Szociális Munka, 2004 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Abonyi Nóra: A budapesti hallássérültek társadalmi helyzetéről
Tanulmányok A BUDAPESTI HALLÁSSÉRÜLTEK TÁRSADALMI HELYZETÉRŐL ABONYI NÓRA I. Előszó „A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. ”Így hangzik az esélyegyenlőségi törvény néven elhíresült 1998. évi XXVI. törvény bevezető szövege. A törvény megszületése mérföldkőt jelent minden magyar fogyatékkal élő ember életében, hiszen túl azon, hogy kimondja: fogyatékossága miatt senkit nem érhet társadalmi hátrány, megjelöli az életnek azon területeit, ahol az államnak a fogyatékos emberek életét megkönnyítő intézkedéseket kell hoznia, valamint a súlyos mértékben fogyatékos személyek számára anyagi támogatást is előirányoz. A határidőhöz kötött feladatok tehát nyilvánvalóak, azonban magukról az érintettekről csak kevés, nem átfogó, szórványos adatok léteznek. Ebből a szempontból más országok sem állnak jobban. Sajnos általános helyzet, hogy a fogyatékossággal élők csoportjairól, a nem fogyatékosokkal való kapcsolataikról világszerte kevés adat áll rendelkezésre. Nemzetközi szinten léteznek törekvések e helyzet megváltoztatására. Hogy csak egy példát említsünk, az Európa Parlament égisze alatt működő, 37 millió fogyatékos EU-polgár érdekeit képviselő European Disability Forum - melyben Magyarországnak tanácskozási joga van - kérdőívek és mélyinterjúk segítségével készített felmérést a fogyatékos emberek ellen elkövetett erőszakos bűncselekményekről. Az EDF által magának vallott policy területek - diszkriminációellenesség, foglalkoztatás, oktatás, információhoz való hozzáférés, akadálymentes környezet biztosítása - a hazai jogszabályban is megtalálhatók. Véleményünk szerint az említett kérdésekben célzott, a valós helyzetet minél teljesebben bemutató felmérések, elemzések készítésére van szükség. Hazánkban a népszámlálások hosszú évtizedeken keresztül nem tartalmaztak fogyatékosságra vonatkozó kérdéseket, mellyel a politikai döntéshozók indirekt módon foglaltak állást e kérdés megítélését illetően. Nem tekintették fontosnak felmérni, mekkora a különböző fogyatékkal élők aránya, melyek legfőbb szociológiai ismérveik. 1949 után először 1990-ben került sor újra a fogyatékosok életkörülményeinek felmérésére, a népesség 20 %-át tartalmazó mikrocenzus alapján. A 2001-re tervezett népszámlálás felvételi programjában szintén szerepel majd a fogyatékosság kérdéscsoportja, mely a fogyatékosság jellegén túl, a kialakulás idejére, illetve okára kérdez rá.