Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Palothaj Zsigmond - Palotás Fausztin
233 Palothai—Palotás 234 pesten. — Munkája: Egy gazdag ország szegény lakossága. Néhány szó Ausztriához való gazdasági viszonyainkról. Budapest, 1897. (Németül, u. ott, 1897.). — Alapította 1887-ben a Budapesti Újság cz. két krajczáros politikai lapot, mely néhány évi fennállás után megszűnt. M. Könyvészet 1897. Palothai Zsigmond, «Generalis báró Újvári commandója alatt lévő Corona regementnek első kapitánya.» — Munkája : Vitézeknek aranyos tüköre az kiben külömb külömbféle szükséges hadi reguláknak és observatióknak rendtartási rövid summában, a szerencsét vadászó uj vitéz magyar Híjaknak kedvéért versekben foglalván, mellyeket az időnek forgásával, sok régi öreg és nevezetes feő hadi articulusokat, és szokot juramentumot, német nyelvbűl magyarra forditván, regulamentaris, oralis és equilis partiokkal együtt, kinek kinek caractere szerint. Pozsony, 1747. Petrik Bibliogr. és a magyar n. múzeumi könyvtár példányáról. Palotás Fausztin, honvéd százados, szül. 1855. febr. 15. Szegeden, régi polgári családból; jómódú szülei gondos nevelésben részesítették. A középiskolákat Szegeden és Temesvárt végezte s szülővárosa főgymnasiumában nyert érettségi bizonyítványt, mire Budapestre költözött. Az egyetemre beiratkozott ugyan, de közbejött családjának elszegényedése, minek folytán közhivatalban kellett megélhetési forrást keresnie. 1880-ban hírlapíróvá lett és ezen a pályán maradt 1884 végéig, a midőn Szeged város köztörvényhatósága városi számtisztté választotta s rövid idő alatt újabb előléptetésben részesült, árvaszéki irodaigazgató és segédlevéltárnok volt 1890 jan. 14-ig. Katonai pályáját 1877-ben kezdte meg mint egyéves önkéntes a 46. gyalog-ezrednél, hol félévet töltött, a másik félévet pedig a 67. gyalog-ezrednél szolgálta le. A honvédséghez 1883 jún. 30. (Ráday törvény) helyeztetett át és ott 1884 máj. 1. szab. áll. hadnagygyá, majd tényleges szolgálatba lépve, 1890 nov. 1. főhadnagygyá nevezték ki és a szegedi 5. honvéd gyalog-ezredhez osztották be. 1891 okt. 1. a Ludovika Akadémián a magyar irodalomtörténet és a magyar történelem tanára lett, mely állást 1896 okt. 1-ig töltötte be. Ettől az időtől fogva a szegedi 5. honvéd gyalog-ezred nagybecskereki 3. zászlóaljához osztatott be. 1897 máj. 16. a szegedi II. honvéd kerületi parancsnoksághoz vezényeltetett és 1898 nov. 1. elsőosztályú századossá lépett elő. 1899-ben ismét csapatszolgálatot teljesített s ez év aug. az új nagyváradi honvéd hadapródiskolában a magyar nyelv és történelem tanárává neveztetett ki s ma is ezen állásában működik. A szegedi Dugonics-társaságnak alapítása óta, a nagyváradi Szigligeti-társaságnak pedig 1903 óta rendes tagja. Rajzokat, elbeszéléseket írt a Szegedi Napló és Szegedi Híradóba (1878-tól, mint belső munkatárs a Szegedi Naplónál 1878-tól 1880-ig, a Szegedi Híradónál 1881-től 1884 novemb. 14-ig); a Pesti Hírlapba (1881. 146., 147. sz. A lányok anyja, rajz a népéletből); a Magyarország és Nagyvilágba (1879—80), a Pesti Naplóba (1879., 1881), a Vasárnapi Újság- és Képes Néplapba (1882); a Fővárosi Lapokba (1884—1890. 30 elbeszélés); az Arad és Vidékébe (1887. 257. sz.); a Ludovika Akadémia Közlönyébe (1892. Régibb katona poéták, 1893. Ujabb katona poéták, Az alföldi zsandárvilág, 1894. Katonai poéták mint államférfiak, Húszéves hadvezér, 1895. A morvamezei ütközet, József nádor és az utolsó nemesi insurrectio, a linczi béke, 1898. Nazarenus katonák). — Munkái: 1. Az én édes otthonom. Rajzok a népéletből. Szeged, 1881. (Ism. P. Hirlap 174. sz.). — 2. Farsangi történetek. U. ott, 1883. (Nyolcz rajz és elbeszélés). — 3. A mi parasztjaink. Öt. tanyai történet, U. ott.