Színházi Élet, 1933. november 5–11. (23. évfolyam, 46. szám)
1933-11-05 / 46. szám
kosár krizantémot a nagy énekesnőnek. hozott «.Tíz esztendővel tői estémen ezelőtt a szerkaptam tőled egy szál rózsát, — mondotta — engedd meg, hogy ezt a virágot most kamatostól együtt megtérítsemAz ősz legszebb virágai között várja Alpár Gitta a teljes gyógyulást. — fgaz, hogy ... egyebet is várj — Igaz bizony! Alpár Gitta sokkal büszkébb az elkövetkező anya szerepére, mint minden eddigi diadalára. Hát még Fröhlich Gusztáv micsoda kitörő lelkesedéssel fogadta az örömhírt. — A családi nem is fog fellépni eseményig Alpár Gitta? — Dehogyisnem! Csak áprilisra várják a gólyát. Ne felejtsék el, hogy Pitoëffné, a híres párizsi színésznő nemrégen a nagy esemény előtt három nappal még játszott a párizsi Art színházban és egyenesen a színpadról vitték a klinikára. Igaz, hogy a kiváló művésznő, Szent Johanna leghíresebb alakítója, ezúttal a nyolcadik gyermekének adott életet. — Fedák teljesen meggyógyult. — Már maga intézkedik a filmje körül, még a szanatóriumban Amikor feküdt, kedves epizód történt vele és Góthnéval. Góthné hatalmas virágcsokorral jelent meg a szanatóriumban, jó barátnőjét, Fedákot kereste. portás aggódó arccal mondotta: iNem hiszem, hogy be lehet jutni a művésznőhöz, mert nem érzi jól magát.* A liftes megerősítette ezt a hírt és még hozzátette, hogy Fedák valószínűleg alszik. Góthné mégis megjelent a betegszoba előtt,ahol egy ápolónő kézimunkázott. Amikor bemutatkozott, az ápolónő lábbujjhegyen bement a betegszobába, lábujjhegyen kijött és jelentette, hogy Fedák alszik. Góthné várakozott egy negyedórácskát, majd az ápolónő ismét megkísérelte bejelenteni a vizitet. Nem sikerült. Ismét csak ezzel jött vissza nesztelen léptekkel: i A beteg alszik, nem merem felkelteni.» Góthné erre otthagyta a virágot és legszebb üdvözleteit, majd hazafelé indult. Az előcsarnokban szembetalálkozott — Fedák Sárival. — Ejha! •— Góthné is ugyanezt mondotta. Fedák mosolyodva ölelte meg a barátnőjét és így szólt: „Ne csodálkozz édes Ellám, kétnytelen voltam elmenni, hogy megnézzem a filmemet. Képzeld, hány pró • Csak a darab végén hajlok mag!» — jelentette ki Zilahy Lajos darabjának premierje előtt és ezzel hadat üzent annak a régi, szép színházi szokásnak, amely annyira karakterisztikussá tette a budapesti premiereket. Az iré természetesen következetes maradt jelszavához és bár a közönség a felvonásközökben tombolva ünepelte, csak a harmadik felvonás függönyének összecsapása után jött ki a tapsokat megköszönni (Gyenes felv.) 25