Színházi Élet, 1933. február 12–18. (23. évfolyam, 8. szám)
1933-02-12 / 8. szám
nyosan jó feleség lenne, ezerszerte különb azoknál a kislányoknál, akik azért mennek férjhez, mert 'élni' akarnak. Ő szegény nem akar mást, mint ennek az egy embernek élni. — új életet élni — elfelejteni a multat. De a mult feltámad. Feltámad egy argentínai gigolo személyében, aki zsarolni jön. És a lány elmegy éjjel a gigolo lakására és azt a sztrichnint, amellyel előbb önmagát akarta megölni, a zsaroló fekete kávéjába tölti. És most következik egy páratlanul felépített harmadik felvonás — hihetetlenül izgalmas dialóg a lány és a vallató ügyész közt, és a probléma : Jogosan ölt-e a lány? Igazuk van-e azoknak, akik hamis eskü árán megmentik a villamosszéktől ? Lehet-e ezt lányt, akinek ilyen a múltja, feleségül venni ? A sajtó egyik része nagyon dicsérte a darabot, másik része torkaszakadtából szidta. Egyik kiváló kritikusunk tzt írta, hogy ilyen rossz asszonyok nincsenek. (Szerkesztő úr nagyon — Egy érdekes hírem rá a rallril lap némára: OySr-Kray György és Thun« Sándor Jagyauk • Belvárosi Szinház: Randkívüli kiadás alatt ordítottuk úgy izgatott, hogy a falánk is kipirult bele. Tudniillik nem olvastuk előbb — nem tudtuk mi követelkezik és mi lesz a vége. És az előadás is úgy tetszett, hogy kétszer is megnéztük. A darab hősnője 30 éves lány, háború utáni társaságbeli, pénztelen és elszánt vagy ha úgy tetszik, elvetemedett. Ez a lány elfecsérelte, eldobta magát, pillanatnyi izgalmakért, örömökért. Kétlaki életet él. Részeges, kicsit paralitikus apjának leggyöngédebb gondviselője, igaz, lojális barát— de szerelemben kalandor, kalóz, egészen a moral insanity határáig. Harminc éves korában találkozik a szerelemmel. Szeret őszintén és igazán és becsületesen. Ha feleségül mehetne ahhoz, akit szeret, egészen bizo— Szégyellem magam, hogy nem én öltem mag azt a patkányt! Lázár Mária és Somlay Arthur Magyar Színház: Éjféltől hajnalig (Quan felv.)