Színházi Élet, 1923. február 4–10. (12. évfolyam, 6. szám)

1923-02-04 / 6. szám

40 SZÍNHÁZI ÉLET. Maupassant erotikája és Karinthy humora Érdekes, de merő véletlenség, hogy ezen a héten ez a két név és fogalom dominál a magyar könyvpiacon. Amilyen értékes fűszere az életnek a humor és az erotika, olyan ér­dekes, hogy mind a két író csak művészi eszközéül használta ragyogó írásaiban mind a kettőt, hogy céljához közel jusson és az ezerrétü Élet furcsaságait fölfedje a maga valóságában az olvasó előtt. Pedig amilyen ragyogó mű­vésze a modern francia iro­dalomnak mestere a Maupassant, olyan hü életlátásnak Karinthy és mig az előbbi­nek az irásai fölött a fi­nom erotika lebeg, addig az MAUPASSANT utóbbié fölé a drága magyar humor önt szellemet. A nagy francia írónak Szabó Lőrinc hű és­­ westeri fordításában: „Amit a nap s az éj nesél" című remek novellás kötete jelent nőst meg. Ez a kötet folytatása az Athenaeum ki­adásában megjelenő Maupassant-sorozatnak, de azért önálló és teljes gyönyörűséget nyújtó terek egész, csakúgy, mint az eddig megjelen­ek. Csupa szín, csupa illat és az irásművé­szet remeklésének a legcsúcsa az, amit az olvasó kap belőle. Karinthynak „Nevető dekameron"- ja a másik újdonság. Azt hiszem ab­ban minden teremtett lé­ck egyetért velem, hogy levetni : a legnagyobb gyönyörüség. És aki az mbert meg tudja nevet­etni, az a legnagyobb­at cselekszi. Már pedig Karinthy, akinek a lelke mélyéből szakadnak föl és futnak a tolla egyére az irásai , halálra kacagtat min­et. S ahogy olvassuk, könnyes és nyila­sSOS kacagásunk csillapultánál : magát az életet látjuk minden torzonborz furcsaságaival. Aki a kezébe veszi ezt a könyvet , meg­tereti, leghívebb barátjául fogadja és elol­asván, valahányszor ránéz, boldog gyönyö­rséggel nevet. Mindkét kötet az Athenaeum kiadásában­­lent meg. A Maupassant-kötet ára 770 ko­ma ; a Karinthy kötete 990 korona. Kapha­tk a Színházi Élet boltjában is. Citoyen Oláh Ferenc: Petőfi és a szinpad Szeretném, ha ez a füzet emelke­dett hitet és komoly büszkeséget nyújtana minden magyar színésznek-Azt az emelkedett hitet és azt a komoly büszkeséget, hogy nem hiába­való a munkánk, hogy nem hívsá­gosak a vágyaink, hogy érdemes küzdeni, éhezni, vándorolni, hogy a mi áldozásunk a festett, szakadt díszletrongyok között épen olyan szent, mint a boltíves templomban elsóhajtott imádság, — hiszen Petőfi Sándor is színész volt. Ázva-fázva, dideregve és éhezve, rongyosan, de a hős büszkén szembeszállva a nyo­morúsággal, megvetve a tudatlan és gőgös lenézést, járt városról-vá­rosra s faluról-falura. Hordott szin­lapot, ha kellett, segített hordókra erősíteni a világot jelentő deszkákat, tanult és játszott. Túl habzó szíve egész rajongásá­val szerette a színpadot. S az ő szeretete, az ő nehéz ván­dorutja szentté avatta a mi sokszor fitymált mesterségünket. A könyv teljes jövedelmét az Erdélyi és Bánsági Szinészegyesület nyugdíjasai javára fordítják. Ara 15 lei. Az Erdélyi és Bánsági Szinész­egyesület kiadá­sában jelent meg Oláh Ferenc érté­kes könyve "Pe­tőfi és a szinpad" cimmel.Oláh Fe­renc* a kolozs­vári szinház hős-és jellemsziné­sze, aki avatott­sággal kezeli a tollat és évek óta lelkes mun­kása az erdélyi magyar iroda­lomnak. Értékes könyve dr. a kolozsvári szinház leghangu szép előszót, itt közöljük : elé Janovics Jenő igazgatója irt ,e­melynek egy részét KARINTHI OLÁH FERENC

Next