Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Parányi Gusztáv - Paray János - Parecz Béla - Parecz István
397 Parányi —Parecz 398 .1. Könyvészet 1848. — Budapesti Hirlap 11802. 53. sz. és önéletrajzi adatok, Parányi Gusztáv, mezei gazda, 1846 — 1848-ban beutazta Német- és Angolországot, Éjszakamerikát és mint szenvedélyes gazda főkép a mezőgazdaságra fordította figyelmét. — Czikkei a Magyar Gazdában (1848. Tengeri czukor készítése, Flandria gazdászata, Igáslovakról, Dohánytermesztés Éjszakamerikában, Kendertermesztés u. ott, Lentermesztés, Javallat gazdasági eszközeink javítása iránt, A sertéshús elkészítése módjai eltartás végett Éjszakamerikában); a Gazdasági Lapokban (1849. Mikép kell a magyar kisgazdaságokat okszerűen rendezni ? A tengeri Amerikában, A gabonaféle vetőmagvak meggazdálkodásáról, 1850. Az éjszakamerikai egyesült státusok mezőgazdaságáról); a Mezei Naptárban (1850. Miképen kellene különösen a három nyomású kis gazdaságokat rendezni). A m. n. múzeumi hirlapkönyvtár példányaiból. Paray János, orvosdoktor, megyei főorvos, szül. 1812-ben Pesten; előbb segéd volt a pestvárosi kórháznál, azután gyakorló orvos szintén Pesten; később Somogymegye főorvosa. Meghalt 1878. márcz. 28. Kaposvárt 65. évében. — Munkája: Evacuationes sanguinis topicae. Specimen inaugurale. Budae, 1839. Bugát-Flór, Magyarországi orvosrend névsora 1840-re. Pest 66. lap. — Rupp, Beszéd 161.1. — Szinnyei könyvészete és gyászjelentés. Parecz Béla, jogi doktor, ügyvéd Aradon. P. István aradi gazdasági tanácsos fia. — Politikai és társadalmi czikkeket írt a helyi lapokba. — Munkája: Gábor diák. Költői elbeszélés. Arad, 1890. (Az aradi kir. főgymnasium 1889—90. Nagy Sándor-féle pályázaton díjat nyert mű). A m. n. múzeumi könyvtár példányáról. Parecz István, városi gazdasági tanácsos, szül. 1845. aug. 12-én Kurticson (Aradm.) ; középiskoláit Aradon végezte ; rendkívül szorgalmas, jó tanuló volt; azután Egerbe ment theologiát hallgatni, majd a bécsi Pázmáneumba. Pap azonban nem lett belőle. Rövid idő alatt ott hagyta ezt a pályát és irodalommal kezdett foglalkozni. Majd a jogot végezte. 1871-ben szabadságolt állományú hadnagygyá neveztetett ki; 1872-ben mint aljegyző lépett a város szolgálatába, hol csakhamar felismerték tehetségét, sokoldalúságát, munkaerejét; így lett 1875-ben gazdasági tanácsos. Úgy a városi köztörvényhatóság közgyűlésén, mint nem egyszer a felolvasó asztalnál sikerült szónoklatokat tartott. Páratlanul sokat tett Arad anyagi felvirágoztatása, szépítése és szabályozása körül. Neki köszönhetik az utczák szépítését, rendezését, az utak jó karba helyezését; elismert szaktekintély volt az építkezési ügyek vezetésében és az ő érdeme, hogy a város állattenyésztése mai színvonalára emelkedett. Ő volt annak a bizottságnak élén, amely a vízvezetés és csatornázás létesítése érdekében bejárta Német-, Francziaország, Hollandia s Angolország minden nagyobb városát, amely útjáról tanulmányt írt és szakszerű felolvasást is tartott az 1894. évi közegészségügyi s demographiai congressuson. A fogyasztási adók megváltása ügyében rendkívül sokat tett. Érdemeinél fogva igen népszerű s közkedveltségű volt. Felsőbb iskoláinak kurzusán kívül, egész életét Arad város falai közt töltötte. Mint publicista s író is jó hangzású nevet vívott ki. Londoni útja alkalmával meghalt, azóta folytonosan betegeskedett. Meghalt 1894. nov. 18. Aradon. Mint az Alföld munkatársa kezdett az irodalomban működni, majd az Arad és Vidéke vezérczikkirója volt Sümegi Kálmán szerkesztése alatt. Több budapesti hírlapba társadalmi, művelődéstörténeti s politikai czikkeket írt. A természettudósok aradi nagygyűlése alkalmával megírta Arad megye leírását 1871-ben. Részt vett ez évben a nemzetközi geographiai congressuson mint