Szocialista Művészetért, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

fi képzőművészek szakszervezeti közgyűlése után Válasz néhány kérdésre Decemberben tartottuk meg a képzőművészek szakszer­vezeti közgyűlését. Véleményünk szerint ez az alkalom igen jelentős volt, mert a Képzőművészek Szakszervezete az ellen­­forradalom óta ilyen széles körben még nem tárta fel a mű­vészek előtt elért eredményeit, terveit, problémáit. A megbe­szélés jelentősége mutatkozik abban, hogy utólag is hang­zanak el észrevételek, kérdések, hozzászólásaik. Annál is inkább, mert sajnos sok művész a­kadt, aki valóban csak a közgyűlés megtartása után ismerte fel, hogy helyes lett volna jelen lennie. Meg kell mondanunk: sajnos sokan maradtak távol, olyan mű­vész tagjai szakszervezetünknek, akiknek jelenlétére számí­tottunk, akiknek véleményére kíváncsiak lettünk volna, akik mind művészi rangjukat, mind emberi magatartásukat tekintve nagy segítséget adhattak volna további munkánk irányának­­ meghatározásában, így sajnos azt kell megállapítanunk, hogy a képzőművész társadalom érdeklődése nem volt arányban a közgyűlés jelentőségével. Szakszervezetünk elnöksége nem nyugszik bele egyszerűen e tény megállapításába. Keressük az okokat. Bírálatot jelent-e a távolmaradás szakszervezetünk elnökségének munkájára, vagy néma tiltakozás ez a képzőmű­vészeti élet egyes visszásságaival szemben?. Akárhogyan is van, őszintén kell róla beszélni, ha más mód nincs, akkor most a közgyűlés után, személyes találkozások alkalmával, felhasz­nálva lapunkat a közgyűlésen elhangzottak szélesebb körű ismer­tetésére. Eredmények A közgyűlésen elhangzott elnökségi beszámoló tartalmazott néhány adatot a szakszervezeti munka, a hagyományos szak­­szervezeti feladatok terén elért eredményekről. Ne vegyék sze­rénytelenségnek, ha néhányat megismétlünk most, talán több megértéséhez segít. Szakszervezetünk az elmúlt 2 évben 45 ezer forintot fizetett ki segélyezésre. Hétszáz művészt és művészeti dolgozót részesített szakszervezeti és egyéb üdülésben, megszer­vezte több művész és művészeti dolgozó csoportjának külföldi utazásait. Gondoskodott több művész­ család gyermekeinek üdül­tetéséről .A közgyűlés elé terjesztett javaslat alapján, az Egész­ségügyi Minisztérium támogatásával és a művészek társadalmi összefogásával, 1959-ben felállítjuk a képzőművészek szociális otthonát. Nagy eredménye a szocialista társadalomnak, hogy je­lenleg hazánkban 225 képzőművész kap a Képzőművészeti Alap­tól nyugdíjat 1 millió kétszázezer forint értékben. (A közgyűlési beszámoló őszintén mutatott rá, hogy a nyugdíj odaítélésében még komoly problémák vannak, éppen azért, mert ezt megfelelő rendelet nem szabályozza.) Az alkotóközösségek Nagy visszhangja volt az alkotóközösségek helyzetéről szóló tájékoztatásnak. Többen félreértették az elnökségi beszámolót; úgy érezték, hogy az általánosított és elmarasztalta az alkotókö­zösségekben becsületesen dolgozó művészeket és gazdasági veze­tőket is. Ez nincs így! De azt a sok visszaélést, ami ezen terü­leten az utóbbi időben gombamódra szaporodott , éppen a be­csületes emberek védelmében kell leleplezni és szigorúan eluta­sítani! Sok alkotóközösség lelkiismeretlen művészeti és gazda­sági vezetője nyújtott segítséget ahhoz, hogy — különösen vidé­ken — giccset, ízlésrontó fércmunkákat terjesszenek. Ezt azok­nak a művészeknek, akik hivatásukat a nép nevelésében komo­lyan szívükön viselik nem lehet eltűrni! Ez a felismerés indí­totta arra az illetékes fórumokat, hogy vizsgálatot indítsanak az alkotóközösségekben. Ezek a vizsgálato­k tárták fel azután, hogy több helyen a szocialista kultúra elleni giccs­tömeg támadásán túl, súlyos gazdasági visszaélések is történtek. Az ötvös alkotó­­közösség ellen bírósági eljárás indult, amely jelenleg is folya­matban van. Megtörtént, hogy