Színházi Élet, 1936. augusztus 9–15. (26. évfolyam, 33. szám)
1936-08-09 / 33. szám
Rendezte: Janovics . . . írta: FARKAS IMRE A szegedi Dóm ég felé törő karcsú két tornyára rávilágít a fény... az emberi képzelet már ott keresi fölötte a Hangot, a felhők között, ahol mindig kereste, ahonnan A harang megkondult, mindig várta ... galambok röppennek ... különösen ünnepélyest most esz a harangszó, mely ott rezeg a Dómtér fölött, visszhangzik a közelgő élményt csöndben váró tömegek meghatott szívében. Kámzsás barátok gyújtják föl az emlékezet fáklyáját, Pálfy polgármester alakját megvilágítják a llángok, amint beszél Kúnó grófról, Szeged nagy barátjáról a Dóm előtt, kőbe vésett gigantikus álma előtt... Azután csönd. Az óriási rivalda vakító fehér fényben úszik, míg mögötte készül a vászonvázában az örök csata az ezerszemű Caesar tetszéseinek az elnyeréséért ...» Ez a szabadtér függönye, ez — a káprázatos neon-sugárzás. Fény, mely eltakarja mögötte a készülő derengést. Az égen: egyetlen hatalmas világítótest, amelyet szálló, rohanó felhők takarnak: a hold! Ez lehetett a »Keplerkép« első díszlete, ezt nézhette Madách szeme, az a fürkésző két szem, mely messzebbre és magasabbra látott, mint a többi halandó. Hűvös szél berzenkedik, kergeti a fellegeket, csaknem huszonnégy óráig esett, délután négykor aztán elállott. A szegediek föllélekzettek ... a kirándulók boldogok ... »Hozsánna néked, Jóság!« Kezdődik az előadás. Az első fohászkodások aranyveretű, szavait mindenhonnan visszhangozza a Mesék, az Álmok Tere. És vakkötény sugárzik, a Nagy Vásznon ott a Teremtés égboltja, Angyalok — szimbolikusan fehér szárnyú angyalok mondják a szinte biblikusan nagyszerű igéket... s már ott a gunyorosan, csúfondárosan kacarászó, nevető bukott angyal: Lucifer. Kiss Ferenc volt ezúttal a Pokol Angyala, Kiss Ferenc, aki ezer színnel gazdagította ezt a csodálatos szerepet. A szivárvány minden árnyalatából szőtte azt a művészi palástot, melyet i lelke felöltött e szerephez, gúnyos volt, csúfondáros, bölcs, pojáca, fölényes, kellemetlen, lebilincselő, érdekes, gyűlöletet, félelmet, megdöbbenést szító, mulattató és kaján." Ez a kajánság végigkíséri Tragédia útján, a Paradicsomkert mediatálásán a Csillagász famulusának mézédes szolgálatkészségén keresztül, végig, amíg csak el nem söpör minden hiú küzdelmet az Isteni Szó, az, hogy: »Mondottam: Ember küzdj és bízva bíz- M