Színházi Hét, 1912. március 17–24. (3. évfolyam, 12. szám)

1912-03-17 / 12. szám

III. évfolyam 1912. március 17-től március 24-ig. Szerkesztik: HARSÁNYI ZSOLT és INCZE SÁNDOR. 12. Hirdetések díjsza­bás szerint. Szerkesztőség: Előfizetési árak : Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre — 5 korona Negyed évre 3 korona Egyes szám­ára Buda­pesten és vidéken 20 . A MÁV­ pályaudvarain 24 fillér. WIVAZI­NET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes buda­•••• pesti szinházak egész heti SZINLAPJÁVAL •••• Budapest, VII. ker. Barcsay­ utca 11. sz. Kiadóhivatal : II. Zsigmond-u. 20. Telefon 152—62 Mint ellenség all szemben egymással a szerző és a színház. Mi ennek az oka ? Mindenek­felett az, hogy a szerző nem látja be, hogy amikor a darabját kiadta a kezéből és azt egy színház előadásra elfogadta, az többé nem az övé; az martaléka a színháznak és a benne szereplő színészeknek ; viszont a színház, a szereplők túlságosan visszaélnek ezzel a tén­nyel, úgy, hogy ha a szerző nem hajlandó a saját idegeinek jól felfogott érdekében a darabját, mint rá nézve idegenné lett objektumot tekinteni, hát egyszerűen pokol az élete az alatt az idő alatt, mely idő alatt darabjával a színház elkészül. Hogy ez így van, tisztán csak azok érzik, akiknek a színházhoz vala­milyen vonatkozásban közük van. Hogy egyúttal helyesen van-e ez igy? Azt kell felelnünk, hogy igen. Ez az ellenségeskedés ugyanis nem egyéb, mint harc a közönség kegyéért, amit a szerző — már­mint az irófajtából való — tisztára irodalmi eszkö­zökkel, a színház és a színészek pedig színpad­technikai eszközökkel akarnak kivívni. Az egymással való ellenségeskedésnek elkerülési módja, villámhárítója a dramaturgia ; az a bizonyos színházirodai vörösplajbász, melynek akkor kell okosan működnie, amikor a darab már nincs a szerzőnél, de még nincsen a színpadon. Hogy ez egy régi igazság ? Hát persze, hogy az , de hogy a fölemlegeté­sére mennyire szükség van, azt Ferenczy Ferenc darabjának, a „Szerelem útjainak" esete, élénken dokumentálja. Nyolc képből állott eredetileg , így is került színre a főpróbán, de már az aznapi premieren egy képpel keve­sebb lett , a negyedik előadáson pedig újra eg­gyel. Sőt, mint hírlik, ha csak a közönség radikálisan nem alkalmazza a maga koppantóját, ez a gyertyaszerű darab­fogyás tovább is tart és a legközelebbi estén már csak négy képpé zsugorodva kerül színre. Mi ez, kérdezzük szeretettel ? Ez kérem az utólagos­ dramaturgia. Hogy mi van mögötte ? Mindenesetre az, hogy az az ellenségeskedés, aminek

Next