Színházi Élet, 1927. október 16–29. (17. évfolyam, 43. szám)

1927-10-16 / 43. szám

68 SZÍNHÁZI ÉL­E­T II»«1 Második alibi-pályáza­tunkra olyan tömegesen érkeznek a megoldások, hogy azoknak csak csekély részét áll módunkban kö­zölni. A megoldások közt igen jók is akadnak. Ter­mészetesen a díjra csak azok tarthatnak igényt, akik pályázatuk­ban minden körülményre figyelemmel voltak, tehát arra is, hogy a tárcába a Margit név az asszony kezeírásával volt belevésve. Erre sok pályázó nem­ volt te­kintettel. Az e heti sokszáz pályázat közül a kö­vetkezőket közöljük: Bárány Erzei (Újpest) ..Kedvesem, ezt a tárcát egy leánykori ud­varlómnak csináltattam, akivel később vissza­ment a parti. Most elhoztam, hogy tisztítsák ki." R. R. (Siklós) „Elég sajnálatos, hogy olyan keveset törődsz velem. Hát nem emlékszel, hiszen előtted fogad­tam a múltheti Zsuron Bélával egy ezüst ciga­retta tárcába." Kozma István (Budapest) ,,Be kell vallanom, hogy mielőtt téged meg­ismertelek, a Béla volt a vőlegényem, neki akar­tam ajándékozni akkoriban ezt a tárcát és most eljöttem az ékszerészhez, hogy értékesítsem." Kovács Irmus (Senk­a) „Hát nem emlékszel drágám? Siófoki nyaralá­sunk idején mint szenvedélyes úszó nagyokat úsztam a Balatonban. Egyszer belekerültem egy örvényes helyre és hirtelen görcsöt kaptam és éreztem, hogy merülök alá. Csak arra emlék­szem, hogy a parton bemutattak egy fiatal fiút, — mint bátor megmentőmet és képzeld, a végén kiderül, hogy a kis Bélus az, távoli rokonom­ Illik, ugy­e, valami csekélységgel viszonozni bá­torságát? Krausz Manci (Blaj) „Látod drágám, eddig kételyeim voltak. De most, hogy látom őszinte felháborodásod, meg­nyugodtam." Durkó Márta (Széphalom) „Nézd fiam, legjobb, ha bevallom az igazat : nekem, mielőtt megismertelek, már volt egy vőlegényem s ez a tárca az övé volt. Mikor sza­kítottam vele, a leveleimmel ezt is visszaküldte. Most titokban el akartam adni, hogy az árán valami­ emléket vegyek neked. Ugy­e megbocsá­tod, hogy nem voltam őszinte hozzád? Régen volt, feledjük el az egészet." Dr. S. B. ügyvéd (Budapest) Az én feleletem a következő volna: „No most alaposan megjártam, összebeszéltünk az Elli ba­rátnőmmel, hogy megugratjuk a vőlegényét. Ezt a tárcát az Elli be fogja csempészni a vő­legénye zsebébe, aztán újra kilopja a zsebéből és csinál egy nagy szcénát, hogy ki az a Mar­git, aki neki tárcákat dedikál? Kíváncsiak vol­tunk, hogyan fogja magát a vőlegény uram ki­vágni?" Porter Paula (Budapest, Városmajor­ u. 28.) „Képzelem, drágám, hogy meg vagy lepvel Most kénytelen vagyok neked nagy titkot elárulni. Ugyanis egy vöröses árnyalatot adat­tam a hajamnak és ott a fod­rásznál a Margit­­ kisasszony olyan jól szolgált ki, hogy meg­kérdeztem, mire lenne szüksége, szeretném valamivel megörven­deztetni. Erre ő megkért, hogy legyek olyan szives és vegyek a vőlegénye részére egy szép cigarettatárcát és gravíroztasam bele női írás­sal, hogy „Bélának, Margit". De el ne áruld senkinek sem, férjemuram hogy, miért olyan szép a hajam!" Pártos Böske (Ráckeve) „Jó, hogy jössz! Éppen most akartam eljönni hozzád a hivatalba, hogy megmutassam neked e tárcát. Képzeld, a fogorvosom ma befejezte a kezelést, és mivel távoli rokonok vagyunk, nem akart honoráriumot elfogadni. Neki szántam ezt a tárcát. És hogy miért ilyen bizalmas a meg­szólítás? Istenem, hiszen rokonok vagyunk. Blumenfeld Sárika (Nyírtass) „István, édes, a hiúságom nem engedte, hogy beszéljek neked erről. Ez a Béla az, akinek boldogságom köszönhetem, ugyanis ő általa is­merkedtem meg Veled. Most lesz a születés­napja és ezt a csekélységet küldöm neki. Ré­szemről megérdemli." Barta Sándorné (Budakeszi) „Most megfogtalak! Már régen gyanítottam, hogy megcsalsz, István. Ezt a tárcát csak azért csináltattam, hogy megtaláld nálam és félté­keny légy. Mert már egyáltalában nem törődsz velem. Most is biztosan annak a kis táncosnő­nek akarsz valamit venni, aki miatt én itt ezt az egész komédiát rendeztem." „— Hát Tengerszemű hölgy (Kisjenő) ez mi? — Ez drágám egy fogadás. Béla barátoddal fogadtam, hogy te még sosem csaltál meg en­gem. Béla bebizonyította, hogy tévedtem és én most fizetek." „Kedvesem, Káldor Vera (Szeged) ahelyett hogy a szemét bőszen forgatja, inkább fizessen és csókoljon kezet ne­kem, hogy ilyen körültekintő felesége van, mert maga persze már elfelejtette, hogy Béla barátja, akit ki nem állhatok, jubi­ál. Most pedig adja vissza a tárcát, hogy befejezhessék a vésést, mert remélem, nem óhajtja, hogy a nevem önállóan díszelegjen rajta!" özv. Kertész Lipótné (Budapest) ,,A férj Hát ez mi? A feleség: A múlt héten történt Sch.-ék­­ surján, hogy mi nők egymásközt dicsekedtünk hódításainkkal. Én egy Béla nevü férfivel történt kalandom meséltem el, a többiek irigyen hall­gattak, pedig egy szó sem volt igaz az egészből. Azt is haztudtam, hogy egy ezüst cigarettatárcát adtam annak az állítólagos Bélának — „Bélának — Margit" felirattal. De az utálatos Cs.-né nem hitte az egész történetet. Ekkor elmeséltem, hogy szakítottam a Bélával és a szakítás után Béla visszaküldte leveleimet és a tárcát. Erre ott zsúron Cs.-né azt mondta, hogy hazudom az egé­­­szet és hozzak bizonyítékot. Hogy ne maradjak hazugságban, meg kellett csináltatnom a tárcát. Most jöttem érte. Érted, fiacskám?"

Next