Színházi Élet, 1929. május 19–25. (19. évfolyam, 21. szám)
1929-05-19 / 21. szám
löt, Túry Bélát, Sipőcz Jenőt, Nemes Antal ispököt, Hindu Zoltánt stb. stb. .— Szertartás után az ifjú pár a nunciatura vörös szalonjában fogadta a gratulációkat, majd a Hungária-szállóban lakoma következett, amelynek során Baranyay Jusztin, Ney Ákos, Vámossy Zoltán mondtak fel köszöntöket. Endrődi Béla botos oöfélyi versezetet. Lakoma után a fiatal pár Olaszországba utazott. Pont, vége, remélem meg vagy elégedve hallatlanul pontos beszámolómmal. — Egyes. És most térjünk át a Királydíjra. — Erre a felhívásra külön válaszolok Addig is méltóztassál figyelembe venni a következő szenzációkat: Zichy Tivadar gróf az ország nyolc legjobb ivóját kétnapos mérkőzésre hívta meg a bagi csárdába. ,1 mérkőzésre több újság külön tudósítókat fog delegálni, félős azonban, hogy a tudósítások nem fognak megérkezni rendeltetési helyükre, mert az ital a tudósítókat is le fogja venni a lábukról. Továbbá Pólya Tibor és felesége estélyt adtak, amit még a spanyol járvány idején terveztek, de ami akkor a sok beteg lemondása miatt elmaradt. A téli estélyből így lett tavaszi ünnep s a vendégek rengetegen voltak, épp ezért engedd el a seregszemlét pompásan mulattak a hajnali órákig. Sokat tárgyalták itt a legújabb tavaszi pletykát, ami a tengerentúlról érkezett: Bauer Jenőné, aki már hosszabb idő óta New Yorkban él, férjhez ment s így az érdekes és szép Wisinger Klári nem egyhamar fogja viszontlátni pesti ismerőseit. Ugyancsak itt kell szárnyra az örvendetes hír, hogy Wolfner Tivadar báró, akinek egészségi állapotáról újabban kedvezőtlen jelentések érkeztek Bécsből, jobban van és a biztos gyógyulás most már rövid idő alatt bekövetkezik. — Nos és mi történt az Aru mintavásáron? — Ezt hagyjuk, úgyis mindenki tudja s miért terjesszük mi ezt a hihetetlen hírt. — No de a bucsupletykát ne felejtsd el s már előre is mondom: halljuk. — Inkább én mondom: halljuk s átadom neked a szót. — Hát ha te nem felelsz, felelek én. — Előbb azonban el kell mondani, hogy Dajkovics Sándor és Ertl János Szegedről vadászat után Pestre igyekeztek s egy fordulónál az autójuk nekiszaladt teljes erővel egy jegenyének. Ertl János és a sofőr súlyosan megsebesültek. Dajkovics is alig bírt lábra állni, de azért nagy nehezen előhúzta a romok alól a fényképezőgépét s az egész szerencsétlenségről nyakra-főre ott a helyszínen egy csomó felvételt készített. A végén a hős fotográfust is beszállították a szanatóriumba. No és most jöjjön a bucsu-pletyka. Egész Pest egy pletykán rágódik, amiben sok a pletyka, sok a valóság, még több a nagyítás és a rémült képzelődés. Ahova lépsz, ahol megfordulsz, csak erről folyik a szó, ijedten, suttogón, sajnálkozva, aki mindent tud", az tudja a legkevesebbet és aki azt mondja, hogy "semmi baj sincs, az jár legmesszebb a valóságtól. Ha száz ember együtt van kilencvenkilenc erről beszél s ha három ember összetalálkozik, nem is kérdeznek mást, csak azt: Mit tudsz a... no de mi ne beszéljünk erről, — adieu! A karánsebesi ifjúság jelmezes estélyéről: Pálfi Goldi, Drach Hilda (a jelmezverseny győztese) és Pálfi Erzsi 56