Színházi Élet, 1930. október 19–25. (20. évfolyam, 43. szám)
1930-10-19 / 43. szám
— Ez az ur azt állítja, hogy neki köszönhetem amerikai szerződésemet, amelyből természetesen ő részt kér magának. Annak idején a tárgyaláson könnyelműen nem jelentem meg és nem képviseltettem magam kellően, s ezért most végrehajtással büntettek. Mit tehettem egyebet: fellebbezést nyújtottam be és azonnal tam Berlint, ahová a lábam be nem elhagyteszem többet. Mélyen sóhajt, majd idegesen felugrik és fel alft kezd járni. Megkérdezzük, mi az igazság abban az ügyben, amelyről annyit írnak a lapok, hogy Bertrand Masses festő ötvenezer frankra perelte be, mert a részére festett portrét nem akarta átvenni? — A spanyol festőnek tényleg adtam megbízást arra, hogy megfesse arcképemet — mondja egyre hangosabban és egyre idegesebben. — Négy hétig majdnem naponta ültem neki modellt. Aztán két hétig nem is láttam. Két hét múlva felmentem műtermébe, ahol legnagyobb megdöbbenésemre Bertrand Masses olyan képpel fogadott, hogy felháborodásomban legjobban szerettem volna darabokra szaggatni a vásznat. A portré hátterébe odafestette Rudolf Valentino sziluettjét, mégpedig úgy, hogy a sziluett átölelés Rudy feje felém hajol. — Sírógörcsöt kaptam ... és lehet, hogy felháborodásomban túl erős kifejezéseket használtam. A beszélgetésnek tanúja volt a festő két barátja és természetesen Masses úr bepörölt — becsületsértésért is. A képet semmi körülmények között nem veszem át és nem fizetem ki. .. Egyszerre sírásban tör ki és szaggatni kezdi a zsebkendőjét. — Ilyen ízléstelenség, mit szól ehhezf... azzal védekezik. És ő még hogy jóhiszeműen festette Rudyt a képre. Kicsit csodálkozva nézek a színésznőre: nem értem, egészen, miért háborodik fel azon, hogy a festő Rudolf Valentino árnyképét is ráfestette a képre. Valentinót, akinek tudvalevően Pola Negri a menyasszonya volt s akit halála után úgy meggyászolt, mintha az özvegye lett volna. Pola Negri tovább beszél s most érteni kezdem, hogy miért haragszik annyir a sziluett miatt. — Rudyt nem tudom elfelejteni, rengeteget gondolok rá még ma is . Silva mondja: — Azt hiszem, minden szerencsétlenségem tulajdonképen akkor kezdődött, amikor Rudyt otthagytam. — Ismeri a történetet: Rudy ebben az időben túl sokat foglalkozott egy másik hollywoodi szőke színésznővel. Ugye, tudja kiről van szó? Nem tűrhettem, hogy e— konkurrenciám legyen. A szerelemben különösen nem... Egy pillanatig letargikusan maga elé néz, mintha hirtelen lecsillapodnék minden szenvedélye és idegessége, de aztán egyszerre csak kezébe hullik a feje és sírni kezd csöndesen és hosszan. Tervei? Új filmjei? Igazán nem illik tovább kérdezősködni. Pola Negri (Foin G I., Parls)