Szocialista Művészetért, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
Az ünnepi könyvhetet május 26.—június 3. között rendezték meg (Halasi felv.) MIT ÍGÉR A NYÁR? Régen, ha nyári színházakról írtak vagy beszéltek, mélyen leszállították a mércét. Vállveregetve, jóindulatnak álcázott iróniával mondogatták egy-egy produkcióra: nyáron ez is jó lesz. Ma már nyáron sem alacsonyabb a mérce, csak az évszakhoz, a lehetőségekhez igazodik. Erről beszélgettünk Katona Ferenccel, a Budapesti Szabadtéri Színpadok igazgatójával. — Hogyan sikerült a tavalyi szezon? — Az időjárás minden kiszámíthatatlansága ellenére szerencsére egyetlen előadásunk sem maradt el, s a közönséget nem riasztották el a meteorológiai előrejelzések, zsúfolt nézőterek előtt játszottunk . .. — Korszerűbbek lettek-e a szabadtéri színpadok? — Minden évben végzünk felújítást. Idén a Városmajori Színpad világosító és hangosító berendezését, valamint a Budai Parkszínpad világítását modernizáltuk ... — Mit láthat majd a közönség idén nyáron? — A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Turandotot adjuk elő, valamint a Parasztbecsületet és a Bajazzókat. Külön szenzációnak ígérkezik a Carmen, melynek külföldi vendégművészek: Mignon Dunn, Matsumoto Miwako és Michele Molese éneklik a főszerepeit. Ugyancsak a margitszigeti színpadon mutatja be az Állami Népi Együttes az „Ecseri lakodalmas’ című műsorát. A Budai Parkszínpad a hagyományokhoz híven látványos folklór revüké, a beatzenéé, a népi muzsikáé és az operetté. Fellép többek között a Budai Parkszínpadon a Ballet Caracas, a Fiesta de Espana és a Brasil Tropical együttes, s itt adja elő három alkalommal „Magyar századok” című kompozícióját az Állami Népi Együttes. A Városmajori Szabadtéri Színpadon a tavalyi siker, Léon Gandillon és Fényes Szabolcs fergetegesen mulattató zenés vígjátéka, a „Kikapós patikárius” kerül ismét színre, új szereposztásban. A színlapon olvashatjuk többek között Ráday Imre, Kovács Zsuzsa, Galambos Erzsi, Haumann Péter és Horváth Gyula nevét. — Lesz-e valami újdonság is ezen a nyáron? — Természetesen. Eddig csak három színpadunk volt, idén nyáron azonban a Hilton Szálló Dominicanus udvarában is tartunk majd előadásokat, „Budai vígasságok” címmel. Ebben a megejtően szép barokk környezetben igyekszünk valóban korhű hangulatot teremteni. Pergolesi két kis remekművén kívül itt kerül színre Bittersdorff „A hűséges parasztlány” című vígoperája, melyre nemrég bukkantunk a Széchényi Könyvtár zeneműtárában. Az 1776-ban készült partitúra az Eszterházy-könyvtárból került ide, s várt kétszázkét évet a felfedezésre. A szünetben marionett- és pantomimjátékok szórakoztatják majd a közönséget, s hogy a nézők valóban a kor hangulatában érezzék magukat, a jegyszedők és a zenészek is jelmezt öltenek. Reméljük, ezek a „Budai vígasságok” nemcsak kuriózumot jelentenek majd, hanem komoly élményt is azoknak, akik ellátogatnak a Várba. S miközben a nyárról beszélünk, közben már készülünk az őszi Budapesti Művészeti Hetekre, melynek egyik legkiemelkedőbb programja a Mojszejev együttes szereplése lesz. Ágh Tihamér CIGÁNYOK A CSÉPLŐ GYURIRÓL A Hazafias Népfronttal közös szervezésben április 18-án Mátészalkán, április 19-én Hodászon és április 20-án Vásárosnaményban előbemutatóként telt házak előtt vetítettük ifj. Schiffer Pál „Cséplő Gyuri” című filmjét. A vetítések után mindhárom helyen ankétot tartottunk a rendező, a cigánylakosság, valamint a helységek vezetőinek részvételével. Nem véletlenül választottuk az előbemutatók színhelyéül ezeket a településeket: a cigánylakosság Szabolcs- Szatmárnak ezen a vidékén él a legnagyobb számban. Itt van leginkább szükség a legnagyobb változásokra, és itt léptek előre a legnagyobbat a fejlődésben. A rendező és munkatársa szinte az egész országot bejárta. Szabolcs-Szatmárban kezdték és Zalában, Németfaluban találták meg azt a