Szocialista Művészetért, 1969 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

Amilyen a szakszervezet, úgy­ dolgozik a jelölőbizottság... Miskolcra utaztam, hogy megnézzem az alapszervezeti választási előkészületeket. A Borsod megyei Moziüzemi Vállalat elég nagy szervezet, hatalmas területen szétszórt apró egységekben (elvégre a mozik falvakban, köz­ségekben, kisvárosokban játszanak) s maga a vállalat olyan, mint általában a kész termé­keket forgalmazó másfajta vállalat. Az a kö­rülmény, hogy filmterjesztés közben m­űve­­lődéspolitizál is, túlságosan nem befolyásolja a szakszervezeti választási előkészületeket: megválasztották a küldötteket a januári kül­döttgyűlésre, amely megerősíti majd a külön­ben jól dolgozott szakszervezeti tanácsot és bizottságot. A példát nem a mozisok, hanem a Miskolci Nemzeti Színház szolgáltatja. Olyan friss, iz­galmas újdonságokkal szolgál, melyekre érde­mes felfigyelni más szakmabeli mozgalmi em­bereknek is... A november 12-i taggyűlésen az szb nem volt szégyenlős, és a tavasz óta végzett mun­káról, gondosan, ám önkritikusan beszámolt. (Nem követte azokat a kevesebb dohányú szb-ket, amelyek a mondanivalót inkább a vezetőségválasztó taggyűlésekre tartogatták...) Megválasztották a jelölő bizottságot, melynek elnöke műszaki (Gulyás József), van benne két színész (Dobos Ildikó és Szabados Ambrus), van képviselője az énekkarnak (Ónodi László) és a zenekarnak (Kecskeméti János). Ki-ki a maga körzetében máris firtatja a tagok véle­ményét, javaslatát. A bizalmiak készülnek a januári csoportgyűlésre és beszámolóra. A ve­zetőségválasztó taggyűlést február végére ter­vezik ... A jelölő bizottság és az szb naponta össze­szalad, minden nap tanácskozik. Ugyan miféle mondanivalójuk lehet olyan sok? A tagság azt kérte a taggyűlésen: a hirdetőtáblán függesz­­szék ki a jelenlegi szb névsorát és az szb-tagok reszortját. Tudni szeretnék a színháziak, me­lyik munkaterületen ki, hogyan ténykedett. A naponkénti beszélgetések tartalmáról Csapó János szb-elnök, Szili János titkár, Fekete Alajos gazdasági felelős — mindhárman meg­lehetősen sokat szereplő színészek — a követ­kezőket mondták. — Feltűnt nekünk — kezdte Csapó János —, hogy az szb-ben a reszortok elnevezése nem fedte a teendőket. Nálunk a sportfelelős nem csak a Gonda György által kezdeménye­zett sportiskola gondozását jelenti, hanem a fotó, sakk, torna szakkörök irányítását is. A sportfelelő­s nálunk sport és szakköri felelős. Aztán megvitattuk: miért felel a nőfelelős? Az egész munkája belefér a szocpolos teendői közé... A kulturális felelős nemcsak az úgy­nevezett kulturális tervékenységért felel, ha­nem irányítja a színházi klubot is. Az első teendőnk tehát az volt, hogy a tényleges funk­cióknak megfelelően neveztük meg a reszort­­felelősöket. Aztán továbbléptünk. Az egyes reszortok felelőseinek teendőit tömören össze­foglaltuk, és ezekre a megfogalmazott reszor­tokra teszi meg név szerint jelölését a jelölő bizottság. Szb­érik és a jelölő bizottság azt akarja, hogy a vezetőségválasztó taggyűlés elé kerülő jelölt-névsor az egyes funkciókra meg­felelő jelöltekből álló új szb-t tartalmazzon. — Eddig hogyan folyt le az szb-n belül a reszortok elosztása? — tettem fel naivul a kérdést. — Úgy — felelte készségesen Csapó János —, hogy en bloc megválasztotta a taggyűlés a listán szereplő vagy attól eltérő 9—11 tagot az szb-be, s utána ezek maguk között elosztot­ták a reszortokat. Nyilvánvaló, hogy nem ju­tott mindenkinek feladat. Az is igaz, hogy nem mindenki kapott olyan felelős beosztást, ami­hez képessége, főként kedve lett volna. Így alakult ki az a helyzet —­ ezt mi is tapasztal­tuk —, hogy egy ilyen szó három-négy tagja „húzott”, a többi pedig rajta volt a névsoron. — A jelölő bizottság úgy írja ki jelöltjeit a hirdető táblán, hogy az egész színházi tagság előtt világos lesz — folytatja a gondolatsort Gulyás József, a jelölő bizottság elnöke —, hogy az szb melyik tagja milyen reszortfel­adatokat old majd meg, és nyilvánvalóan a tagság reszortonként válogatja össze az szb-be kerülőket. — Mert azt akarjuk, hogy az új szb teljes egészében dolgozzon — vélte Szili János, a tit­kár, — ne alakuljon úgy a helyzet, mint ré­gebben volt, hogy két-három tag csak névle­gesen vegyen részt az szb tevékenységében, és helyettük a tényleges munkát az aktivisták végezzék el.