Színházi Élet, 1933. július 2–8. (23. évfolyam, 28. szám)

1933-07-02 / 28. szám

Ligeti Erzsi színésznő darabjával kezdi új szezonját a Belvárosi Színház • Hogyan lesz egy medikából Reinhardt­ színésznő és szerző? Mindenkinek van kabalája, miért ne lehetne a színigazgatónak is? A Belvárosi Színház elmúlt szezon­jának két legnagyobb sikerét, a*z írja hadnagyot és a Rendkívüli kiadást nőírók írták: Meiler Rózsi és Gáspár Miklós, aki tudvalevően a csak írói nevén férfi. Bárdos Artúr, Belvárosi Színház igazgatója, tehát csak következetes volt ön­magához és kabalájához, amikor a következő szezon első újdonságát szintén nőírótól vásárolta meg. Az új női színpadi szerző neve Ligeti Erzsébet, Ligeti Jenőnek, a Szegeden megjelenő Délmagyar­ország igazgatójának leánya. Ligeti Erzsébet érdekes és nem mindennapi karrier után jutott el odáig, hogy előb­b színpadra és­ rövidesen a füg­göny elé léphessen, mert előzőleg három éven át Königsberg, Darm­stadt, Berlin, Hamburg, Stuttgart és Bécs színházaiban játszott drámai szerepeket igen nagy sikerrel. De hát az sem érdektelen, hogyan jut el egy szegedi magyar lány a német színpadokra és hogyan éri el az elképzelhető legnagyobb s­zínészi dicsőséget, s­ogy Reinhardt­ színpad­vezető női szerepeit játszhassa? Fér­fiúnak is becsületére válik az a ki­tartás és céltudatos küzdelem, ahogy Ligeti Erzsi kiharcolta magának az életet. A leány szülei hallani sem akartak arról, hogy kitűnően érett­ségizett lányukkal színésznő legyen. Az akkor tizennyolc éves Erzsit be­íratták a szegedi, majd később a bécsi orvosi egyetemre. De a kis medika nem adta fel régi ábrándjait. Hogy közelebb jusson a szín­ház­hoz, Szegedről és Bécsből két éven át mint újságírónő pompás színházi leveleket írt a Magyar Hírlapnak. így jutott be egyszer a Budapesten vendégszereplő Moissihoz, aki na­gyon kedvesen fogadta a lelkes kis új­ságírólányt, megkérdezte tőle, hogy melyik rész tetszett neki külö­nösen az előadásból és ekkor követ­kezett a meglepetés: szóról-s­zóra elmondta Ligeti Erzsi a jelenetet, olyan tehetségesen és olyan kifogás­talan németséggel, hogy Moissi el­ragadtatva így kiáltott fel: — De kicsikém, hisz magának szín­padon van a helye! Ügeti Erzsi a «Marquise von Keith» című­ darab­ban, Königsbergben

Next