Színházi Élet, 1923. április 8–14. (12. évfolyam, 15. szám)
1923-04-08 / 15. szám
/4 SZÍNHÁZI ÉLET persze nem részesülnek, sőt egy-egy vidéki aesteta rajtuk köszörüli a pennáját és ahelyett, hogy bátorságot öntene az arra szorulókba, a szegény színészeket elkedvetleníti és a közönséget, azt a kicsit is, ami még van, elijeszti a magyar színháztól. Pedig a kassai, meg a munkácsi társulat is emberfölötti munkát végez. Naponta új darabok, új szerepek, próba, tanulás, ruhavarrás, vasalás, játék és előadás után újra tanulás, reggel próba és így tovább nap-nap után. Fizetésre várnak türelmesen, míg van annyi a direktornak, hogy újra fizethessen. És mégis ! Csodák csodája, a színészeink friss egészségben vannak, jó kedvűek és reménykedve néznek a jövő elé. Csak néha, mikor már minden elcsöndesedett, szólalnak meg komoran halkan : „jó-jó, ma még megy valahogy, de mi lesz jövőre ? és azután ? Könnyű Pesten magyarnak lenni, ide jöjjenek, itt mutassák meg..." aztán újra csend. Jó éjszakát! és reggel újra próba 9— 2-igí Igazi az uj magyar darabok! Lányi Menyhért: A herceg szerelmes és a Haláltánc ciműt irta és Vécsey Özséb : A szent titok cimüt. Szeretettel köszöntöm összes barátaimat ! Végállomás • Szenes Béla népszerűségének A szinpadon ma alig van mása. A bécsi premier még nem lesz Uj darabjának Végállomása: KÁLMÁN JENŐ A SZÍNÉSZKONGRESSZUS VEZETŐSÉGE Ülő sor: Marihézy Miklós, Beöthy László, Hidvéghy Ernő, dr. Sallay Ferenc, Nádassy József, Rózsahegyi K., Árkossy Vilmos, Szilágyi Vilmos, Fehér Gyula, dr. Farkas Ferenc. Alsó sor : Halmos Gyula, Sugár Gyula, Nagy Jenő, Heltay Hugó „Foloripoittrek" lelz.