fiatalembert, aki a putrik világából elvágyva éppen a döntő lépést fontolgatta. A film, hasonlóan a pécsi bemutatóhoz, Szabolcs- Szatmárban is kedvező fogadtatásra talált. Az ankétok résztvevőinek láthatólag tetszett a film, a kilépni akaró, többre törő cigányfiú. A mátészalkai ankéton Lakatos Mihály tanácstag, maga is cigány származású, részletesen beszélt arról, mi tetszett neki, mi nem a filmben. Véleménye szerint jó példa volt a magyar nyelv ismeretének fontosságára Cséplő Gyuri helyzete, amikor alig tudott szót érteni cigány munkatársaival. Jónás Anna örömmel ismert fel sok ismerős arcot a filmben, egy évig ő maga is Cséplő Gyuri munkásszállójának lakója volt Budapesten. „De aztán hazajöttem, túl messze volt, s nekem három családom van” — mondta. — „Most a tanács költségvetési üzeménél dolgozom.” Jónás István máé hozzászólásában elmondta, hogy új lakásba költöztek a mátészalkai cigányok, javultak életkörülményeik. Több mint száz család új lakásba költözött, 30—40 család már a város különböző részein él, minden gyerek óvodába járhat, és egyre nagyobb részük végzi el az általános iskolát. A résztvevők jól felismerték, hogy a „Cséplő Gyuri” nem cigányfilm, bár a cigányokat, munkábaállásukat mutatja be, hanem az egész társadalmat foglalkoztató problémákat feltáró alkotás. Vásárosnaményban két ankétot is tartottunk. Hasonlóan kedvező fogadtatásra talált a film Hodászon is. Erről a községről érdemes elmondani, hogy itt található a világon az egyetlen önálló cigány templom, de még ezt is megelőzte az országos viszonylatban is első cigány óvoda, ahol nagyszerű feltételek között, nagy gonddal tanítják a gyerekeket a magyar nyelvre is. Az ankétok tanulságait az egyik résztvevő a következőkben foglalta össze: — Biztosan tudom, hogy maga szeret minket, és ezért csinálta ezt a filmet. Mert nemcsak segíteni szeretne, hanem segít is. Szerencsére, hogy egyre többen akarnak segíteni, és segítenek is... (NTné) Az egyik szatmári „Cséplő Gyuri” ankét résztvevői figyelik a vitát (Gaál Béla felv.) Varga Nándor Lajos „Öreg juhar” c. fametszete az 1978. évi grafikai hét albumában VARSÓBÓL JELENTIK Varsóban tartották meg a „Dal öszeköti a népeket” jeligével a kórusok III. nemzetközi találkozóját, amelyen Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Norvégia, NSZK, Olaszország és a Szovjetunió kórusai vettek részt. A milánói fesztiválon Agnieszka Holland „Vasárnapi gyerekek” című televíziós filmje második díjat nyert. A Fondation de France zenei alapítvány zsűrije az Arthur Honegger nemzetközi díjat Krzysztof Penderecki zeneszerzőnek ítélte oda a kórusra, zenekarra és orgonára írt Magnificatjáért. Varsóban ünnepélyes külsőségek között bemutatták Sára Sándor „Nyolcvan huszár” című, lengyel— magyar koprodukcióban készült filmjét. A lódzi film-, televízió- és színművészeti főiskola az idén kétéves filmforgatókönyv-írói levelező tagozatot indít. A jelentkezési korhatár 35 év, feltétel: legalább középiskolai végzettség, és bizonyos irodalmi munkásság. Maár Gyula „Teketória” című filmjét játékrendjükre tűzték a lengyel filmszínházak. Az Ekran című képes film- és televíziós hetilap egyik utóbbi számában, a lap főszerkesztő-helyettesének, Andrzej Lipinskinek a tollából nagy írás jelent meg a magyar filmművészetről „Azok a csodálatos hatvanas évek — Beszélgetés Kardos Ferenc filmrendezővel” címmel. Az egyik jeles lengyel filmkritikus, Adam Horoszczak a Kino című havi folyóirat februári számában tanulmányt írt „Vajon megérkeztek-e a gólyák? címmel Kardos Ferenc „Ékezet” című filmjéről. (Antoniewicz) VARGA NÁNDOR LAJOS EMLÉKE Nagy művésznemzedék egyik jeles képviselőjétől vettünk ismét búcsút. Párhetes váratlanul reátörő, majd átmenetileg kedvező kimenetellel bíztató betegsége után április 17-én elhunyt Varga Nándor Lajos, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, grafikusnemzedékek nevelője, akinek