Színházi Élet, 1930. október 19–25. (20. évfolyam, 43. szám)

1930-10-19 / 43. szám

— Ez az ur azt állítja, hogy neki kö­szönhetem amerikai szerződésemet, amely­ből természetesen ő részt kér magának. Annak idején a tárgyaláson könnyelműen nem jelentem meg és nem képviseltettem magam kellően, s ezért most végrehajtás­sal büntettek. Mit tehettem egyebet: fel­lebbezést nyújtottam be és azonnal tam Berlint, ahová a lábam be nem elhagy­teszem többet. Mélyen sóhajt, majd idegesen felugrik és fel­ alft kezd járni. Megkérdezzük, mi az igazság abban az ügyben, amelyről annyit írnak a lapok, hogy Bertrand Masses festő ötvenezer frankra perelte be, mert a részére festett portrét nem akarta átvenni? — A spanyol festőnek tényleg adtam megbízást arra, hogy megfesse arcképe­met — mondja egyre hangosabban és egyre idegesebben. — Négy hétig majdnem naponta ültem neki modellt. Aztán két hétig nem is láttam. Két hét múlva fel­mentem műtermébe, ahol legnagyobb megdöbbenésemre Bertrand Masses olyan képpel foga­dott, hogy felháborodásom­ban legjobban szerettem volna darabokra szaggatni a vásznat. A portré hátterébe odafestette Rudolf Va­lentino sziluettjét, még­pedig úgy, hogy a sziluett átölel­és Rudy feje felém hajol. — Sírógörcsöt kaptam ... és lehet, hogy felháboro­dásomban túl erős kifejezé­seket használtam. A beszél­getésnek tanúja volt a festő két barátja és természete­sen Masses úr bepörölt — becsületsértésért is. A ké­pet semmi körülmények kö­zött nem veszem át és nem fizetem ki. .. Egyszerre sírásban tör ki és szaggatni kezdi a zsebkendőjét. — Ilyen ízléstelenség, mit szól ehhezf... azzal védekezik. És ő még hogy jó­hiszeműen festette Rudyt a képre. Kicsit csodálkozva nézek a színésznőre: nem értem, egészen, miért háborodik fel azon, hogy a festő Ru­dolf Valentino árnyképét is ráfestette a képre. Valen­tinót, akinek tudvalevően Pola Negri a menyasszonya volt s akit halála után úgy meggyászolt, mintha az özvegye lett volna. Pola Negri tovább beszél s most érteni kezdem, hogy miért haragszik annyir a sziluett miatt. — Rudyt nem tudom elfelejteni, renge­teget gondolok rá még ma is . Silva mondja: — Azt hiszem, minden szerencsétlenségem tulajdon­képen akkor kezdődö­tt, amikor Rudyt otthagytam. — Ismeri a történetet: Rudy ebben az időben túl sokat foglalkozott egy másik hollywoodi szőke színésznővel. Ugy­e, tudja kiről van szó? Nem tűrhettem, hogy e— konkurrenciám legyen. A szerelemben különösen nem... Egy pillanatig letargikusan maga elé néz, mintha hirtelen lecsillapodnék min­den szenvedélye és idegessége, de aztán egyszerre csak kezébe hullik a feje és sírni kezd csöndesen és hosszan. Tervei? Új filmjei? Igazán nem illik to­vább kérdezősködni. Pola Negri (Foin G I­., Parls)

Next