Szocialista Művészetért, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
fi képzőművészek szakszervezeti közgyűlése után Válasz néhány kérdésre Decemberben tartottuk meg a képzőművészek szakszervezeti közgyűlését. Véleményünk szerint ez az alkalom igen jelentős volt, mert a Képzőművészek Szakszervezete az ellenforradalom óta ilyen széles körben még nem tárta fel a művészek előtt elért eredményeit, terveit, problémáit. A megbeszélés jelentősége mutatkozik abban, hogy utólag is hangzanak el észrevételek, kérdések, hozzászólásaik. Annál is inkább, mert sajnos sok művész akadt, aki valóban csak a közgyűlés megtartása után ismerte fel, hogy helyes lett volna jelen lennie. Meg kell mondanunk: sajnos sokan maradtak távol, olyan művész tagjai szakszervezetünknek, akiknek jelenlétére számítottunk, akiknek véleményére kíváncsiak lettünk volna, akik mind művészi rangjukat, mind emberi magatartásukat tekintve nagy segítséget adhattak volna további munkánk irányának meghatározásában, így sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a képzőművész társadalom érdeklődése nem volt arányban a közgyűlés jelentőségével. Szakszervezetünk elnöksége nem nyugszik bele egyszerűen e tény megállapításába. Keressük az okokat. Bírálatot jelent-e a távolmaradás szakszervezetünk elnökségének munkájára, vagy néma tiltakozás ez a képzőművészeti élet egyes visszásságaival szemben?. Akárhogyan is van, őszintén kell róla beszélni, ha más mód nincs, akkor most a közgyűlés után, személyes találkozások alkalmával, felhasználva lapunkat a közgyűlésen elhangzottak szélesebb körű ismertetésére. Eredmények A közgyűlésen elhangzott elnökségi beszámoló tartalmazott néhány adatot a szakszervezeti munka, a hagyományos szakszervezeti feladatok terén elért eredményekről. Ne vegyék szerénytelenségnek, ha néhányat megismétlünk most, talán több megértéséhez segít. Szakszervezetünk az elmúlt 2 évben 45 ezer forintot fizetett ki segélyezésre. Hétszáz művészt és művészeti dolgozót részesített szakszervezeti és egyéb üdülésben, megszervezte több művész és művészeti dolgozó csoportjának külföldi utazásait. Gondoskodott több művész család gyermekeinek üdültetéséről .A közgyűlés elé terjesztett javaslat alapján, az Egészségügyi Minisztérium támogatásával és a művészek társadalmi összefogásával, 1959-ben felállítjuk a képzőművészek szociális otthonát. Nagy eredménye a szocialista társadalomnak, hogy jelenleg hazánkban 225 képzőművész kap a Képzőművészeti Alaptól nyugdíjat 1 millió kétszázezer forint értékben. (A közgyűlési beszámoló őszintén mutatott rá, hogy a nyugdíj odaítélésében még komoly problémák vannak, éppen azért, mert ezt megfelelő rendelet nem szabályozza.) Az alkotóközösségek Nagy visszhangja volt az alkotóközösségek helyzetéről szóló tájékoztatásnak. Többen félreértették az elnökségi beszámolót; úgy érezték, hogy az általánosított és elmarasztalta az alkotóközösségekben becsületesen dolgozó művészeket és gazdasági vezetőket is. Ez nincs így! De azt a sok visszaélést, ami ezen területen az utóbbi időben gombamódra szaporodott , éppen a becsületes emberek védelmében kell leleplezni és szigorúan elutasítani! Sok alkotóközösség lelkiismeretlen művészeti és gazdasági vezetője nyújtott segítséget ahhoz, hogy — különösen vidéken — giccset, ízlésrontó fércmunkákat terjesszenek. Ezt azoknak a művészeknek, akik hivatásukat a nép nevelésében komolyan szívükön viselik nem lehet eltűrni! Ez a felismerés indította arra az illetékes fórumokat, hogy vizsgálatot indítsanak az alkotóközösségekben. Ezek a vizsgálatok tárták fel azután, hogy több helyen a szocialista kultúra elleni giccstömeg támadásán túl, súlyos gazdasági visszaélések is történtek. Az ötvös alkotóközösség ellen bírósági eljárás indult, amely jelenleg is folyamatban