Színházi Élet, 1929. szeptember 8–14. (19. évfolyam, 37. szám)

1929-09-08 / 37. szám

A FELHŐK A költő és a sportsmann a ligetben és ülnek né­zik az eget. A költő: Nézd csak, barátom, milyen gyorsan úsznak az égen a felhők . . . Sportsmann: Te ezt csodálod­? Barany-felhők . . . Ifj. Rózsa Ernő, Budapest. GYEREKSZÁJ NEM BAJ Csengetnek. A szobalány ajtót nyit. Egy úr jön, táskával: — Kérem, a nagyságos asszon­­nyal szeretnék be­szélni . . . — Sajnos, a nagy­ságos fürdik, asszony most semmit, éppen fü­rdő­— Nem tesz szappant akarok ajánlani . F. Tibor: ITT AZ ALKALOM Fehér ur­a hazalátogat Amerikából. A megérkezését követő napon Feketéhez ebéd közben így szól a felesége: — Képzeld, milyen furcsa ember lett ebből a Fehérből. Amióta hazajött, min­denre azt feleli, hogy — yes. — Jó, hogy mondod, — örvendezik Fekete — még ma délután felkeresem és kérek tőle száz pengőt kölcsön... F. J. Satumarc: ÓCSARLAS SZERELMI VALLOMÁS — Asszonyom, reggel ön az én utolsó, este ön az én első­­ gondo­latom. — Talán megfordítva. — Nem, kérem, én éjjeli őr va­gyok. L. K. BUCSU AZ ÁLLOMÁSON a A szalmaözvegy kikíséri a vonathoz feleségét. Miután érzékenyen elbú­csúznak egymástól és a vonat is in­dulni kezd, a szalmaözvegy felkiált a kendőt lengető asszonynak: — Kérlek, ha én nem is írnék, te azért szorgalmasan válaszolj! Pákozdi SZÓRAKOZOTTSÁG A kisfiam ma reggel szomorúan jött az ágyamhoz: — Anyukám, nem jól érzem magam. Itthon maradha­tok? — Hol érzed rosszul magad? — kérdeztem ijedten. — Az iskolában. A BARÁTNŐM (CSI­NOS BAKFIS) BE­MEGY EGY ÜZLETBE KESZTYŰT VENNI. — MIBE KERÜL EGY PÁR NŐI KESZ­TYŰ? - KÉRDI A FŐNÖKTŐL. — EGY CSÓKBA — FELELI A HUNCUT KERESKEDŐ. — AKKOR KÉREK H­ÁROM PÁRAT A NAGYMAMÁM RÉ­SZÉRE S. KLÁRI, Debrecen A professzor úrra valaki rá­kiált a kávéház­ban: — Uram, ön a kalapomon ül!... Mire a profes­­szor­­ megkérdi: Mi az, már menni akar? T. Sári. 56

Next