a vizsgálat hírére megkísérelték az alkotóközösség pénzét egyéni bankbetétekre elhelyezni. Hó­napok óta nyílt titok volt: ha az alkotó­művész azt akarja, hogy művét terjesszék, akkor az „üzletszerző” számára megfelelő sá­pot kell leadnia. Voltak egyesek, akik ilyen módon — természe­tesen mások rovására — 60—100 ezer forintos havi jövedelemre tettek szert, s ennek fejében az országot elárasztották olyan — tisztesség ne essék szólván — „alkotásokkal”, amelyek nemcsak, hogy semmit nem érnek, de kifejezetten károsak! Úgy gondol­juk, hogy a művészek nem azt várják szakszervezetünktől, hogy e felett szemet hunyjon. Mivel a vizsgálatok feltárták azt is, hogy az alkotóközösség mint forma, éppen az önálló gazdálkodás miatt,­­ mindig lehetőséget adhat a különböző visszásságokra, a minisztérium a Képzőművészeti Alappal együttesen és fokoza­tosan stúdiók létrehozásán fáradozik, amelyeknek anyagi ellá­tása az Alapon keresztül történik. Elnökségünk ma még nem lehet arról, meggyőződve, hogy ez a forma beválik — minden­esetre mint kísérletet támogatja és segíti. A Képzőművészek Szövetsége A közgyűlés részletesen vitatta a szövetség és szakszervezet együttműködésének kérdéseit. Pogány G. Gábor a szövetség fő­titkára részletesen ismertette az ideiglenes elnökség terveit. A közgyűlést követően jelent meg lapuinkban Makrisz elvtárs nyi­latkozata, amely hasonló szellemben mutatott rá szövetség és szakszervezet közös céljaira, munkájának eltérő módszereire. Úgy gondoljuk, hogy az elvi kérdéseket már tisztáztuk és elér­kezett az ideje a gyakorlati megvalósításnak! A párt művelődés­­politikai irányelveinek megjelenése után élénkül a képzőművé­szeti élet, a művészeket sok elvi, esztétikai és stílus­probléma fog­lalkoztatja. Keresik az utat, módot a munkásokkal, a dolgozó néppel való szorosabb kapcsolatokra. Erősen érdeklődnek a po­litikai kérdések, a szocializmus perspektívái iránt, érdekli őket a külföld művészeti élete is. Időszerű feladat volna például, hogy lehetővé tegyük a magyar művészek utazását a moszkvai bien­­náléra. Az új évvel indulhatnának már a viták, ismeretterjesztő előadások, filmvetítések. Ma még kissé a belső szervezés jellemzi a szövetség munkáját, tevékenysége nem érezhető a képzőművé­szek életében. Szakszervezetünk minden támogatást megad ah­hoz, hogy elinduljon a közös munka. Elnökségünk továbbra is számít tagságunk bizalmára és reméli, hogy a közgyűlésre és e beszámolóra is még sok észre­vétel következik. Feladatainkat eddig is a művészek és művészeti dolgozók támogatásával oldottuk meg — ezután sem cselekedhe­tünk másképp. P­old auf Me­d­ár­d a Képzőművészek Szakszervezetének titkára * A Filmszakszervezet 1959. évi terveiből Az 1958. év tapasztalatai és a dolgozókkal, a szakosztályok vezetőivel folytatott megbeszé­lések alapján a Filmszakszer­vezet is elkészítette 1959. évi munkatervét. A tervet még az elnökség megvitatja, de ad­dig is néhány közérdeklődés­re számot tartó, jellemző ada­tát, tényét nyilvánosságra hozzuk. A munkaterv első helyen az ideológiai és kulturális nevelő munka feladataival foglalko­zik. Idézzük: „Újjászervezzük a filmművé­szeti szakosztályt, mint a film­­művészeti szövetség feladatát betöltő szervezetet. Arra tö­rekszünk, hogy a szakosztály a filmművészeti élet fórumává váljék,­­amelyre, a művészek joggal támaszkodhatnak, a mai életet ábrázoló, szocialis­ta realista igényű filmek meg­alkotásában. A februári film­­művészeti konferencia kereté­ben történik meg hivatalosan is az újjáalakulás, ahol ele­mezzük majd a magyar film­művészek szocialista tovább­fejlődésének útját. A beszámo­lót bizottság készíti elő, elő­adónak Darvas Józsefet kér­tük fel. Folytatjuk és kiszélesítjük a művészek és munkások talál­kozóit. E mozgalomba bekap­csoljuk a Budapest Filmstúdió és a fiatalok stúdiójának mű­vészeit is.”