van. Megtörtént, hogy a vizsgálat hírére megkísérelték az alkotóközösség pénzét egyéni bankbetétekre elhelyezni. Hónapok óta nyílt titok volt: ha az alkotóművész azt akarja, hogy művét terjesszék, akkor az „üzletszerző” számára megfelelő sápot kell leadnia. Voltak egyesek, akik ilyen módon — természetesen mások rovására — 60—100 ezer forintos havi jövedelemre tettek szert, s ennek fejében az országot elárasztották olyan — tisztesség ne essék szólván — „alkotásokkal”, amelyek nemcsak, hogy semmit nem érnek, de kifejezetten károsak! Úgy gondoljuk, hogy a művészek nem azt várják szakszervezetünktől, hogy e felett szemet hunyjon. Mivel a vizsgálatok feltárták azt is, hogy az alkotóközösség mint forma, éppen az önálló gazdálkodás miatt, mindig lehetőséget adhat a különböző visszásságokra, a minisztérium a Képzőművészeti Alappal együttesen és fokozatosan stúdiók létrehozásán fáradozik, amelyeknek anyagi ellátása az Alapon keresztül történik. Elnökségünk ma még nem lehet arról, meggyőződve, hogy ez a forma beválik — mindenesetre mint kísérletet támogatja és segíti. A Képzőművészek Szövetsége A közgyűlés részletesen vitatta a szövetség és szakszervezet együttműködésének kérdéseit. Pogány G. Gábor a szövetség főtitkára részletesen ismertette az ideiglenes elnökség terveit. A közgyűlést követően jelent meg lapuinkban Makrisz elvtárs nyilatkozata, amely hasonló szellemben mutatott rá szövetség és szakszervezet közös céljaira, munkájának eltérő módszereire. Úgy gondoljuk, hogy az elvi kérdéseket már tisztáztuk és elérkezett az ideje a gyakorlati megvalósításnak! A párt művelődéspolitikai irányelveinek megjelenése után élénkül a képzőművészeti élet, a művészeket sok elvi, esztétikai és stílusprobléma foglalkoztatja. Keresik az utat, módot a munkásokkal, a dolgozó néppel való szorosabb kapcsolatokra. Erősen érdeklődnek a politikai kérdések, a szocializmus perspektívái iránt, érdekli őket a külföld művészeti élete is. Időszerű feladat volna például, hogy lehetővé tegyük a magyar művészek utazását a moszkvai biennáléra. Az új évvel indulhatnának már a viták, ismeretterjesztő előadások, filmvetítések. Ma még kissé a belső szervezés jellemzi a szövetség munkáját, tevékenysége nem érezhető a képzőművészek életében. Szakszervezetünk minden támogatást megad ahhoz, hogy elinduljon a közös munka. Elnökségünk továbbra is számít tagságunk bizalmára és reméli, hogy a közgyűlésre és e beszámolóra is még sok észrevétel következik. Feladatainkat eddig is a művészek és művészeti dolgozók támogatásával oldottuk meg — ezután sem cselekedhetünk másképp. Pold auf Medárd a Képzőművészek Szakszervezetének titkára * A Filmszakszervezet 1959. évi terveiből Az 1958. év tapasztalatai és a dolgozókkal, a szakosztályok vezetőivel folytatott megbeszélések alapján a Filmszakszervezet is elkészítette 1959. évi munkatervét. A tervet még az elnökség megvitatja, de addig is néhány közérdeklődésre számot tartó, jellemző adatát, tényét nyilvánosságra hozzuk. A munkaterv első helyen az ideológiai és kulturális nevelő munka feladataival foglalkozik. Idézzük: „Újjászervezzük a filmművészeti szakosztályt, mint a filmművészeti szövetség feladatát betöltő szervezetet. Arra törekszünk, hogy a szakosztály a filmművészeti élet fórumává váljék,amelyre, a művészek joggal támaszkodhatnak, a mai életet ábrázoló, szocialista realista igényű filmek megalkotásában. A februári filmművészeti konferencia keretében történik meg hivatalosan is az újjáalakulás, ahol elemezzük majd a magyar filmművészek szocialista továbbfejlődésének útját. A beszámolót bizottság készíti elő, előadónak Darvas Józsefet kértük fel. Folytatjuk és kiszélesítjük a művészek és munkások találkozóit. E mozgalomba bekapcsoljuk a Budapest Filmstúdió és a fiatalok stúdiójának művészeit is.”