Szocialista Művészetért, 1963 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam I. szám 1963. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK LAPJA Az Elnöki Tanács Kodály Zoltán, háromszoros Kossuth-díjas kiváló mű­vész zeneszerzőnek 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztár­saság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetés átadása után Kodály Zoltán, Kádár János, Sárai Tibor, Szabó Ferenc, Szirmai István és Dobi István Wicki Bernhard, nyugatnémet filmrendező, akinek „Ma­lachiás csodája” c. filmjét most játsszák hazánkban, a filmművész klubban találkozott a magyar filmművészet képviselőivel A Guineai Africana Táncegyüttes nagy sikerrel vendég­szerepelt a Fővárosi Nagycirkuszban A leningrádi Kirov opera- és balettszínház: bemutatta Igor Bielszkij új koreográfiáját, melyet D. Sosztakovics leningrádi szimfóniájára szerzett. Alul: Hirojuk Iwaki, japán karmester a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát vezényelte Ötödik kongresszusunk előtt — küldöttek nyilatkoznak — VISELT KATALIN zongoraművész, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zongora tanszak vezetője, szb-titkár. Zongoraművész vagyok, pedagógus vagyok és szb-elnök is vagyok, de ezeket soha nem tudom egy­mástól elválasztani, minden munkámban mindhá­rom feladatköröm benne él. Most a kongresszus előtt elmondhatjuk alapszervezetünkről, hogy szinte minden tömegszervezet munkáját összegezi, s a végső célt, a nevelőmunkánkat segíti. Hogy az egész tagság óhaját összegezzem, azt kell mondanom: ok­tató-nevelő munkánk méltóbb megbecsülését érez­zük a legégetőbbnek. A szakiskolai tanárok, akik a szakképzés mellett pedagógusneveléssel is foglalkoz­nak, nem érzik intézményük helyzetét tisztázottnak. A zeneművészeti szakiskolák pedagógusai abban a felemás helyzetben vannak, hogy az általuk frissen képesített növendékek mint zenetanárok nem egy­szer magasabb bérezésben kezdik meg pályafutásu­kat, mint ők. S ha nem is annyira az anyagi dotáció, legalább oly mértékben munkájuk, művészi és pe­dagógiai tevékenységük elismerése, a több szabad­idővel rendelkezés hiányát érzik. A Zenepedagógus Szakosztály ebben a kérdésben állást foglalt, s gon­doljuk, az V. kongresszus a szakiskolai művészpeda­gógusok társadalmi megbecsülésében további előre­haladást jelent A VIII pártkongresszus híven kifejezte azt a bi­zalmat, mely egyrészt az emberek iránt tapasztal­ható, másrészt ami az emberekben él a párt egész politikája iránt. Ezt a bizalmat a mi szakszervezeti alapszervezetünk is tapasztalja; új, meg új erők, öt­letek, tervek születnek, jelentkeznek. Bízvást remé­lem, hogy az V. kongresszus a magyar zenepedagó­gusok oktató-nevelő munkájának segítésében, társa­dalmi megbecsülésében újabb támogatást fog jelen­teni. S ez erősíti az alapszervezetünkben folyó szak­szervezeti tevékenységünket is.. CSÁSZÁR FERENC, a Vas megyei Moziüzemi Vállalat szb-titkára. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresz­­szusa után igen nagy érdeklődéssel tekintek a Mű­vészeti Szakszervezetek Szövetsége V. kongresszusa elé. