Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Pauer (Kápolnai) István - Pauer János - Pauer János
Pius pápa 1854-ben tiszteletbeli káplánjává nevezte ki. Ő felsége 1858. jan. 17. kanonokká, budai főesperessé, püspöke pedig egyházmegyei irodája igazgatójává tette. 1860-ban ismét visszatért kedvelt tanszékére, melyet 1867-ig töltött be. Időközben az Esztergomban tartott tartományi zsinaton (1858. szept. 19-től okt. 3-ig) káptalanát képviselte s mint jegyző szerepelt. 1862. nov. 13. a Megváltóról nevezett szegzárdi apáti czímet nyerte. 1866. nov. 19. budvai választott püspök és helytartósági tanácsos lett. 1869-ben püspöki helynökké (Vicarius episcopalis) és általános ügyhallgatóvá neveztetett ki s az egyházmegye ügyei javarészben az ő vállaira nehezedtek. 1873. szept. 3. nagypréposttá lépett elő. 1877. jún. 25-től másodízben is püspöki helynök lett és 1878. decz. 25. ő felsége székesfejérvári megyés püspökké nevezte ki. Élénk részt vett a a Vörösmarty Mihálynak Székesfejérvárt emelt szobor előmunkálataiban, mint bizottsági elnök, részt vett a Vörösmartykör megalapításában, 1871-ben felolvasást is tartott annak ünnepélyes közülésén. A fehérmegyei és városi történelmi és régészeti egylet nemcsak megalakulását, de gyűjteményeinek jelentékeny részét is az ő fáradozásának és bőkezűségének köszöni; a székesfejérvári országos kiállítás alkalmából, mint a régészeti osztály elnöke, 1210 darab (köztük 63 arany és 9±1 ezüst) éremből értékes gyűjteményt állított össze és ajándékozott az egyletnek. Pár évvel később ezen egyesület múzeuma kiszorulván a megyeház épületéből, a papnevelő intézet épületében adott neki helyet. A m. n. múzeumot is több ízben részesítette adományaiban. 1880-ban, midőn a nemzeti kegyelet Virág Benedek halálozása ötvenedik évfordulóján a budapest-tabáni házat, hol lakott és meghalt, emléktáblával jelölte meg, a bizottság elnöki tisztét vállalta el és a szept. 13. ünnepélyen beszédet tartott. 1884-ben, midőn Horvát István születésének századik évfordulóján Székesfejérvár szülőházát emléktáblával jelölte meg, szintén ünnepi beszédet mondott. 1888. aug. 20. aranymiséje alkalmával őt ünnepelték. 1858. decz. 15., midőn a m. tudom. akadémia ünnepélyes kezülését ismét megtarthatta, többek közt őt is levelező tagjának választotta. A székesfejérvári ásatások hathatós előmozdításáért az archaeologiai bizottság 1863. jan. 6. tagjává választotta. Ő felsége még mint kanonokot királyi tanácsossá nevezte s 1877-ban a II. osztályú vaskorona-renddel diszíté fel. A budapesti egyetem 1880-ban ünnepelt jubileuma alkalmával tiszteleti theologiai doktori oklevéllel fejezte ki irodalmi érdemei iránt elismerését. A Szent László-társulat alelnöke is volt. Könyvgyűjteményét, mely már 1877-ben 10,000 kötetet tartalmazott, haláláig megkétszerezte és püspöki könyvtárrá alakította, melyben az incunabulumok száma meghaladja a három százat. A könyvtárban van elhelyezve gipsz-mellszobra, melyet Szász Gyula készített. Meghalt 1889. máj. 15. Székesfejérvárt. A m. tud. akadémiában 1890. ápr. 28. Czobor Béla tartott fölötte emlékbeszédet. — Czikkei és versei a következő lapok, folyóiratok, évkönyvek és emlékkönyvekben jelentek meg : Hazai s Külf. Tudósítások és Hasznos Mulatságok (1833—34. költemények); Társalkodó (1840. Falusi oskolákról, A népek vallása és erkölcsi neveltetéséről); Fasciculi Ecclesiastici (a lap segédszerkesztője 1841—42. Merita catholici regni Hungariae cleri de publica institutione, több kisebb czikk és könyvismertetés); Religio és Nevelés (1842.1. Hunyady János végórája, II. A lembergi egyesült görög érseknek megyéjebeli clerusához intézett pásztori levele, Szent Ágoston ereklyéinek átvitele Hippóba, P. J. betűk alatt, 1813. Nevelő s tudományos intézeteink törté- nete s azok fejlődésére a clerus befolyása a magyar első századoktól korunkig, 12 czikk, a Pester Tageblattban kivonata,