Színházi Élet, 1927. október 16–29. (17. évfolyam, 43. szám)
1927-10-16 / 43. szám
68 SZÍNHÁZI ÉLET II»«1 Második alibi-pályázatunkra olyan tömegesen érkeznek a megoldások, hogy azoknak csak csekély részét áll módunkban közölni. A megoldások közt igen jók is akadnak. Természetesen a díjra csak azok tarthatnak igényt, akik pályázatukban minden körülményre figyelemmel voltak, tehát arra is, hogy a tárcába a Margit név az asszony kezeírásával volt belevésve. Erre sok pályázó nem volt tekintettel. Az e heti sokszáz pályázat közül a következőket közöljük: Bárány Erzei (Újpest) ..Kedvesem, ezt a tárcát egy leánykori udvarlómnak csináltattam, akivel később visszament a parti. Most elhoztam, hogy tisztítsák ki." R. R. (Siklós) „Elég sajnálatos, hogy olyan keveset törődsz velem. Hát nem emlékszel, hiszen előtted fogadtam a múltheti Zsuron Bélával egy ezüst cigaretta tárcába." Kozma István (Budapest) ,,Be kell vallanom, hogy mielőtt téged megismertelek, a Béla volt a vőlegényem, neki akartam ajándékozni akkoriban ezt a tárcát és most eljöttem az ékszerészhez, hogy értékesítsem." Kovács Irmus (Senka) „Hát nem emlékszel drágám? Siófoki nyaralásunk idején mint szenvedélyes úszó nagyokat úsztam a Balatonban. Egyszer belekerültem egy örvényes helyre és hirtelen görcsöt kaptam és éreztem, hogy merülök alá. Csak arra emlékszem, hogy a parton bemutattak egy fiatal fiút, — mint bátor megmentőmet és képzeld, a végén kiderül, hogy a kis Bélus az, távoli rokonom Illik, ugye, valami csekélységgel viszonozni bátorságát? Krausz Manci (Blaj) „Látod drágám, eddig kételyeim voltak. De most, hogy látom őszinte felháborodásod, megnyugodtam." Durkó Márta (Széphalom) „Nézd fiam, legjobb, ha bevallom az igazat : nekem, mielőtt megismertelek, már volt egy vőlegényem s ez a tárca az övé volt. Mikor szakítottam vele, a leveleimmel ezt is visszaküldte. Most titokban el akartam adni, hogy az árán valami emléket vegyek neked. Ugye megbocsátod, hogy nem voltam őszinte hozzád? Régen volt, feledjük el az egészet." Dr. S. B. ügyvéd (Budapest) Az én feleletem a következő volna: „No most alaposan megjártam, összebeszéltünk az Elli barátnőmmel, hogy megugratjuk a vőlegényét. Ezt a tárcát az Elli be fogja csempészni a vőlegénye zsebébe, aztán újra kilopja a zsebéből és csinál egy nagy szcénát, hogy ki az a Margit, aki neki tárcákat dedikál? Kíváncsiak voltunk, hogyan fogja magát a vőlegény uram kivágni?" Porter Paula (Budapest, Városmajor u. 28.) „Képzelem, drágám, hogy meg vagy lepvel Most kénytelen vagyok neked nagy titkot elárulni. Ugyanis egy vöröses árnyalatot adattam a hajamnak és ott a fodrásznál a Margit kisasszony olyan jól szolgált ki, hogy megkérdeztem, mire lenne szüksége, szeretném valamivel megörvendeztetni. Erre ő megkért, hogy legyek olyan szives és vegyek a vőlegénye részére egy szép cigarettatárcát és gravíroztasam bele női írással, hogy „Bélának, Margit". De el ne áruld senkinek sem, férjemuram hogy, miért olyan szép a hajam!" Pártos Böske (Ráckeve) „Jó, hogy jössz! Éppen most akartam eljönni hozzád a hivatalba, hogy megmutassam neked e tárcát. Képzeld, a fogorvosom ma befejezte a kezelést, és mivel távoli rokonok vagyunk, nem akart honoráriumot elfogadni. Neki szántam ezt a tárcát. És hogy miért ilyen bizalmas a megszólítás? Istenem, hiszen rokonok vagyunk. Blumenfeld Sárika (Nyírtass) „István, édes, a hiúságom nem engedte, hogy beszéljek neked erről. Ez a Béla az, akinek boldogságom köszönhetem, ugyanis ő általa ismerkedtem meg Veled. Most lesz a születésnapja és ezt a csekélységet küldöm neki. Részemről megérdemli." Barta Sándorné (Budakeszi) „Most megfogtalak! Már régen gyanítottam, hogy megcsalsz, István. Ezt a tárcát csak azért csináltattam, hogy megtaláld nálam és féltékeny légy. Mert már egyáltalában nem törődsz velem. Most is biztosan annak a kis táncosnőnek akarsz valamit venni, aki miatt én itt ezt az egész komédiát rendeztem." „— Hát Tengerszemű hölgy (Kisjenő) ez mi? — Ez drágám egy fogadás. Béla barátoddal fogadtam, hogy te még sosem csaltál meg engem. Béla bebizonyította, hogy tévedtem és én most fizetek." „Kedvesem, Káldor Vera (Szeged) ahelyett hogy a szemét bőszen forgatja, inkább fizessen és csókoljon kezet nekem, hogy ilyen körültekintő felesége van, mert maga persze már elfelejtette, hogy Béla barátja, akit ki nem állhatok, jubiál. Most pedig adja vissza a tárcát, hogy befejezhessék a vésést, mert remélem, nem óhajtja, hogy a nevem önállóan díszelegjen rajta!" özv. Kertész Lipótné (Budapest) ,,A férj Hát ez mi? A feleség: A múlt héten történt Sch.-ék surján, hogy mi nők egymásközt dicsekedtünk hódításainkkal. Én egy Béla nevü férfivel történt kalandom meséltem el, a többiek irigyen hallgattak, pedig egy szó sem volt igaz az egészből. Azt is haztudtam, hogy egy ezüst cigarettatárcát adtam annak az állítólagos Bélának — „Bélának — Margit" felirattal. De az utálatos Cs.-né nem hitte az egész történetet. Ekkor elmeséltem, hogy szakítottam a Bélával és a szakítás után Béla visszaküldte leveleimet és a tárcát. Erre ott zsúron Cs.-né azt mondta, hogy hazudom az egészet és hozzak bizonyítékot. Hogy ne maradjak hazugságban, meg kellett csináltatnom a tárcát. Most jöttem érte. Érted, fiacskám?"