Színházi Élet, 1925. október 4–10. (15. évfolyam, 40. szám)
1925-10-04 / 40. szám
07 színházi élet A kis Fröhlichhel a zongoránál Ismét megnyílik a New York művészszobája Két dolog van, ami nélkül Budapest éjszakája nem teljes. Az egyik a New York művészszobája, a másik a kis Fröhlich! A kis Fröhlich eredetileg Bécsből szakadt ide, de azóta ugy hozzánőtt ennek a városnak a szivéhez, hogy nélküle be sem lehetett fejezni egy vidám éjszakai programmot. Ő hozta a legjobb bécsi és berlini sanzonokat s az ő boszorkányos ujjai alatt váltak népszerűvé a legkedvesebb amerikai és angol jazz-band muzsikák. A zongora-humorista fogalma vele vonult be Budapestre s mig mellette sűrűn burjánoztak föl és tűntek le e műfaj epigonjai, ő végig megtartotta, söl növelte népszerűségét. Csak annyit mond a söffőrnek, a csisnak, vagy a saját bérkolábainak: — Gyerünk meghallgatni a kis Fröhlichet! ' — és akkor soffőr, konflis minden további utasítás nélkül odahajtott, ahol a kis Fröhlich momentán játszott. Hát ez a kis Fröhlich. Ami viszont a New York művészszobáját illeti, arról talán még ennyi ismertetés is felesleges volna. Hisz ez az egyetlen pesti hely, amelynek Pólya Tibor dekorálta vidám falai között valami familiáris kedvességgel barátkoztak össze Budapest bohémjei a legelőkelőbb társadalmi körök hígjaival. Ez az a hely, ahol a hivatalos programmon felül fennállása óta minden éjszaka akadt valami meglepetés. Elég volt, ha egy ismert pesti művész feje feltűnt a művészszoba boltíves bejárójánál, már minden oldalról rázendítettek, hogy „halljuk, halljuk!" — és az ekként megtisztelt művész még csak meg sem próbált szabadkozni. A New York művészszobája és a kis Fröhlich sokáig kacérkodtak egymással, míg most végre újra egymásra találtak. Pedig Fröhlichel, aki az időben Bécs és Berlin utóbbi legelőkelőbb dáljaiban énekelt, remek szerződésekkel akartak kint tartani. De a New York csábításának nem tudott ellentállni ő sem. Már aláírta a szerződést, amely október elsejétől ide költ és október elsején, — mint egykor a béke gyönyörű napjaiban — berukkolunk mind, akik egy kis jókedvet állítunk e komor színekkel átfestett életben. Már meg is indult a lázas szervezkedés, hogy mindenki megkapja a maga helyét a művész szoba premierjén. Mert döntő fontosságú az, hogy a régi szomszédok ismét egymás mellé kerüljenek és Mészáros Ervinnek ne kelljen a hangját megerőltetnie, ha át akar szólni Kálmán Udur asztalához, vagy báró Bornemissza ne a szomszédok feje fölött érdeklődjék a Fészek-asztal tagjainak hogyléte felől, ahol egyébként Ernst, Kisfaludi-Strobl, Herrmann Lipóték, Pólyáék és Falus Elek a mindennapos vendégek. A színészasztal is bejelentette már jogigényét. Hova is ülne Fedák Sári, ha egyszer-egyszer Pestre jön válni, vagy egyezkedni, és Péchy Erzsi, Mészáros Giza, Biller Irén, Halmay mind a megszokott helyükön akarnak ülni, ha a kis Fröhlich hangja fölcsattan a zongoránál. A Pethes Sanyi és a Dénes Gyurka már inkább az újságíró asztal felé húznak, akik október elsejétől kezdve dupla asztalt tartanak fönn, egyet a kávéházban és egyet a művész szobában. Innét indulnak ki rendszerint azok az ötletek, amelyek csakhamar barátságos együttessé formálják az egész társaságot, beleszámítva a bevetődő civileket is. Itt készülnek azok a és francia román-török-angolamelyeknek halandzsa-mókák, színész részről Pethes Sanyi és Rndó Sándor, újságíró részről Szűcs Nándor a nagymestere s amelyek rendszerint nagy kavarodással, sel, majd vidám összeveszésáldomással végződnek. Aki a művész-szobába bejön, el lehet rá készülve, hogy valami váratlan műélvezetben lesz része s ez intézmény fönnállása óta talán még nem is volt rá eset, hogy ne történt volna olyasmi, amiről a napilapok vidám krónikásai be ne számolhattak volna. A KIS FRÖHLICH (Amsicfelv.)