* „Az 1958. évi művészi munka alapján javaslatot teszünk a „Balázs Béla díj” odaítélésére.” * „Figyelemmel kísérjük a fiatalok „ Balázs Béla stúdiójának” munkáját és támogatjuk kezdeményezésüket olyan újszerű kisjátékfilm forgatókönyvek, illetve filmek létrehozására, amelyek a szocialista realizmus irányában jelentenek előrelépést.” * „Folytatjuk a Filmművész Klub építését, hogy 1959. első felében segítséget nyújthasson a művészeti szakosztály életének fejlesztésében.” * A Filmszakszervezet elnöksége öt kultúrpolitikai előadás megtartását határozta el, minden alapszervezetben. Az előadások: a művelődéspolitikai irányelvekről, a filmforgalmazás és a filmszakma hároméves tervéről, a szovjet filmművészet útjáról, a magyar filmművészetről és a filmtechnika kérdéseiről szólnak. Az első előadást a legtöbb helyen már megtartották. * Szélesítik a külföldi tapasztalatcserék lehetőségét, hogy a művészek, műszakiak, forgalmazási és moziüzemi dolgozók legjobbjai közül minél többen utazhassanak a szocialista országokba és kiváló szakembereink a kapitalista országokba is. Az utazások legnagyobb részét önköltséges alapon, az IBUSZ-szal és a baráti szakszervezetekkel folytatott tárgyalások útján szervezik meg. ♦ A szakmai gazdasági munka területéről: A Filmfőigazgatósággal közösen törekednek a tervismertető értekezletek rendszeres megtartására. Figyelemmel kísérik a „kiváló vállalat” feltételek teljesítését, a kitüntetések és pénzjutalmak odaítélését. Az elnökség félévenként megvitatja a vállalati tervteljesítés eredményeit és tapasztalatait. * Közösen a Filmfőigazgatósággal megszervezik a filmszakma műszaki konferenciáját. A konferencia feladata, hogy elemezve a jelenlegi helyzetet, irányt adjon egy 5—15 éves távlati terv megteremtéséhez.* A munkaterv a forgalmazási és a moziüzemi szakosztály feladatává teszi a moziüzemi dolgozók prémiumrendszerének további javítását, valamint a moziüzemi alapbérek rendezésére szolgáló javaslat véleményezését. A műszaki szakosztály számára a terv, mint legfőbb feladatot, a mérnöki továbbképzés, a gépész szakmai továbbképzés tematikai és módszertani segítését határozza meg. * A szakszervezeti bizottságok figyelmét arra hívja fel a munkaterv, hogy az érdekvédelem és szociális munka elhanyagolása nélkül állítsák előtérbe a tagság művelését, nevelését és a szakmai munka segítését, továbbjavítva a szakszervezeti demokráciát. A szakszervezeti taggyűléseket negyedévenként, a bizalmiak tájékoztatását havonta rendszeresen kell megtartani. * Felhívjuk a Filmszakszervezethez tartozó valamennyi dolgozót, hogy észrevételeit, tervvel kapcsolatos javaslatait juttassa el, mert a munkaterv, amelyet csak nagyon kivonatosan ismertettünk itt, igen komoly feladatokat jelent és csak a tagság teljes támogatása mellet hajtható végre. Szakszervezeti Szövetségünk felügyelete mellett Megalakult az Országos Szórakoztató Zenei Központ A ZENÉSZEK régi és jogos kívánsága van teljes időben azzal az utasítással, amelyet a napokban bocsátott ki a művelődésügyi miniszter. Szakszervezetünk felügyelete mellett megalakult az Országos Szórakoztató Zenei Központ, amely arra hivatott, hogy foglalkozzék a vendéglátóipari és az alkalmi rendezvényeken működő szórakoztató zenészek és énekesek legkülönbözőbb problémáival. A Zeneművészek Szakszervezete az ellenforradalmat követő időszakban éppen e kérdések megoldása érdekében vállalta a közvetítés állami feladatát, de ezzel egyidőben programjába vette a zenész vállalat létesítésének javaslatát. Ezt a javaslatot emelte határozattá a művészeti szakszervezetek III. kongresszusa — ezzel is bizonyítva, hogy a művészeti ágak szakszervezeti tagsága és vezetői szükségesnek tartják a szórakoztató zenészek problémáinak mielőbbi orvoslását. A kongresszus óta