Színházi Élet, 1924. szeptember 21–27. (14. évfolyam, 38. szám)
1924-09-21 / 38. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 65 Baden, szept. 10. A Herzoghof-szállodában kényelmes és előkelő lakosztályában egy revolvergolyóval véget vetett életének Eva Man, a világhírű filmszínésznő. Még csak huszonhárom éves volt és művészpályáján diadalokat aratott, vagyont szerzett, mégis halálra szánta magát. Eva May leánya Joe Maynak és Mia Maynak. Már fiatal korában férjhez ment Liebenau Manfréd filmrendezőhöz, akitől hamar elvált. Második férje Mendrs Lothar bécsi színész volt, aki aztán a színpadtól a filmhez pártolt át. Ez a házasság sem tartott sokáig és nem volt boldog. Harmadszor is férjhez, ment Huei Mail. Harmadik férje Rohí Manfréd filmrendező vidi. Olyan, mint egy rossz filmtéma. Szentimentális és eseményeiben megmagyarázhatatlan. Miért ? Ide nem szokás ezzel az okvetetlenkedő, logikát követelő szóval tolakodni. Itt könnyezni illik, megsiratni a hősnőt, aki huszonhárom éves, szép, gazdag és sikere van, amerre csak jár, ahol csak szerepel. S fiatalsága,szépsége,gazdagsága, sikerei együttvéve nem tudják ellensúlyozni azt a bolondos, ostoba, lázas kis érzést, amely a szívébe lopódzott, észrevétlenül szinte, mint valami halálos betegség bacillusa. Ha szentimentális regényben írták volna ezt a mesét , rendben van, ezekben a regényekben így szokás. De, hogy megtörténjék, lejátszódjék, bekövetkezzék a valóságos életben ! . . . Nehéz elhinni, hogy ez nem tréfa és nem reklám. Háromszor ment férjhez és most sziven lőtte magát — ez nem a világhírű színésznő legújabb filmjének meséje ? Ez így történt ? Szentimentális és furcsa befejezése egy huszonhárom éves élet gazdag regényének. * Boldogtalanság . . . én úgy érzem, hogy ez a szó az utóbbi időben nagyon is összefügg azzal, hogy nincsen az embernek pénze és olyan gondjai vannak, amelyek közeli, egyszerű, közönséges földi jók hiányával függnek össze. Boldogtalanság .. . szerelem miatt, ó, biztos, hogy ez a boldogtalanság csak gondok, fáradtság nélkül élő gazdag embereknek adatott meg a maga teljességében, teljes fájdalmában és tökéletes gyötrelmeiben. Szegény emberrel, nyomorult emberrel a Jósors könnyen kiegyezik : morzsát ad csak neki és máris boldoggá tette. De akinek mindene volt és mindene van, mindenből kapott és mindent próbált . . . Nem is olyan nehéz megérteni Eva Mayt, amint fehér ágyon, kis sebbel a keblén, sápadtan és halottan fekszik a badeni hotelben. Megértő emberek állnak körülötte : — Ó, én jól tudom, ezért és ezért lett öngyilkos .. . Lehet, hogy mindegyiknek igaza van különkülön. S kinek nincs igaza? ki nem érti meg? A halott asszony nem cáfol és nem vitatkozik. * A filmszínésznő .. . hiszen ismerték és szeretlek. Szenvedés, fájdalom alig-alig látszódott arcán : sima és szép és üde volt ez az arc, szebb, mint az anyjáé. Az anyjáé, Mia Magé, akivel Eva éveken át haragban élt. Anyja, a játék pompás művésznője . . . amint egyszer Eixt May rendezője mondta egy felvételnél (ezt most írja meg egyik berlini lap): — Nem így . . . nem így . . . Maga, Eva, a szcenárium szerint meg akar halni, mert szereti azt a fiatalembert. . . Játsszon . . . játssza ezt meg ! Ó, ilyen jelenetekben milyen nagyszerű az anyja .. . Próbálja utánozni őt. .. próbáljon egy kis fájdalmat, reménytelenséget erőszakolni az arcára... Eva May sikereit a szépségének köszönhette. Játékban gyöngébb volt. Még öngyilkosságot sem játékkal, hosszú búcsúlevéllel követte el. Megakadályozhatatlanul meg akart halni. Magáért a halálért. Nem úgy, amint az mostanában divatos : csak szerepelni az újságban „Öngyilkossági kísérlet cím alatt. Váró Andor *K*A*UI*A*R*A* NYÁR UTCA ÉS DOHÁNY-UTCA SAROK TELEFON : 1. 140-27 a házasság poHta 6 nap (Ounnar Tolaes) (Elinor Glyn regénye)