működése szervesen kapcsolódott a mai magyar grafikusművészet arculatának kialakulásához. Losoncon született 1895. január 1-én, de diákkora a székelyföldhöz, a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégiumhoz fűzte, és a kollégium ma is számon tartja, mint egykori kiváló növendékét. Művészpályájának indulását, mint annyi más sorstársáét, az első világháború zivatara nehezítette meg. Első bemutatkozása is a hadviselt művészek kiállításán volt. A Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári diplomával a zsebében, mint művésznövendék ismét beiratkozott a főiskolára, Olgyai Viktor osztályára, a grafikának szentelve minden idejét. Az a kapcsolat, amely őt a nyomtatott vonal művészetéhez láncolta, egész életén át végigkísérte. Előbb mint tanársegéd, majd mint a grafika tanára, nevelőmunkával, szakkönyvekkel, és nem utolsósorban grafikai alkotásainak imponálóan nagy számával szolgálta ezt a célt. Állami ösztöndíjjal két ízben volt Londonban tanulmányúton, hogy a British Múzeumban grafikatörténeti tanulmányokat folytasson. Egyik londoni ismerőse egy társaságban így mutatta be: „Mr. Varga, a második ember a világon, aki a British Museum teljes grafikai anyagát lapról lapra áttanulmányozta.” Félszáznál több kis jegyzetkönyvecske őrzi ennek az időnek emlékét. Amikor hazatérése után Réti Istvánnak megmutatta feljegyzéseit, vázlatait, megilletődve mondta: „Na, ez komoly dolog ... Ebből egy életen át lehet élni.” De Varga mester nemcsak ebből és nemcsak ennek élt. „A magyar grafikát szolgálta oly híven és alázatosan, olyan nyugodt és önfelejtő munkával, biztos szakmai tudással, tanítványok nevelésével és művészettel, mint a régi mesterek” — írta róla Kuczka Péter akit vele folytatott beszélgetések tettek a grafika lelkes hívévé és szószólójává. Varga Nándor a polihisztorok mindegyre ritkább képviselői közé tartozott. Szakkönyveit nemcsak írta és illusztrálta, hanem maga szedte és nyomtatta is. Egy Wörner-féle nyomdagépet, gyorssajtót szerzett a főiskolának, és ezen a gépen nyomtatta ki tanítványai és barátai segedelmével könyveit, amelyek a grafikai ismeretek egész tárházát tartalmazzák: A rézkarc, A rézmetszet (ezek még kézisajtón lettek előállítva), A fametszet, Régi fametszetes magyar vagy magyar vonatkozású könyvek a Székely Nemzeti Múzeumban (szomorú értéket ad ennek a kötetnek, hogy az ebben bemutatott könyvek a háború végén, az esztelen „nyugatra mentés” során mind elpusztultak), Vonalművészet, Az alkotó szépség, és még számos más könyv, ritkaságuk és tartalmuk miatt féltve őrzött kincsei a grafika szerelmeseinek. Adattár címmel kiadta jeles grafikus pályatársainak oeuvre-katalógusát (újabban jó magyar szóval alkotásjegyzékét). Kutatómunkája során a régi magyar papírosmalmok vízjegyeinek tekintélyes sorát gyűjtötte össze, ezeknek a könyvalakba foglalását is tető alá tudta hozni 1970—1975-ben. Ennek a kézzel szedett, nyomtatott, ezernyi vízjegynek fába metszett ábráját, régi papírosmalmok és városképek fametszetű képét tartalmazó csodálatos könyvnek néhány példánya arra vár, hogy a korszerű reprodukáló és sokszorosító technika útján közkinccsé váljon. Bensőséges kapcsolatok fűzték Varga Nándort a grafikai művészetek intim, személyes tartalommal leginkább telített területéhez, a kisgrafikához. Amikor a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének pártfogását élvező Kisgrafika Barátok Köre nem sokkal több mint három éve felkérte őt az elnöki tisztség elvállalására, csak a tényleges helyzetet juttatta ezzel kifejezésre, hiszen a mester megjelenése adott már régen rangot és tekintélyt a kör összejöveteleinek, ahol előadásaival, beszélgetéseivel, tanácsaival is a magyar grafika ügyét szolgálta. Lelkes résztvevője volt a nemzetközi ex libris-kongresszusoknak is, ezeken is sok új barátot szerzett a magyar grafikusművészetnek. S. A. Szocialista - MŰVÉSZETÉRT /