* „Az 1958. évi művészi mun­ka alapján javaslatot teszünk a „Balázs Béla díj” odaítélé­sére.” * „Figyelemmel kísérjük a fia­talok „ Balázs Béla stúdiójá­nak” munkáját és támogatjuk kezdeményezésüket olyan új­szerű kis­játékfilm forgató­­könyvek, illetve filmek létre­hozására, amelyek a szocialis­ta realizmus irányában jelen­tenek előrelépést.” * „Folytatjuk a Filmművész Klub építését, hogy 1959. első felében segítséget nyújthasson a művészeti szakosztály életé­nek fejlesztésében.” * A Filmszakszervezet elnök­sége öt kultúrpolitikai előadás megtartását határozta el, min­den alapszervezetben. Az elő­adások: a művelődéspolitikai irányelvekről, a filmforgalma­zás és a filmszakma hároméves tervéről, a szovjet filmművé­szet útjáról, a magyar film­művészetről és a filmtechnika kérdéseiről szólnak. Az első előadást a legtöbb helyen már megtartották. * Szélesítik a külföldi ta­pasztalatcserék lehetőségét, hogy a művészek, műszakiak, forgalmazási és moziüzemi dolgozók legjobbjai közül mi­nél többen utazhassanak a szocialista országokba és ki­váló szakembereink a kapita­lista országokba is. Az utazá­sok legnagyobb részét önkölt­séges alapon, az IBUSZ-szal és a baráti szakszervezetek­kel folytatott tárgyalások út­ján szervezik meg. ♦ A szakmai gazdasági munka területéről: A Filmfőigazgatósággal kö­zösen törekednek a tervismer­tető értekezletek rendszeres megtartására. Figyelemmel kí­sérik a „kiváló vállalat” fel­tételek teljesítését, a kitün­tetések és pénzjutalmak oda­ítélését. Az elnökség féléven­ként megvitatja a vállalati tervteljesítés eredményeit és tapasztalatait. * Közösen a Filmfőigazgató­sággal megszervezik a film­szakma műszaki konferenciá­ját. A konferencia feladata, hogy elemezve a jelenlegi hely­zetet, irányt adjon egy 5—15 éves távlati terv megteremté­séhez.* A munkaterv a forgalmazási és a moziüzemi szakosztály feladatává teszi a moziüzemi dolgozók prémiumrendszeré­nek további javítását, valamint a moziüzemi alapbérek rende­zésére szolgáló javaslat véle­ményezését. A műszaki szakosztály szá­mára a terv, mint legfőbb fel­adatot, a mérnöki továbbkép­zés, a gépész szakmai tovább­képzés tematikai és módszer­tani segítését határozza meg. * A szakszervezeti bizottsá­gok figyelmét arra hívja fel a munkaterv, hogy az érdekvé­delem és szociális munka el­hanyagolása nélkül állítsák előtérbe a tagság művelését, nevelését és a szakmai munka segítését, továbbjavítva a szak­­szervezeti demokráciát. A szakszervezeti taggyűléseket negyedévenként, a bizalmiak tájékoztatását havonta rend­szeresen kell megtartani. * Felhívjuk a Filmszakszerve­zethez tartozó valamennyi dol­gozót, hogy észrevételeit, terv­vel kapcsolatos javaslatait jut­tassa el, mert a munkaterv, amelyet csak nagyon kivonato­san ismertettünk itt, igen ko­moly feladatokat jelent és csak a tagság teljes támogatása mel­let hajtható végre. Szakszervezeti Szövetségünk felügyelete mellett Megalakult az Országos Szórakoztató Zenei Központ A ZENÉSZEK régi és jogos kívánsága van teljes időben azzal az utasítással, amelyet a napokban bocsátott ki a művelő­désügyi miniszter. Szakszervezetünk felügyelete mellett megala­kult az Országos Szórakoztató Zenei Központ, amely arra hiva­tott, hogy foglalkozzék a vendéglátóipari és az alkalmi rendez­vényeken működő szórakoztató zenészek és énekesek legkülön­bözőbb problémáival. A Zeneművészek Szakszervezete az ellen­­forradalmat követő időszakban éppen e kérdések megoldása érdekében vállalta a közvetítés állami feladatát, de ezzel egy­­időben programjába vette a zenész vállalat létesítésének javas­latát. Ezt a javaslatot emelte határozattá a művészeti szakszer­vezetek III. kongresszusa — ezzel is bizonyítva, hogy a művé­szeti ágak szakszervezeti tagsága és vezetői szükségesnek tart­ják a szórakoztató zenészek problémáinak