Színházi Élet, 1925. június 14–20. (15. évfolyam, 24. szám)
1925-06-14 / 24. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 27 tőzsdés luftballont tölt ponként — Söprüné jubilál — A fagylaltárus kitűnő üzleti veszik a luftballont árusokról ezerért adom. Naponta árulok egy millióért, akkor hétszázötvenezer koronát kerestem. De vasárnap i a Népligetben ötmillió „lózungot" is csinálok. Tessék kiszámítani, hogy mit keres ilyenkor Waldmühler úr. A fodormentás Ik különben nagyszerű interjú-anyag. Rögtön feltárja üzleti titkait. — Itt az utcán kérem — mondja — a „dumát" fizetik. Ha valaki nem tátja a száját, bizony semmit se „happol". Azután elkezdi a mondókáját. — Uraim és hölgyeim, mi a van itt máma! — a hollandi, habkő, hat évig jártam utána, mig megszereztem, kél évig be voltam csukva véa gette ... a valódi, a hollandi, gyémánthabkő. — Ide kell nézni, hogy ragad és tapad az acélhoz, mint fiatalasszony az urához . .. Mig mondókájával ideért, már nagy sereg ember vette körül. Igaz, hogy csak fodormenta cukrot árult és nem habklevet, de Waldmüller úr állítása szerint a „dumia" a fontos. Mindegy, hogy mit árul. Alig egy-két lépéssel Wusz Ignác patentceruza- és töltőtollspecialista ütötte fel tanyáját. Bámulatosan olcsón ad mindent és mégis kevesen vesznek tőle. Rezignáltan mondja: — Hát az is hiszi uram, hogy azoknak, akik itt körülállnak, együttvéve van huszonötezer koronájuk? Nincs! — adja meg rá feleletet önmagának. Weisz úr önálló kereskedő volt. Tönkrement a besszben. Spekulált. — Most elölről kell kezdeni mindent — mondja. Szabó István, a luftballonos ember napfürdőzik a Nemzeti Színház előtti kőbiarrikádon. Szerencse, hogy minden héten villamostársaság felszedeti a a kövezetet. Van hol ülni az ilyen luftballonosnak. — Mert én kérem rokkant katona vagyok — mondja — nehezen esik az állás. A luftballon pedig magasan van, így meglátja mindenki. És ha akar venni valaki, hát idejön. — Hát, hogy megy az üzlet — kérdeztem. — Most nehezen, nagyon nehezen, nincs szezon. Örülök, ha naponta húsz-huszonöt luftballont el tudok adni. Ezen pedig hetvenezer koronát keresek. Kevés ez, kérem, a konkurencia is nagy. Ma már minden lecsúszott tőzsdés luftballont A levegőből tölt, akar mindenki — mondja. megélni A körülötte állók teljes elismeréssel méJ irányalják a viccet. Hangosan nevetnek. A LUFTBALLONOS EMBER A FODORMENTÁS, akinél a „dumát" fizeti meg a publikum