­­ Ugyanez áll a számvizsgáló bizottságokra is. Hozzáértő, értelmes emberek vannak benne most is, de ha ők is olyanok lennének, mint az szb mostani többsége, akkor lényegesen job­ban segítenék ők is az szb munkáját — ve­tette közbe Fekete Alajos —, mert bizony örömmel vennénk, ha nem ritka időnként je­lennének meg, hanem úgy mint az szb tagjai: a mindennapi munka során hallatnák szavu­kat ... November utolsó napján kukkantottam be hozzájuk. Jövetelem céljáról senki semmit nem tudott. Aznap délelőtt volt Darvas József új, izgalmas, harcos riport-drámájának (A térképen nem található) olvasópróbája. Az szb szobájában öt szb-taggal találkoztam. Be­szélgetésünk során a színháziak egymásnak adták a kilincset. Jó két héttel voltak a tag­gyűlés után, s közel három hónappal a veze­tőségválasztás előtt ,"Szürke", mindennapos élet folyt. De eleven, lüktető élet! Ilyen súlya van náluk a szakszervezetnek, ilyen ereje, tekintélye. Ezt maga a színházi tagság harcolta ki. Mert úgy érezte: szüksége van a szakszer­vezetre. Úgy látszik, éppen ezért fontos szá­mukra a választás is. A kollektíva önmagát becsüli meg vele. N. K.-né PEDAGÓGUS (Debre­cen) — a szabadságidőre és egyéb igazolt távollétekre járó átlagke­reset számításának új rendszeré­ről. Így különösen a kiszámítás alapját képező tételekről kér tájé­koztatást. VÁLASZ: Az iskolai dolgozók tekintetében a béralap és a ju­talmazási keret terhére kifizetett díjazások képezik az átlagkereset kiszámításának alapját- így » Pe­dagógus átlagkeresetébe beszámít: a) a kiszámításkor érvényes sze­mélyi alapbére (a törzsfizetésen felül az a­lapbér-jellegű vezető­ és működési pótlékok is), b) a túlmunkád 1) fele, c) azok a nem alapbérjellegű pótlékok, amelyeket az átlagkere­settel díjazott időre nem folyósí­­tatunk. A kétszeres kifizetés elkerülése érdekében a jutalmakat a­­ nap­nál rövidebb távollét, továbbá — időtartamára tekintet nélkül — a rendes szabadság idejére járó át­lagkereset kiszámításánál figyel­men kívül kel hagyni. Ugyancsak nem lehet számításba venni az átlagkereset kiszámítá­sánál a szociális juttatásokat, a jubileumi jutalmat, az újítási dí­jat, valamint a különböző meg­bízások alapján kifejtett tevé­kenységért kifizetett tiszteletdíja­kat. Az átlagkeresetet egyébként azokra az időtartamokra kell fi­zetni, amelyekre ezt jogszabály kifejezetten elrendeli. Így a fel­mondási idő alatti felmentés idő­tartamára, a rendes rendkívüli tanulmányi és jutalomszabadság idejére, a túlmunka ellenértéke­ként kiadott szabadidő-átalány idejére stb. A harminc napot meg nem ha­ladó időtartamra történő átlagke­reset-számítás esetén a megelőző naptári negyedévben, a harminc napot meghaladó időtartamra tör­ténő átlagkereset-számítás esetén pedig az utolsó négy naptári ne­gyedévben kifizetett összegeket kell alapul venni, ha a pedagógus naptári évre járó szabadsága a 98 napot meghaladja, függetlenül at­tól, hogy szabadságát egybefüg­gően vagy megszakításokkal a nyári, illetve téli szünetben, vagy az oktatási idő alatt veszi ki. P. Gy. TERVEZŐ (Budapest) le­­vonásos jövedelemadó alá eső te­vékenységet folytat. A különböző kifizető szervek a jövedelemadó alapját különböző mértékben álla­pították meg. Így egyes helyeken a bruttó díj 90, míg más helyeken 60 százaléka alapján vonták le az adót. Kérdése: mi a helyes eljá­rás, milyen adóalap