sokféle tárgyalás folyt a legkülönbözőbb fórumokon. A Zeneművész Szakszervezet keretén belül a vállalat létrehozása érdekében megalakult csoport több megbeszélést tartott a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökségének támogatásával a Belkereskedelmi és Művelődésügyi Minisztériummal. E TÁRGYALÁSOK eredményeképpen jelent meg most a rendelet, amely kimondja, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége felügyelete mellett, január 1-én megalakult az Országos Szórakoztató Zenei Központ. Ezzel egyidejűleg megszűnik a Zeneművészek Szakszervezetének korábban vállalt tevékenysége, s megszűnik a közvetítési iroda a szakszervezet keretein belül. Az Országos Szórakoztató Zenei Központ ma még nem állami vállalat. Az így létrejött Központ azonban magja annak az állami vállalatnak, melyet a minisztérium támogatásával egy esztendő alatt létre kell hozni. AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓ ZENEI KÖZPONT látja el a jövőben a vendéglátóiparban és az alkalmi táncmulatságokon foglalkoztatott zenészek és énekesek közvetítését és ellenőrzi működésüket. Hatáskörébe tartozik a működési engedélyek kiadása, felülvizsgálata és indokolt esetben a működési engedély bevonása. Időközönként kategorizáló vizsgákat szervez. Foglalkozik majd a szórakoztató zene műsorpolitikai kérdéseivel, ellenőrzi a vendéglátóipari műsorokat, s ezzel lehetővé teszi, hogy a színvonal és a játékstílus kérdéseiben hozzáértő tanácsadás történjen. Együttműködik a Nemzetközi Koncert Irodával a zenészek, énekesek, zenekarok, együttesek külföldi turnéinak megszervezésében. A Belkereskedelmi Minisztériummal és a Fővárosi Tanáccsal együtt ellenőrzik a vendéglátó üzemek műsorait és azokat együtt engedélyezik. SZÉP FELADATOT jelent az Országos Szórakoztató Zenei Központ dolgozói számára a zenészek, énekesek, a különböző együttesek szakmai fejlődésének biztosítása. Ennek érdekében bemutatókat tartunk, stúdiókat létesítünk, tanfolyamokat indítunk és gondoskodunk a kottaellátásról. Mindezek a feladatok és kötelességek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a Zeneművész Szakszervezettel együtt az eddiginél fokozottabban lássuk el a zenészek érdekeinek védelmét, felvegyük a harcot a kontárokkal és dilettánsokkal szemben s a tehetséges muzsikusoknak az egész ország területén nagyobb lehetőséget biztosítsunk. Az Országos Szórakoztató Zenei Központ a napokban alakult, s szerénytelenség lenne már most eredményekről beszélni. Mégis annyit— mint a jövőt tekintve biztatót — el kell mondanunk, hogy már az alakulás időszakában is tettünk lépéseket külföldi turnék megszervezésére, így a Nemzetközi Koncert Iroda támogatásával legutóbb 22 tagú, jobbára fiatal muzsikusokból álló népi zenekar indult másfél hónapra Nyugat-Németországba négyen pedig öt hónapra szerződtek Olaszországba. Hasonló turnét készítünk elő Bulgáriába, ahová népi zenészek és a Német Demokratikus Köztársaságba, ahová népi és tánczenészek utazását tervezzük. TUDATÁBAN VAGYUNK annak, hogy az Országos Szórakoztató Zenei Központ megalakulása és mai helyzete még nem jelenti minden kívánság teljesedését. Fontos lépést jelent azonban előre és bízunk benne, hogy az ország gazdasági helyzetének erősödésével, a vezető állami szervek megértésével és a szakszervezeti tagság támogatásával eredményesen fogunk dolgozni. Rácz Gusztáv az Országos Szórakoztató Zenei Központ igazgatója Központi vezetőségünk a művészeti szakszervezetek III. kongresszusának évfordulóján, január 12-én tartotta értekezletét, amelyen meghallgatta az elnökség beszámolóját az 1958-ban végzett munkáról. Jóváhagyta az elnökség előterjesztését, az 1959. évi terveket. — A központi vezetőség ülésének ismertetésére februári számunkban részletesen visszatérünk. Szocialista MŰVÉSZETÉRT.