mielőbbi orvoslását. A kongresszus óta sokféle tárgyalás folyt a legkülönbözőbb fórumokon. A Zeneművész Szakszervezet keretén belül a vállalat létrehozása érdekében megalakult csoport több megbeszélést tar­tott a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökségének támo­gatásával a Belkereskedelmi és Művelődésügyi Minisztériummal. E TÁRGYALÁSOK eredményeképpen jelent meg most a rendelet, amely kimondja, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége felügyelete mellett, január 1-én megalakult az Orszá­gos Szórakoztató Zenei Központ. Ezzel egyidejűleg megszűnik a Zeneművészek Szakszervezetének korábban vállalt tevékeny­sége, s megszűnik a közvetítési iroda a szakszervezet keretein belül. Az Országos Szórakoztató Zenei Központ ma még nem állami vállalat. Az így létrejött Központ azonban magja annak az állami vállalatnak, melyet a minisztérium támogatásával egy esztendő alatt létre kell hozni. AZ ORSZÁGOS SZÓRAKOZTATÓ ZENEI KÖZPONT látja el a jövőben a vendéglátóiparban és az alkalmi táncmulatságokon foglalkoztatott zenészek és énekesek közvetítését és ellenőrzi mű­ködésüket. Hatáskörébe tartozik a működési engedélyek kiadása, felülvizsgálata és indokolt esetben a működési engedély bevonása. Időközönként kategorizáló vizsgákat szervez. Foglalkozik majd a szórakoztató zene műsorpolitikai kérdéseivel, ellenőrzi a vendég­látóipari műsorokat, s ezzel lehetővé teszi, hogy a színvonal és a játékstílus kérdéseiben hozzáértő tanácsadás történjen. Együtt­működik a Nemzetközi Koncert Irodával a zenészek, énekesek, zenekarok, együttesek külföldi turnéinak megszervezésében. A Belkereskedelmi Minisztériummal és a Fővárosi Tanáccsal együtt ellenőrzik a vendéglátó üzemek műsorait és azokat együtt engedélyezik. SZÉP FELADATOT jelent az Országos Szórakoztató Zenei Központ dolgozói számára a zenészek, énekesek, a különböző együttesek szakmai fejlődésének biztosítása. Ennek érdekében bemutatókat tartunk, stúdiókat létesítünk, tanfolyamokat indí­tunk és gondoskodunk a kotta­ellátásról. Mindezek a feladatok és kötelességek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a Zeneművész Szakszervezettel együtt az eddiginél fokozottabban lássuk el a zenészek érdekeinek védelmét, felvegyük a harcot a kontárokkal és dilettánsokkal szemben s a tehetséges muzsikusoknak az egész ország területén nagyobb lehetőséget biztosítsunk. Az Országos Szórakoztató Zenei Központ a napokban alakult, s szerénytelenség lenne már most eredményekről beszélni. Mégis annyit— mint a jövőt tekintve biztatót — el kell mondanunk, hogy már az alakulás időszakában is tettünk lépéseket külföldi turnék megszervezésére, így a Nemzetközi Koncert Iroda támo­gatásával legutóbb 22 tagú, jobbára fiatal muzsikusokból álló népi zenekar indult másfél hónapra Nyugat-Németországba né­gyen pedig öt hónapra szerződtek Olaszországba. Hasonló turnét készítünk elő Bulgáriába, ahová népi zenészek és a Német De­mokratikus Köztársaságba, ahová népi és tánczenészek utazását tervezzük. TUDATÁBAN VAGYUNK annak, hogy az Országos Szóra­koztató Zenei Központ megalakulása és mai helyzete még nem jelenti minden kívánság teljesedését. Fontos lépést jelent azonban előre és bízunk benne, hogy az ország gazdasági helyze­tének erősödésével, a vezető állami szervek megértésével és a szakszervezeti tagság támogatásával eredményesen fogunk dol­gozni. Rácz Gusztáv az Országos Szórakoztató Zenei Központ igazgatója Központi vezetőségünk a művészeti szakszervezetek III. kongresszusának évfordulóján, január 12-én tartotta értekez­letét, amelyen meghallgatta az elnökség beszámolóját az 1958-ban végzett munkáról. Jóvá­hagyta az elnökség előterjesztését, az 1959. évi terveket. — A központi vezetőség ülésének ismertetésére februári számunk­ban részletesen visszatérünk. Szocialista MŰVÉSZETÉRT.

Next