Színházi Élet, 1934. november 4–10. (24. évfolyam, 46. szám)
1934-11-04 / 46. szám
Ha az Andrássy úti Színház újdonságának szövegíróit geológiai vizsga alá vetjük, (ne tessék félni, nem árjai vonatkozásokat keresünk), hamar rájövünk, hogy a két szerzőnél a mulattatás családi hagyomány. A librettisták egyikét Vaszary Jánosnak hívják, fivére ama Vaszary Pirinek, akinek nevéhez a legízesebb mosolyok édessége tapad, a testvérek közt ezenkívül akad egy harmadik humorista is: Gábor, aki nem színpadon, hanem rajzban, cikkben és regényben gyakorolja a leghumánusabb művészetet: a szórakoztatást. A második librettista neve: Szenes Andor. Nem édes, csak unokaöccse annak a Szenes Bélának aki a speciális pesti vígjáték egyik legragyogóbb mestere volt, de a két unokatestvér művészete között talán még közelebbi a vérségi kötelék, mint ahogy a matrimomia adatai mutatják. Szenes Béla egyenes örökösi humora talált ebben a lompos, agárszerű Szenes Andorban, aki ördögi technikájú versek közé ékeli briliáns kis vicceit és librettistánál szokatlanul gazdag líráját. Ilyenformán nem csodálatos, ha a két családi humor-hitbizomány egyesüléséből vidám, aranyos, végig mulattató színpadi bijon született, persze mindlein prevtenció nélkül való háromfelvonásos bohóság, amely szigorúan kikapcsol minden realitást és — vigye éli az ördög — mégis hihető, hiszen mozgató a könnyű kaland, a szerelem és a balatoni nyár; figurái nem Bohózatország ismert világpolgárai, hanem vérbéli pestiek, akiik között nem egy trouvaille is akkad, mint például Gombaszögi Elláé és a triaccos pesti anyóstípusé: Szász Iláé. Magát a mesét még dióhéjban is .Mindent tudunk kegyedről, Megbízható helyekről. . .« Fejes Teri és Kertész Dezső »Ma Andrássy úti Színház: éjjel szabad vagyok« (Fotó László)