Színházi Élet, 1931. január 4–10. (21. évfolyam, 2. szám)
1931-01-04 / 2. szám
Kedves jó Ernő, ne gondolja, kérem, hogy csak úgy eszembe jutott: „Írjunk végre egyszer, annyi év után, Ernőnek". Ez nem is számít magánlevélnek, itt egy fontos probléma, sőt problémák megoldásáról van szó, amin hónapok óta hiába törtem a fejemet, — gondoltam arra is, hogy talán hivatásos tudós ornitológus tudna fel letet a kérdésekre, amik foglalkoztatnak, itt aztán, hirtelen beláttam, hogy Maga az egyetlen ezen a világon, akihez bizalommal intézhetem interpellációmat. A verebekről van szó, kedvűt Ernő, akik Magának is személyes jó ismerősei, mondhatnám, köjjöi jóbarátaink. A dolog úgy áll, hogy a szomszédos kertekben szorgalmasan lövik a madarakat, aztán megkopasztják őket és apró, sárga, újszülött csecsemő-testecskéiket tucatjával nyársra húzzák és megeszik. Minthogy azonban a &pii kertünkben nem esett még soha bántódásuk, valami olyan Erzsébet-tér-féle kongresszusi területté váltunk számukra, madár Genfle, ahol hajnaltól estig zajosan üléshetnek a fákon. Mármost, kérem, két évvel ezelőtt, mikor az a ritka kemény tél volt és az Arno szégyenszemre vastagon befagyott, amihez hasonló hidegre a legöregebb Dantek sem tudtak visszaemlékezni, megkezdtem a verebek táplálását, még pedig pontosan egy órakor, mielőtt ebédhez ültem ebédlő nagy kertiajtaja és mindig az előtti fasorban, hogy étkezés közben láthassam a népkonyhámat. De rendesen már a feketekávénál tartottunk, tehát huszon huszonöt perc múltat addig, amig az első kezdeményező szellemű és vakmerő veréb amundsen le mert szállani a kenyérmorzsákra. Mire a téli hónapok elmúltak, már alig egy negyedóra múlva, de néha még hamarbb is, lemerészkedett egy-egy Mária Trézia-rendet érdemlő elszánt hős, — de aztán beszüntettem a táplálást, még pedig pedagógiai okokból: kezdett az idő kitavaszodni, már találkoztam eléggé kövér hernyókkal és bogarakkal és nem akartam, hogy a verebeim elpuhuljanak a létért való küzdelemmel szemben: tessék dolgozni, vége az ingyenkenyér-akciónak! A következő télen, mindjárt kezdet-M $$