Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
N - Nagy Gedeon (tolcsvai) - Nagy Gergely - Nagy Gergely - Nagy Gergely (szotyori) - Nagy Géza - Nagy Géza
Nagy Gedeon (tolcsvai), főszolgabíró volt 1839-ben Borsodmegyében. Tatán volt birtoka. Meghalt 1873. nov. 27. Budapesten 73. évében. Czikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1859. 42. sz. A pátens ügyében); az Egyházi Reformban (1871. Buzdító szózat, Felhívás a magyarországi protestáns egylet tagjaihoz). Nagy Iván, Magyarország Családai VIII. 48. 1. és gyászjelentés. Nagy Gergely, Martinuzzi hegedőse a XVI. században, kiről föl van jegyezve, hogy a mikor egyszer urának vendégei voltak, s az apródok őt ebéd alatt váltig nyaggatták és verdesték, jajveszékeltében Fráterhez közeledve szólt: «miért veretsz engem , hát én vesztettem el Buda várát ?» Irodalomtörténeti Közlemények 1892. 1841. Nagy Gergely, vármegyei úrmester és bizottsági tag Erzsébetvárosban (Kis-Küküllőm.), szül. 1858. nov. 30. Balavásáron (Kis-Küküllőm.). Segesvárt két reáliskolai osztályt végzett, azután Brassóba ment kereskedésbe s 1878-ban felszabadult segédnek ; de a kereskedést elhagyta és önként katonának állott. A katonaságtól 1879-ben haza került Balavásárra s üres idejét versírással tölté, majd a megye szolgálatába állott. — Munkája: Falusi képek. (Költemények). Marosvásárhely, 1886. Koncz József, A marosvásárhelyi ev. ref. nyomda története. Marosvásárhely, 1887. 91. 1. — M. Könyvészet 1887. és önéletrajzi adatok. Nagy Gergely (szotyori), földbirtokos Sepsi-Szent-Györgyön. — Munkája: Elméletem nemzetünk eredetéről, különös tekintettel a székelyekre. Brassó, 1891. Két kötet. Nagy Géza, jegyző Lepsényben (Veszprémm.), Nagy Andrásnak, a legvitézebb huszár századosnak (a Simonyi ezredben) fia s Kovács József egyetemi tanár sógora. 1848-ban honvéd volt; a debreczeni csatában súlyosan megsebesült, az oroszok elfogták, de szabadon bocsátották; a bokájában szenvedett sebe miatt örökre béna maradt. 1869-ben az enyingi kerületben Kerkapoly Károlynak, a későbbi miniszternek, a Deák-párti képviselőjelöltnek, lelkes híve, s az arany érdemkereszt tulajdonosa volt. Meghalt 1883. okt. 1. Budapesten. — Munkája: Tegyük félre a pártviszályt. Pünkösdre virradóra. A magyar választó közönségnek pártkülönbség nélkül ajánlja Karólusz. Pest, 1872. (Kortesversek. Kenessey Pongrácz, a veszprémi kerület Deák-párti elnöke, 3000 példányban nyomatta ki). Petrik Könyvészete. — Magyar Esti Lap 1898. 128. szám (Eötvös Károly) és gyászjelentés. Nagy Géza, múzeumi igazgató-őr, a magyar tudományos akadémia levelező tagja, Nagy István földbirtokos és Thaly Zsuzsána fia, született 1855. augusztus 4-én Gárdonyban (Fejér megyében); középiskoláit Gyönkön és Pesten a reform, és piarista gymnasiumban végezte; az egyetemen a bölcseleti tanfolyamra iratkozott be s történelmi, régészeti, oklevéltani, irodalomtörténeti, összehasonlító nyelvészeti és földrajzi előadásokat hallgatott. Rómer felszólítására 1875 őszén a m. nemzeti múzeum régiségtárába lépett mint díjnok, hol 1881 őszéig működött ; közben 1878 végén és 1879 elején negyedévig az Egyetértés tudósítója volt, amit azonban betegség miatt abba kellett hagynia. 1881 őszén Sepsi-Szent-Györgyre választották meg a székely nemzeti múzeum őrének s mint ilyen nyolcz évet töltött a Székelyföldön. 1889. szept. 19. kineveztetett Budapestre a m. n. múzeum régiségtárához gyakornoknak, hol 1891. júl. 24. segédőr, 1900. ápr. 6. őri czímet és jelleget nyert, 1901. okt. 30. őr, 1902. okt. 21. igazgató-őr lett és a hadtörténelmi gyűjteményt rendezte, melyről katalógust is szerkesztett. Az 1896. ezredéves kiállítás alkalmával az ősfoglalkozások vadászattörténeti alcsoportjának előadója volt. A csoport ismertető-