Színházi Élet, 1921. augusztus 28–szeptember 3. (10. évfolyam, 35. szám)

1921-08-28 / 35. szám

10 SZÍNHÁZI ÉLET 10_ Krumpli^, virág­ , a Szází van Te jámbor pesti, nem is tudod talán, hogy Budapesten úgynevezett Százados-út is és igy azon a Százados-uton egy úgy­nevezett művésztelep. Te, szegény pesti, te jól tudod, hol az adóhivatal, hol a sóhivatal, ahova panaszaiddal fordulhatsz és talán azt is tudod, merre van a legközelebbi zálogház, de azt, hogy művésztelep is van Pesten, azt ugy­e most hallod először ? A művésztelep, amely vagy tíz év óta áll fenn a főváros jóvoltából, a kenyérgyár mel­lett fekszik. Nagy parkban vannak az egyes házak elhelyezve, mindegyik műteremház ker­tekkel körülvéve és az csak természetes, hogy az asszonyok, a szobrászok asszonyai, nemes vetélkedést fejtenek ki abban, hogy kinek a virágoskertje szebb ? De hiába dolgoznak, — panaszolják — minden kiszárad, minden tönkremegy , nincs eső. A sárga és kék virá­gok bágyadtan csüggesztik alá fejüket, a zöld lombok petyhüdten szomjazzék az esőt és Pongrácz Sigfriedné félig nevetve, félig sírva mutatja a „krumplitermést", egy babszem­nagyságú kis krumplit. .Pedig mennyit ka­páltak, mennyit locsoltak !" A százados­ úti művésztelep a szobrászok otthona. Festő csak kettő van az egész tele­­ p szobortermelés los-ulen­ ben, Czigány Dezső és Bäsch Árpád, rajtuk kivül még két festőművésznő, de ezek már feleségek, szobrászok feleségei s így mi a „szobrászati osztályba" sorozzuk őket, mert férjüknél fogva oda tartoznak. Az egyik a Ge­mes-Gindert Péter felesége, Bükkerti Ma­riska, a másik Szász Vilmos felesége, aki ugyancsak festeget, miközben férje szorgal­masan faragja az elefántcsontot. A többi bennlakó mind szobrász, egytől-egyig. De még milyen szobrász ! Csak amikor egy műteremről-műteremre haladunk és egyik meg­lepetésből a másikba esünk, akkor látjuk csak, hogy mennyi tehetség, mennyi őserő és mily sok tudás van a mi fiatal szobrászaink­ban. Ennyi tehetség egy csomóban szinte sok is és az embert valami megihletettség fogja el, amikor a lázas alkotások műhelyei­ben járkál és nézi a műtermek remekbe ké­szülő csodáit. Feltettük magunkban, hogy nem megyünk be a műtermekbe, dehét nehéz azt megállni. Az ember sétálgat a kertben, megáll egy-egy percre, gyönyörködve nézi a műtermek előtt játszadozó gyermekeket és megállapítja, hogy a szobrászok még a gyermekeiket is jól „mintázzák meg". Beszélget a sok, kedves „Régi dal, régi dicsőségről." Sidló Ferenc régi dalokat énekel gitár mellett. Sidló, Bäsch Árpád, Szász Vilmos és felesége, Sidlóné (Diskay-felvétel)

Next