Színházi Élet, 1931. március 22–28. (21. évfolyam, 13. szám)

1931-03-22 / 13. szám

Vidéki előfizetőink figyelmébe! A mai napon postabefizetési lapot mellékeltünk azon előfizetőink lappéldányai­hoz, akiknek előfizetése február 28-án lejárt. Kérjük t. előfizetőinket, hogy a meg­újítást kellő időben küldjék be, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen, a Színházi Élet kiadóhivatala. RENOUX: És mit szól hozzá Helene, hogy a főnök megnősül? FONDOY (vállat von): Istenem ... SUZANNE: Helene? RENOUX: Igen. A mi kis házi telefon­központunk. SUZANNE: Semmit. RENOUX: Hát már nem szerelmes a gaz­dába? SUZANNE: A feje búbjáig. FONDOY: Csakhogy nem tudja, hogy a gazda megnősül. Nem mertük neki meg­mondani, mert attól félünk, hogy belesza­kad a szíve RENOUX: Na, ezek a csacsiságok. Végre is csak nem hitte a kis központ, hogy a fő­nök őt fogja elvenni ... És hogy tudták előtte titkolni a dolgot? FONDOY: Nem volt nehéz. Mi is csak két nap óta tudjuk. SUZANNE: Egyszerűen nem beszélünk a dologról előtte. FONDOY: Az esküvői meghívóját pedig elsikkasztottam. (Kihúzza zsebéből.) RENOUX: Eh, ezek nevetséges dolgok. Végre is a kis központ nem valami roman­tikus bakfis. Adja csak ide Fonday nyu­godtan, majd én elintézem. FONDOY: Kérem, ha tetszik vállalni érte a felelősséget. (Leteszi a meghívót a telefon mellé.) Különben éppen itt is jön. HELENE (nagyon csinos fiatalasszonyka, egyszerűen van öltözve, sokkal egyszerűb­ben, mint Suzanne, jön. Kalap a fején). RENOUX: Jónapot gyermekem. HELENE: Oh, Mr. Renoux, már vissza tetszett jönni Lyonból? RENOUX: Igen, hirtelen haza kellett jön­nöm, mert a főnök úr. .. (zavart).. . mert a főnök úrnak szüksége van rám. HELENE (nyugtalan): Mr. Brodier már itt van­? SUZANNE: Még nincs. HELENE: Hál I­stennek. Már attól féltem, hogy lekéstem. Mert a metrón két állomással tovább mentem. RENOUX: Mert regényt olvasott. (Rámu­tat arra a könyvre, ami Helene kezében van.) HELENE (mosolyog): Ebéd után, ha az ember a földalattin megy, az egész kocsi még csupa ételszag. Részemről nem bírom. Azért olvasok valami regényt. Tetszik tudni, ezekből a regényekből csak úgy árad a sok levendula, meg rezeda illat, rózsák és or­gonák szagát érzem, mégis csak más, mint a párolt fartőé, nem? És olykor mirtussza­got is érzek ... RENOUX: Istenem, mirtusz. HELENE: Narancsligetek szagát érzem kérem és mindezt havi öt frankért, mert egy kölcsönkönyvtárból fedezem lelki szük­ségleteimet. (Mosolyog, úgy tesz, mintha az asztalán keresgélne valamit.) Ejnye, hol is felejtettem csak? Telefonüzenet a főnök ur­nak. Hopp, megvan! (A főnöki szobába megy, becsukja az ajtót maga mögött.) FONDOY: Telefonüzenet — jó kifogás. Tessék csak nézni, mit csinál odabent a fő­nök asztalánál. (Kinyitja az ajtót, látni, amint Helene virágcsokrot vesz ki blúzából, beleszagol, majd leteszi az íróasztalra, föl­emel az íróasztalról egy fényképet, megcsó­kolja.) Na tessék. Mit mondtam?! (Halkan beteszi az ajtót.) RENOUX (elgondolkozik): Szegény ki­csike. (Gépiesen játszik a meghívóval.) HELENE (bejön). RENOUX (zsebrevágja a meghívót). HELENE: Fontos üzenet volt. A főnök úr nagyon haragudott volna, ha nem kapta volna meg. Most pedig gyerünk és bujjunk bele a munkazubbonyba. (Folyosón el.) SUZANNE (Renoux zsebére mutat): Na, ugy­e, maga is megsajnálja a kicsikét. Hiába tagadja, magának is van szive. RENOUX: Pardon, nekem eszem van. Majd én beszélek a kis központ fejével. De (kihúzza a meghívót) ne ebből tudja meg. Egy nyomtatott meghívóból. Ez csakugyan kicsit brutális volna. FONDOY: Vallja be, Renoux úr, ön is sajnálja a kis központot, akár csak mi. SUZANNE: Én nem sajnálom, én egyene­sen csodálom. Sőt tisztelem. Egy nő, aki csak a lelkével szeret, nem mindennapi do­log a mai világban. Mondhatnám, egészen Foltos cipője uj lesz ha azt TRIOS BŐRFESTÍK-kel átfesti. mindenütt kapható! Gyár: Budapest, III., Vörösvári­ u. 97. Fióktelepek: Wien, nn., Hörnesgasse 16. Arad, Hátik Péter, Piata Avram Janku 22. — Csak TRIOS-t fogadjon el. m

Next