Színházi Élet, 1929. április 14–20. (19. évfolyam, 16. szám)

1929-04-14 / 16. szám

4. JELENET Professzor, alorvos, PROFESSZOR (az íróasztal szolga­ mögé megy, csönget ). SZOLGA (középen PROFESSZOR: Azt belép), a fiatalembert, aki künn vár, kéretem. SZOLGA: Igenis. (El). 5. JELENET Professzor, alorvos, Mayer. MAYER (középen belép, eszébe jut valami, hirtelen megfordul és kimegy. Kopogtat). PROFESSZOR: Szegény..! ALORVOS: Szegény... PROFESSZOR: Tessék! MAYER (belép. Nagyon udvarias fiatal­ember hóna alatt aktatáska): Jó reggelt ki­bánok. PROFESSZOR (egy pillantással végigku­tatja): Szervusz fiacskám, szervusz fiacskám. Na ülj le, ülj le ... MAYER (pillanatra meghökken — csodál­kozva nézi a tanárt — majd meghajol és mosolyogva a pamlagra ü­l): Kiszu­hand, kö­szönöm szépen. PROFESSZOR (hirtelen): Ne oda, ne oda! MAYER (ijedten felugrik): Há ... há . .. hát hova, kérem? .. . PROFESSZOR (az íróasztal melletti karos­székre mutat). Ide fiam, ide fiam. MAYER: Igenis kérem . . . (Oda ül). PROFESSZOR: Hát hogy vagyunk, fiam, hogy vagyunk, film? . . MAYER: Köszönöm szépen, köszönöm szé­pen .. . PROFESSZOR (mialatt a felvételi könyv­ben lapozgat). Mi?! MAYER (ijedten): Tessék? PROFESSZOR: Mit mondtál? MAYER (szerényen): Azt, hogy „tessék"? PROFESSZOR: De mire mondtad, hogy tessék? MAYER: Amire! PROFESSZOR: Mire? MAYER (mosolyogva): A „mi"-re! (Nevet.) Jó , nem? PROFESSZOR (félre): Szegény . .. Sze­gény . . MAYER (félénken): Parancsol? PROFESSZOR: Semmi fiam, csak a pad­lót néztem. MAYER (nem érti): Igenl. .. (Ő is oda­néz.) Szép padló! . .. 6. JELENET Voltak, szolga. (Kívül kopognak.) PROFESSZOR: Lehel! !Arcát, kezét ! megóv­a a Dr. MORISSON mosdótabletta SZOLGA (középen belép): Alorvos urat ké­retik a III. számú pavillonba. ALORVOS (miközben kimegy, megvere­geti Mayer vállát): No hát nem kell félni... Nem lesz semmi baj... (Szolgával közé­pen el) MAYER (bambán utána bámul, félre): Mi bajuk van ezeknek? . . 7. JELENET Professzor, Mayer. PROFESSZOR: Hát, hogy hívnak fiam? (Mayer hirtelen feláll.) No, no ... csak ülj le... Na? MAYER (bemutatkozik): Mayer Samu, a Magyar Drágakő-értékesítő Társaság alkal­mazottja. PROFESSZOR (leinti): Jól van fiam, tu­dom, tudom .. . MAYER (félre): Akkor miért kérdezi? (Csodálkozva nézi a tanárt). PROFESSZOR (ír a könyvbe): Kora? MAYER: Tessék? PROFESSZOR (hangosabban): Kora?! MAYER (nem érti, zavartan): Hogyne . . . PROFESSZOR (becézve): Te szerencsétlen gyerekecske ... te kis fiúcska... nem érted? Azt kérdeztem, hogy hány éves vagy? MAYER (csodálkozva): Hogy én hány éves vagyok? ... PROFESSZOR (türelmesen): Igen fiacs­kám .. ., hogy te hány éves vagy? MAYER (ámulva): Huszonnégy éves va­gyok . .. PROFESSZOR (írja): Hol születtél? MAYER: Én? PROFESSZOR (türelmét vesztve): Nem, a kínai császár! MAYER (kétségbeesve): Azt nem tudom! PROFESSZOR: Nem tudod?! MAYER: Biztosan Kínában! PROFESSZOR: Te Kinában születtél? Te? Te kis kinai... MAYER (röhögve): Nagyon jó! Milyen vic­ces embernek méltóztatik lenni. Kinai! Na­gyon jó... (Félre.) Ez hülye... "PROFESSZOR: Na mondd meg nekem szé­pen, hogy hol születtél? Érted? Hogy te hol születtél!... Érted?... Nem a kinai csá­szár .. .. hanem te ! .. No? . . Mondd meg nekem a város nevét, ahol születtél? . . MAYER (ámulva): Ahol én születtem?... PROFESSZOR: Ahol te születtél!.. MAYER: Makó! ... (Félre.) Miért olyan kíváncsi ez? . . PROFESSZOR: Bizonyosan Makón szület­tél? .. . MAYER (türelmét vesztve): De kérem, a születési bizonyítványomat nem hordom magammal!.. . Makón! ! . .. PROFESSZOR: Tehát Makón! . .. (írja). MAYER: Igen... Makón!.. Mi van ab­ban. . . Egy nagyon szép város. . 132

Next