Szinháztörténeti Értesitő, 1954 (3. szám)
1954-12-01 / 3. szám
Beck Judit a következőket mondta el az új ábrázolási mód festészeti problémáiról: ..Különböző korok és nemzetek festői ábrázoltak színészeket, de ezeket a művészeket többnyire vagy a festői jelmez, vagy a színész markáns feje érdekelte. Én mást, talán többet keresek. A színész egyéni vonásai, vagy a jelmez megfestése mellett azt a feladatot adom magamnak, hogy a darab és a színész egyéniségének alapos tanulmányozása után a szerep lényegét sűrítem össze a képen. Az ábrázolás módjában sémát felállítani nem lehet. Van olyan szerep, amelyet az egész alak mozdulatával, sőt a környezetnek az ábrázolásával tudtam jellemzőbben érzékeltetni, mint pl. Ladomerszkyt Warrenné v vagy Majort Corbaccio szerepében. Rátkait viszont a Revizor polgármesterének szerepében úgy ábrázoltam, hogy a jellegzetes arckifejezésen kívül a kezeknek is nagy szerep jutott. (Ilyen Major Tartuffe képe is.) Bartos Gyuláról, Tiborc szerepében készült arcképen a fej tartásában és az arckifejezésben tükröződik »■Tiborc lelke«, ahogy mesterem, Csók István megfogalmazta. Mindezeknél a képeknél az a célkitűzés vezetett, hogy a szerep lényegének ábrázolása mellett a színész egyénisége is kifejezésre jusson. Színes és izgalmas feladat ez a kettős jellemábrázolás, amiből talán új műfaj bontakozik ki.“ Beck Judit kezdeményezése nyomán most már képzőművészeinken múlik a probléma megoldása, amelyhez szocialista színjátszásunk nyújt segítséget annak az elvnek saját területén való érvényesítésével, hogy az egyéni teljesítmény csak akkor érdemel dicséretet, ha maradéktalanul az egész mű mondanivalóját szolgálja. C. Wilhelmb Gizella. / 219