figyelembe­vételével köteles adózni . VADÁSZ: A 49 1900. (XI. 10.) Korm. számú rendelet végrehajtá­sáról szóló 11961. III. II.) PH szá­­mú rendelet (Vhr. megjelent egy­séges szerkezetben a Pénzügyi Közlöny 1907. évi március L-i szá­mában) a levonásos jövedelemadó alá eső tevékenységből származó jövedelem egy részének — mint az annak megszerzésére fordított költségeknek — az adó alapja ki­számításánál történő figyelmen kí­vül hagyását — és csupán a bruttó díjnak meghatározott mértékben csökkentett nettó összege utáni adózását írja elő. Így az adó alap­jának kiszámításánál az alábbi költségeket kel­l bruttó jövede­lemből levonni: a) szerzői (írói), műfordítói és szakfordítói, újságrajzolói, zene­szerzői tevékenységnél, valamint a MUOSZ tagjaként működő fotó­­riporteri tevékenységénél az ösz­­szevont díj 100 000 forintig terjedő részének M százalékát, ISO 000—20© 000 forintig terjedő részének 90 százalékát, 200 000 forinton felüli részének pedig M százalékát; b) a szobrász, festő, népművé­szeti és iparművészeti alkotások­nál a díj 90 százalékát, illetőleg amennyiben a tényleg felmerült költség ennél nagyobb, az adó­alany által igazolt és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja által jóváhagyott költséget; c) a grafikai, restaurátori, fotó­művész!, díszlettervezői és tervező iparművész!, valamint műszaki szakgrafikai tevékenységnél a díj 00 százalékát; d) az előadóművészi tevékeny­ségnél a díj 20 százalékát; e) az a—d) pontokban fel nem sorolt, levonásos jövedelemadó alá eső egyéb tevékenységnél a át) 5 százalékát. Miután a levélíró tevékenysége a c) pont hatálya alá esik, ezért adóalapjának me­gállapításánál a bruttó 10 százalékát kell levonni, és csupán a díj 10 százaléka után köteles adót fizetni. (DBM) H. I. ARTISTA (Budapest) K­éri, tájékoztassuk, hogy „elismerési díjat” az SZTK-nak milyen felté­telek fennállása esetén lehet fi­zetni? Milyen jogokat biztosít a ITT NEM MC­VESZ ÉS KRITIKUS SAKKOZIK — Gácsi Mihály karikatúrája — Nolam magyarázza hogy hogyan kosi lóval lépni? Iteana Iliescu és Sergiu Stefanski a Hattyúk tavában (MTA dolgozónak az „elismerési díj” fizetése? VÁLASZ: Az elismerési díj fi­zetésére a nyugdíjtörvény ad le­hetőséget. Kimondja ugyanis, hogy nem számít a szolgálati idő meg­szakításának az az időtartam, melyre a dolgozó „elismerési dí­jat” fizet. A díj összegét a beteg­ségi biztosítás alá eső munkavi­szony alapján kapott utolsó há­rom havi munkabér átlagának fi­gyelembevételével állapítják meg. Elismerési díj címén, ha a dol­gozó legutolsó munkaviszonyából származó ma­nkabér átlaga a havi 1000 forintot nem haladta meg, havi 10 forintot, ha 1000 forintnál több volt, de a 2000 forintot nem haladta meg, havi is forintot, ha pedig a 2000 forintot meghaladta, havi 1 forintot kell fizetni. Az elismerési díj folyamatos fi­zetését a munkaviszony megszű­nését követő három hónapon be­lül kell megkezdeni. Az elismerési díj fizetésére irányuló szándékot a SZOT Társadalombiztosítási Fő­igazgatóságának annál az igazga­tóságánál vagy kirendeltségénél kell bejelenteni, amelynek terüle­tén a dolgozó legutóbb betegség esetére biztosított volt. Az elismerési díjat havonta elő­re, minden hónap II. napjáig kell befizetni. Ha azonban a befizetés két egymást követő hónapban el­marad vagy késedelmesen törté­nik, az illetékes SZTK igazgató­ság vagy kirendeltség­i díj to­vábbi fizetését visszautasíthatja. Külföldi munkavállalás esetén a díjat az itthon tartózkodó hozzá­tartozók is befizethetik. Az elismerési díjat fizető dol­gozó esetében az előző munkavi­szonyokat figyelembe veszik még akkor is, ha utolsó munkaviszo­nya megszűnése óta öt évnél hosz­­szabb idő telt el. Érdemes tehát elismerési díjat fizetni, mert így a már megszerzett szolgálati idő — nyugdíj szempontjából — nem vész el. CS. F. MOZIÜZEMI DOLGOZÓ (Kaposvár) kéri, tájékoztassuk, hogy