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége az el­múlt két évben sokat tett az ideológiai és nevelő­munka, a szakmai képzettség emelése, az alapszerve­zetek önállósága biztosítása érdekében. A központi irányítás és ellenőrzés lényeges javulása következ­tében az egész szakszervezeti munka, elsősorban az alapszervezetek munkája közelebb került az élethez, a vállalat, intézmény fő célkitűzéseinek segítéséhez. Ezt saját alapszervezetünk munkájában is tapasztal­tuk. Az V. kongresszustól mi, a moziszakma dolgozói elsősorban azt, várjuk, hogy a Vil­. pártkongresszus szellemében őszintén, önkritikusan és kritikusan tár­gyalja a szakszervezeti élet­ problémáit, megerősíti a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének és alap­­szervezeteinek eddigi munkáját, megjelöli azokat a feladatokat, amelyeket a művészeti szakszervezeti mozgalomnak az elkövetkezendő években meg kell oldani. Mindazok, akik a filmforgalmazás területén munkálkodunk, a kongresszustól, a művészeti élet képviselőitől és elsősorban a filmalkotóktól az ed­digieknél jobb, hitelesebb, a szocialista építésünk sokrétű és bonyolult problémáit gazdagabban, a tö­megek számára elfogadhatóbb módon ábrázoló film­alkotásokat várunk. Reméljük ehhez segítséget ad filmalkotóinknak a kongresszus munkája. A kong­resszustól választ várunk az egész filmgyártás és filmforgalmazás távlati terveinek és perspektívái­nak megjelölésével kapcsolatosan, s elsősorban arra vonatkozóan, hogy milyen elvi és gyakorlati úton, milyen szervezeti felépítésben képzelhető el a mozi­hálózat jövője. A filmforgalmazásnak, az egész filmforgalmazási hálózatnak sokkal gyakorlatiasabbá kell válnia, és következetesebben kell szolgálnia az ismeretterjesz­tést, az iskolai oktatást, a világnézeti és esztétikai nevelést, az egész kulturális nevelőmunkát. A film­művészetet a korszerű népművelés, a szocialista műveltség megszervezésének szolgálatába kell állí­tani, s reméljük ehhez a kongresszus megfelelő elvi és gyakorlati útmutatást ad számunkra. A moz­i­­szakma dolgozói a megyei moziüzemek központi dol­gozói és a filmszínházak vezetői, gépészei a régóta húzódó és megoldatlan, szakmai továbbképzés kérdé­se­iben várnak választ a kongresszustól. Reméljük, hogy sikerül olyan központilag irányított szakmai továbbképzési hálózatot létrehozni, amely biztosítja, hogy a megnövekedett feladatoknak a filmforgal­mazás területén eleget tudjunk tenni Mi, vasi küldöttek és mozidolgozók várakozással készülünk a kongresszusra, amelytől nemcsak vá­runk, hanem javaslatainkkal, eddigi munkánk ta­pasztalatainak átadásával segíteni is szeretnénk munkáját. RI­TTKAI OTTÓ, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója: Nagy várakozással tekintek az V. kongresszus munkája elé. Mindenekelőtt azt várom, hogy a szakszervezeti „parlament” a vidéki színházak, a vidéki színészek problémáit tárgyalva, okos javaslatokkal, tervekkel fogja orvosolni százféle gondunkat, bajunkat. A miskolci színház alapszervezetének munkája a IV. kongresszus óta igen sok vonatkozásban előrelépést mutat. Megerősödött a bizalmi hálózat, ezáltal kö­zelebb került az stb is az emberekhez, a napi apró gondokhoz, hatékonyabban tud működni a „mindent az emberért” elv megvalósításában. A színház 97%'/1,­a szakszervezeti tag. A politikai felvilágosító munka ma jobban megy, mint a meg­előző években, és ennek gyümölcsei: tisztább esz­m­eiségű, elmélyültebb előadásaink, tagjaink öntuda­tának növekedése, a színház és közönség újfajta, elvtársibb kapcsolatai. Javult az szb és igazgatóság munkastílusa, s ezen keresztül a vezetés demokra­tizmusa kezd igen örvendetes és a párt politikájá­nak megfelelő jelleget kapni. A továbbfejlődést és az V. kongresszus problémáit mi abban szeretnénk segíteni, hogy felvetjük a szín­házi munkások szakosítása útjának tovább szélesí­tését, segítséget kér­ünk a vidéki színészek lakásvi­szonyainak megoldásában (Miskolcon még nincs szí (Folytatás a 3. oldalon. ÁRA 1 FORINT

Next