Színházi Hét, 1912. március 17–24. (3. évfolyam, 12. szám)
1912-03-17 / 12. szám
III. évfolyam 1912. március 17-től március 24-ig. Szerkesztik: HARSÁNYI ZSOLT és INCZE SÁNDOR. 12. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség: Előfizetési árak : Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre — 5 korona Negyed évre 3 korona Egyes számára Budapesten és vidéken 20 . A MÁV pályaudvarain 24 fillér. WIVAZINET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes buda•••• pesti szinházak egész heti SZINLAPJÁVAL •••• Budapest, VII. ker. Barcsay utca 11. sz. Kiadóhivatal : II. Zsigmond-u. 20. Telefon 152—62 Mint ellenség all szemben egymással a szerző és a színház. Mi ennek az oka ? Mindenekfelett az, hogy a szerző nem látja be, hogy amikor a darabját kiadta a kezéből és azt egy színház előadásra elfogadta, az többé nem az övé; az martaléka a színháznak és a benne szereplő színészeknek ; viszont a színház, a szereplők túlságosan visszaélnek ezzel a ténnyel, úgy, hogy ha a szerző nem hajlandó a saját idegeinek jól felfogott érdekében a darabját, mint rá nézve idegenné lett objektumot tekinteni, hát egyszerűen pokol az élete az alatt az idő alatt, mely idő alatt darabjával a színház elkészül. Hogy ez így van, tisztán csak azok érzik, akiknek a színházhoz valamilyen vonatkozásban közük van. Hogy egyúttal helyesen van-e ez igy? Azt kell felelnünk, hogy igen. Ez az ellenségeskedés ugyanis nem egyéb, mint harc a közönség kegyéért, amit a szerző — mármint az irófajtából való — tisztára irodalmi eszközökkel, a színház és a színészek pedig színpadtechnikai eszközökkel akarnak kivívni. Az egymással való ellenségeskedésnek elkerülési módja, villámhárítója a dramaturgia ; az a bizonyos színházirodai vörösplajbász, melynek akkor kell okosan működnie, amikor a darab már nincs a szerzőnél, de még nincsen a színpadon. Hogy ez egy régi igazság ? Hát persze, hogy az , de hogy a fölemlegetésére mennyire szükség van, azt Ferenczy Ferenc darabjának, a „Szerelem útjainak" esete, élénken dokumentálja. Nyolc képből állott eredetileg , így is került színre a főpróbán, de már az aznapi premieren egy képpel kevesebb lett , a negyedik előadáson pedig újra eggyel. Sőt, mint hírlik, ha csak a közönség radikálisan nem alkalmazza a maga koppantóját, ez a gyertyaszerű darabfogyás tovább is tart és a legközelebbi estén már csak négy képpé zsugorodva kerül színre. Mi ez, kérdezzük szeretettel ? Ez kérem az utólagos dramaturgia. Hogy mi van mögötte ? Mindenesetre az, hogy az az ellenségeskedés, aminek