezt a jóizü kis jelenetet igazi népi humorral. Ezeken kívül még Szenes Bélának, Karinthy Frigyesnek és Békeffi Lászlónak van egy-egy kedves tréfája az uj műsoron, melyen a magánszámok gazdag sokasága is szerepel. Kökény Ilona, Borda Juci, Ürmössy Anikó ás Boross Géza adnak elő egész sereg új dalt, chansont, amelyekkel Szirmai Albert, Ötvös Adorján, Pallos Tivadar és Nádor Mihály zenéjét népszerűsítik. Az új műsor idestova egyhetes lesz már, de — mint a fentiekből is látható — minden kellék meg van benne, hogy megint hosszú időn át uralkodjék az Andrássy úti Színház játékrendjén. A KÖLTŐ. Egyik ismert költőnket, aki a legszebb verseket irja mostanában s aki mint színpadi szerző is a legkiválóbbak közé tartozik, kispolgári gondolkodású szülei mindenáron le akarták beszélni az általuk végtelenül lebecsült irodalmi pályáról. Hiába emelkedett a fiú a legszámottevőbbek közé, hiába a hírnév, dicsőség, pénz, az apa még mindig nem békült meg a pályával. A napokban az öreg találkozik egy régi jó ismerősével, akit évek óta nem látott. Miután a „hogyvan"-okat és a „régnem láttam"-okat elintézték, a figyelmes ismerős megkérdi: — No és mi van a fiával? Hogy van? Mit csinál? Az apának felhő komorodik az arcára és végtelen lekicsinyléssel szól : — Ne is kérdezze ! Tudja mi lett belőle ? Költő ! Ha maga azt mondja: este, ő rámondja: teste, ha maga azt mondja : világ, ő rámondja: virág és ebből él ! Neogrády Dóra, Benedek Margit, Amássy-uti Szinház : , Vasárnap este tízkor" ázár Sasa (Papp felv.)