Színházi Élet, 1927. szeptember 25–október 1. (17. évfolyam, 39. szám)
1927-09-25 / 39. szám
Itt SZÍNHÁZI ÉLET így mondja Harsányi Zsolt : — Imádom a gyermekeket. A gyermek látása juttatta eszembe azt, hogy a háború alatt milyen sok gyermek került a legrettenetesebb helyzetbe. Hosszabb-rövidebb időre szakadtak el szüleiktől és gyakran olyan drámai körülmények között találták meg őket ismét hogy nincs az a szeretteik, színpadi szerző, aki izgalmasabb, meghatóbb szituációkat találhatna ki, mint amilyeneket maga az élet a maga könyörtelenségében és könyörületességével kitermelt. — 1848 után is ilyen volt a helyzet. Ilyen idő járt a pockokra. (Eredetileg „A pocok" címet szántam a darabnak.) A pocok, a gyermek, a hőse a Zenélő órának és ha a közönséget is érdekelni fogja annyira ez a gyermeksors, mint amennyire engem megfogott, elértem célomat. Nyomta-e Harsányi Zsolt a diadalmas Noszty szinte félelmetes sikere ? Munkácsy Mihály jut eszünkbe, akinek egyébként is van némi köze a Harsányi famíliához. Harasányi Pál, Zsolt nagyatyja, Képzőművészeti Társaság akkori elnöke fedezte fel és küldte ki a fiatal Munkácsyt Párizsba. A „Siralomház" világsikere után hosszú ideig jártak Munkácsyhoz gratulálni ismerősök és ismeretlenek. Munkácsy valósággal tombolt dühében és ha módjában megsemmisítette állott volna volna a festményt : — Ne öljetek meg! Hagyjatok békében ! Addig dicsértek, tok, hogy amig rám fogjaez volt életem nagy műve. Addig beszéltek, mig elcsüggedek és magam is elhiszem, hogy ennél jobbat nem tudok pingálni ! No és a Noszty szerzője? Ne féltsük Zsoltot. Az két hatalmas válla, becsületes magabirása, tisztes és okos szerénysége még Noszty párját ritkiló nagy a sikerével is megbirkózik. * Harminc napig próbálták a Vígszínházban a Zenélő órát, az utolsó héten pedig reggel 8 órától késő délutánig szakadatlanul. Nem csoda. A darab a Vígszínház teljes művészi személyzetén felül egy egész tömeg statisztát mozgat meg és több mint száz embert foglalkoztat. A rettenetes munka oroszlánrésze Góth Sándorra, a rendezőre nehezedett, aki percre sem lankadt, mindenre gondja volt és minden szerepet kívülről tudott. Csupán egy szereplőről feledkezett meg a főrendező: Góth Sándorról, aki a harmadik felvonásban egy orvosprofesszor szórakozott szerepében a darab egyik kabinetfigurája, legkitűnőbb így esett meg azután, hogy Góth Sándor — amire még nem volt példa „Borcsa, adjon egy knnkebájnt !" Nagy György, Pogány Irén és László Miklós Vígszínház : ,,A zenélő óra" (Harkányi /eb.)