egy kiskorú gyermeke után, akit egyedül nevel, jár-e családi pótlék? VÁLASZ: Kérdésére kedvező vá­laszt adhatunk, mert a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának 1/ 190. (V. 21.) SZOT számú szabály­zata alapján az egyedülálló fér­fiak — családi pótlékra jogosult­ság szempontjából — azonos hely­zetbe kerültek az egyedülálló nők­kel, tehát egy gyermek után is jogosultak családi pótlékra. Az említett rendelkezés ó ó­t-a kimondja, hogy egyedülállónak kell tekinteni azt a dolgozót, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él. A szöveg dolgozóról beszél, már nem különböztetve a dolgozó ne­mét illetően, így e juttatásra nem­csak az egyedülálló nő, hanem az ilyen férj is jogosult. Amennyiben tehát e feltételek egyike az ön esetében fennáll, a családi pótlék folyósítását az SZTK ügyintézőtől kérheti. (O. V.) A „Nastasia­ két főszereplője: Valentina Massini és Petre Ciortea (Mezey felv.) Első ízben vendégszerepelt Állami Operaházunkban a bukaresti Ro­mán Állami Opera- és Balettszínház balettegyüttese. Az Oleg D­a­n­o­v­­­s­k­i koreográfus és balettmester vezette együttes kiforrott és összedol­gozott táncosokból tevődik össze, s e reprezentatív bemutatkozásnak számító vendégjáték alkalmával repertoárok sokszínűségét mutatták meg a magyar balettkedvelők táborának. Négy fellépésükből kettőt (az első és negyedik este) a Lev Ivanov nyomán O. Danovski koreografálta „A hattyúk tava” előadásának szen­teltek. Ez a balett alkalmas leginkább arra, hogy nemzetközi viszony­latban egy-egy együttes a művészi színvonalát mind a nagyközönség, mind a szakértők előtt prezentálja. A bukaresti együttes által előadott variáció a közérthetőbb színpadi ábrázolásával tette a nézők előtt még áttekinthetőbbé, tisztább vonalvezetésűvé a szüzsét. Különösen a IV. fel­vonás csoport­táncai csillogtatták a tánckar egyöntetű, biztos technikájú művészetét, nem különben a koreográfus leleményes fantáziáját. A sze­replők közül szeretném kiemelni a nálunk már jól ismert nezna Ili­escu primabalerina művészetét, aki ebben a szerepben ismét excellált, valamint Sergiu Stefanski-t, aki méltó partnerének bizonyult. A második estén a Csipkerózsikát vitték színre. M. Pepita koreográ­fiáját Vasile M­a­r­c­u szerencsés kézzel tömörítette és alkalmazta a bu­karesti együttes adottságaira. A Carabosse tündér szerepét e változat­ban nő alakította igen artisztiku­s megformálásban (Gabriela Danov­ski). A főszerepben Alexa Mezincescu csiszolt technikájával tűnt ki. A legnagyobb érdeklődést a koncert műsoruk váltotta ki, amelynek során előadták Cornel Trailescu (aki különben négy estén át vezé­nyelte operaházunk zenekarát) és Oleg Danovski kétfelvonásos balett­­játékát (Nastasia), valamint Mozart „Kis éji zene", J. Strauss „Keringő” és Ravel „Bolero” zeneműveire készített táncjátékokat; e három mű koreográfusa Tilde U r s e a n u volt. A ,,Nastasia” című balett Zamfi­­rescu novellája alapján készített mai témájú táncdráma, mely ötletes rendezői megoldásaival, drámai táncaival, a szereplők mélyen átélt játé­kával szerencsésen bizonyította a balettegyüttes magas művészi kvali­tásait az eddig látottaktól elütő stílusú táncjátékban is. Nastasia szere­pében Valentina Massini, a fiú szerepében pedig Petre C­­­o­r­­­e­a emelkedett ki szenvedélyes alakításával. A koreográfusnő három klasz­­szikusnak számító táncjátékával (Mozart, J. Strauss és M. Ravel zené­jére) bebizonyította a különböző táncstílusokban való jártasságát, elmé­lyült ismereteit. A fegyelmezett és pontos összmunkájával példaadó együttes vendégszereplése emlékezetes eseménye kulturális életünknek, s reméljük, a jövőben még gyakrabban nyílik alkalmunk egymás tánc­­kultúrájának alaposabb megismerésére. GÉCZY ÉVA Kép Mozart „Kis éji zene”-jére készített Urseanu-balettből (Mezey felv.) S­zocialista MŰVÉSZETÉRT.

Next