Színházi Élet, 1933. január 15–21. (23. évfolyam, 4. szám)
1933-01-15 / 4. szám
csúnyának láttak, én voltam a legcsúnyább az intézetben. E s. í. (átvedlik a saját generációjának képviselőjévé. Mohón): Minderwertigkeitskomplexe volt? F. L. (kerekre nyitoitt szemmel): Neeem. E s. í. (csalódottan): Az ember azt hinné, hogy ezt kompenzálta a színpaddal. F. L. (bizonytalanul) : Nem hinném. (Más hangon.) Nézze, én mindig színésznő akartam lenni, imádom a pályát. Rájöttem, hogy Pesten mindenkiből csak akkor lehet valaki, ha első valamiben, ha szuperlativusz, tudja, valamiben «leg» akartam lenni. így határoztam el, hogy én leszek a legcsúnyább, boldogan mentem bele a múltkor a hirdetésbe is. Ha azt mondják az emberről: «az egy csúnya színésznő», — ez árt. Ha azt mondják: «A, ez a legcsúnyább», — az használ. Csak a tehetséggel nem sokra megy az ember. (Sóhajt.) E s. í.: És a férfiak? F. L.: Nem törődöm a férfiakkal. Magányosan élek, nincs szükségem senkire. E sf. í. I(arra gondol, hogy Greta Garbo is mindig így nyilatkozik, valószínűleg éppolyan őszintén, mint most Fehér Lili. Az égési és a fagyási seb egyformák.): Magányosan! F. L. (gyöngéden): Magányosan élnék, ha nem volnék kutyatenyésztő. De most két kutyámmal élek, a többi már szét van a városban. Rajnay Gábornál is van egy kutya tőlem, azt mondja, azóta boldog az élete. (Ellenállhatatlan büszkeséggel.) Mi minden kutyakiállításon első díjat nyerünk. E s. i. (másról beszél): Cserébe egy nagyon szép, de tehetségtelen színésznővel? F. L.: Ugyan, hova gondol? Százszor inkább lennék kutya és tehetségesen játszanék a színpadon. A kutyák, az igen. Tudja, tavasszal szült a Kócos, mit szenvedtem én a szülésnél! Reggeltől estig ott álltam a folyosón, az állatorvosin, tördeltem a kezemet, reszkettem, mialatt bent szült a szegény kócos . . . f Könny van a szemében.) E s. í.: Nézi F. L. hirtelen megváltozott arcát és arra gondol, hogy a szél nőket elcsúnyítják a könnyek. Fehér Lilit megszépítik. Tehát: a sírás mégis minden nőnek árt, rontja a külseje jóhírét.): És most egyedül vannak otthon a kutyák? F. L. (szipog): Egy kis lámpácska ég nekik ... E sorok írója (meghatódik): És mit szeretne. Lili drága, mégis? Szépséget nem. Pénzt? F. L. (könnyei felszáradnak) : Azt se. Sokat játszani, jó szerepeket, Moliére-t szeretnék játszani nagyon! A színpad jobb, könnyebb, mint az élet, higgje el. Nem akarok én vagyont szerezni, csak annyit várok a pályámtól, hogy nyugodtan éljek és ne zavarjanak a hitelezők ... Tudja, tegnap is úgy megrohantak — elseje volt — két kutya nem győzte ugatni... (Nevetni kezd, könnyes, furcsa nevetés ez, nem lehet tapsolni rá, mint a színházban. Azt mondja, hogy a pályája kezdetén nem akarták a színpadra engedni az igazgatók ilyen arccal!» — mondták, volt a híres nagy sikere Török azután Rezső Buksza című darabjában. Andrássy Uti Színház! Tessék valami szuperld(tivuszt adni ennek a szuperlativának, a legnagyobb szerepet, hogy legnagyobb sikere legyen!) FULLKU LILI a legcsúnyább pesti színésznő (Révész Iíka felv.) 43