Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 9. kötet
M - Mocsáry Sámuel (bocsári) - Mocsáry Sándor
69 Mocsáry 70 sok, valamint magánosoknak. Ungvár, 1899. (Hasznos könyvek I.) — 4. A rendőrkapitány úr párbaja. Humoros regény. Bpest, 1899. — 5. Villamos csengők berendezése lakásainkban. Ungvár, 1899. (Hasznos könyvek IV.). X. Könyv-Szemle 1901. 406. 1. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól. Mocsáry Sámuel (bocsári), birtokos, M. Sámuel és Szemere Borbála fia, M. Sámuel író unokája. — Levelei Óz Pálhoz, Selmecz 1781. szept. 16. és 28., 1782. jún. 11. (a m. n. múzeumban.). Mocsáry Sándor, királyi tanácsos, a magyar nemzeti múzeum állattári osztályának igazgató-őre, a magyar tudományos akadémia levelező tagja, szül. 1841. szept. 27. Nagyváradon (Biharm.) polgári szülőktől, M. Béla, miniszteri osztálytanácsos és író unokabátyja. Szülővárosában a gymnasium hat osztályát 1858. végezve, a jászóvári prémontrei rendbe lépett; de hosszabb ideig tartó betegeskedése miatt, még beesküvése előtt a rendből kilépett és jogot végzett Nagyváradon. Ezután természetrajzi ismereteinek gyarapítása végett Bécsbe ment, honnét visszatérve, 1870. ápr. 27. a m. n. múzeumhoz neveztetett ki. Kora ifjúságától fogva nagy előszeretettel viseltetett a természettudományok, különösen Biharmegye faunája iránt. Mint múzeumi tisztviselő a múzeum s az akadémia segélye mellett 17 évig beutazta hazánknak csaknem minden részét tanulmány és gyűjtés czéljából. Főszakmája a rovartan s ezek rendjéből főleg a Hártyásszárnyúak (Hymenoptera), a méhek és darázsok; ezen szakokat ő kezdte először mívelni hazánkban ; eddig több mint 600 új fajnak közölte leírását. Európa híresebb szakbúváraival összeköttetésbe lépett. A magyar n. múzeumnak ilynemű gyűjteménye az ő buzgalmából Európa egyik első rangú tájává fejlődött. Tiszteleti tagja a szentpétervári rovartani társulatnak; választmányi tagja és egyik jegyzője a m. orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének. A m. tudom. akadémia 1884. jún. 5. választotta levelező tagjai sorába; 1900. ápr. 4. a tudományosság terén szerzett érdemeiért ő felségétől a kir. tanácsosi czímet kapta, 1901. október 30. igazgatóőrré neveztetett ki. Czikkei a következő folyóiratokban, hírlapokban és munkákban: M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai (1870. Jellemző adatok Biharmegye téhelyröpűinek ismeretéhez) ; a biharmegyei orvos-gyógyszerész és természettudom. egylet Évkönyvei (1871. Az emberi nem régisége); Mathem. és term. tud. Közlemények (1872. Adatok Biharmegye faunájához, 1873—74. Biharmegye téhely- és pikkelyröpűi, 1875. Adatok Zemplén és Ung megyék faunájához, 1877. Bihar- és Hajdúmegye hártya-, két-, egyenes-, reczés- és félröpűi, 1877 —78. Adatok Zólyom és Liptó megyék faunájához, 1879. Ujabb adatok Temesmegye hártyaröpű rovarainak faunájához, 9 új és számos kevésbé ismert faj latin és magyar leírása, 1883. Jellemző adatok Erdély hártyaröpű rovarainak faunájához); Nagyvárad (1874. 38., 39. sz. A Sebes-Körös és a Pecze folyó halai, 99. sz. A szőlők megmentése érdekében, 1875. 95—99. sz. A szőlők megóvása a tavaszi fagy ellen); a nagy-szebeni Verhandlungen (1874. Zur Hymenopteren-Fauna Siebenbürgens); Fővárosi Lapok (1875. A hangyák életéből, A rovarok anyai gondoskodásáról, A rovartan méltatása, A rovarvilág zenészei, 1876. Barlangjaink állatvilága, A rét méhei, A rovarvilág kolibrijei, A darázsok életéből, 1877. A mézelő méh érzékei, A világító rovarokról); Természettudományi Közlöny (1875. A hangyákról, A torontálmegyei sáskákról és Harcsaférgek Győr mellett, 1876. A méh mérgének hatása és gyógyító ereje, Európai hasznos rovarok meghonosítása más világrészekben, 1883. A dongó méhek életéről 1885. A