Színházi Élet, 1937. október 17–23. (27. évfolyam, 43. szám)
1937-10-17 / 43. szám
Victoria: Akkor nekem nagyon hálásnak kell lennem. Albert: Anyámnak és apámnak, úgy gondolod . Victoria: Igen. Ha meghaltál volna, mielőtt összeházasodtunk, sohasem mehettem volna férjhez. Albert: Dehogynem, drágám. Mindenesetre férjhez kellett volna menned. Az országod trónörököst vár tőled, egy egész ország reményeit nem hagyhattad volna cserben. Victoria: Istenem ... Hát ez meg fog történni! Lesz nekem gyerekem! Albert: Reméljük, drágám, hogy megjön a baba, ha itt lesz az ideje. Victoria: Jaj, csak minél hamarabb jönne. Mondd, mi most már teljesen össze vagyunk házasodva, ugye! Albert (rejtett mosollyal): Merném mondani. Victoria: Tegnap óta, mintha egy örökkévalóság múlt volna el. A tömeg, a rivalgás az utcán, az ágyúlövések, a harangok... és az a sok ezer meg ezer ember, akik mind bennünket néztek, mintha a családtagjaik lettünk volna ... mint ahogy tulajdonképpen vagyunk is... És most itt vagyunk kettesben ... csak mi ketten ... Albert: Csak mi ketten. Mondd, boldoggá foglak, én tenni téged! Boldog vagy! Victoria: Boldog! Én olyan boldog vagyok, hogy nem tudom kifejezni. És ha elépzelem, hogy ez most már folyton így lesz, éveken és éveken keresztül, szeretnék ujjongani az örömtől. A mennyország lehet csak ilyen szép. Albert: Folyton nem, lesz így, drágám. Az lehetetlen. Az nem egyezik az emberi természettel. Victoria: Miért! Én sohasem foglak kevésbé szeretni, mint most. Albert: Talán nem. De ez az érzés egyszer majd nem fog leszel majd ennyire annyira izgatni, nem romantikus. Nem leszek ennyire idegen és érdekes neked. Mi most nagyon szzeretjük egymást, de tulajdonképpen idegenek vagyunk egymásnak. Meg kell tanulnunk egymás természetét és szokásait. Ez bizonyos időbe telik. (Victoria fejét ingatja, jelezvén, hogy a férjét már jól ismerni véli.) De igen, ez így van. Ma bejöttél és először láttál borotválkozni. Ez mulattat és izgat. Egy hét múlva már nem fog izgatni. Nem fogsz bejönni mindennap, hogy végignézd, mikor szappanozom magam, húsz éven keresztül. Victoria: Miért ne! Albert: Mert egyéb dolgod lesz, drágám. És már unos untitt tudni fogod, hogyan megy az, amit vagn először láttál. Hétköznapi dolog. Victoria: Én soha nem akarok veled hétköznapi lenni. Albert: De majd leszel. "Remélem, hogy leszel. Én is az lessek. A te állásoddal •Kamill Vaselin külön Vegesség. Szerencsés egye` sitése « kamillateának és vaselinnek. Mindenre jól Arclemosásnál, napérzés ellen, napbarnitásnál, kifújt vörös kazak, csirepes ajkak, kisebb horzsolás, dörzsölés, orrvörönség eseteiben a kamillatea és vaselin együttes listája érvényesül jótékonyan. Gyermekápolásnál nélkülözhetetlen. Főraktári Hunnia gyógyszertár Budapest, VII., Erzsébet körút 96. Ara M és 38 fillér. 08 sok gond és munka jár, azokat én meg akarom veled osztani. Nem így van! Victoria: Mindent nem oszthatsz meg Velem. Vannak dolgok, amiket magamnak kell elintéznem. Államügyeket. Nem volna helyes, ha azokba beleártanád magad. Albert (kissé sértve): Ügy. Victoria: Persze. Ezen a ponton nagyon óvatosnak kell lenned, angyalom. Az angolok nagyon féltékeny természetűek. És az ő számukra te külföldi vagy. Albert: És a te számodra? Victoria: Az én számomra minden vagy: élet, boldogság, nyugalom, kényelem, minden. Ha veled vagyok, mindent el akarok felejteni, csak a szerelmet nem. (Viharosan átöleli. Az asszony boldogabbnak látszik, mint a férfi. Ekkor kintről zene harsan fel, Victoria gyerekes örömmel és izgalommal odahúzza Albertet az ablakhoz és kimutat.) testőrségem Hallgasd csak! Ez az én királyi zenekara. Megparancsoltam, hogy ma reggel egy órával hamarabb játsszanak, mert azt akartam, hogy halljuk, mielőtt lemegyünk. Azt gondoltam, örülni fogsz neki. Albert: örülök is. Nagyon jó zene. Victoria: Mit játszanak! Albert: Te nem ismered! Victoria: Nem. Én csak meghagytam, hogy az alkalomhoz illő darabokat válasszanak ki. Ez micsoda! Albert: Ez, drágám, a Mendelssohn nászindulója, amit a Szentivánéji álomhoz írt kísérőzenének. Egészen új darab. • Victoria: Mendelssohn, örülök. Ugy-e ő a világ egyik legnagyobb zeneszerzője! Ezt a számot még sohasem hallottam. De mától kezdve ez lesz a kedvenc muzsikám. Albert: Jobbat nem is választhatnál. De mindennap aligha fogod eljátszatni. Victoria: Mindennap talán nem. Albert: Mint ahogy a borotválkozásomat sem fogod mindennap végignézni. Victoria: Most kinevetsz. Albert: Csak egy kicsit. Olyan jó kedvem van és mind a ketten olyan fiatalok vagyunk ma reggel. Victoria: És olyan boldogok. Nézd milyen szélben «üt a nap. (Az ablaknál.) Albert: Drágám, ne állj olyan közel az ablakhoz. Victoria: Miért! Albert: Megláthatnak. Victoria: Az nem baj. Annak ők csak örülnek. Albert: Túlságosan örülnek. Éppen ma reggel. Ne állj ott. Victoria: Drágám, az állásunkkal jár, hogy rögtön megjelenjünk a nyilvánosság előtt. Hiába vagyunk szemérmesek, uralkodók vagyunk. De én nem is akarok szemérmes lenni, mikor büszke vagyok rá, hogy az enyém lettél. Albert (kitérően): Szeretnék most már reggelizni, drágám. Légy szíves, most menj szépen és készülj el. Én is csengetek a lakájnak. Victoria: Parancsold meg, hogy menjek már, Albert: Kérlek, parancsolj nekem! Albert (humorosan): Asszony, távozz! Én parancsolom, a teremtés koronája! Egykettő! (Victoria imádattal mosolyogod, mély