Szocializmus, 1945 (29. évfolyam, 1-5. szám)
1945-01-01 / 1. szám
A SZOCIALIZMUS Illés alakított ki, az elmúlt szörnyű korszak egyik legvigasztalóbb és legfölemelőbb jelensége, példaadás a szó legnemesebb értelmezésében arra, hogyan kell a munkásmozgalom vezető politikai alakjának megállani helyét fölfelé és lefelé, hogyan kell az eszme tisztasága és az elmélet töretlen vonala mellett a gyakorlati kérdésekben merevség nélkül döntéseket hozni. A Szociáldemokrata Párt huszonhat esztendős aktivitása az ellenforradalom változó kormányzatai alatt rengeteg bírálatot váltott ki. „Szociális“ és „népi“ álarccal indult a szegedi gondolat, majd a konszolidációs korszakba lendült. A konszolidáció belefulladt a bethleni eszközökkel meg nem oldható agrárválságba, amelyet követett a Károlyi-féle „erős kéz“ közjátéka, hogy végül a Gömbös-uralom szinte egyenes vonalon zuhanjon az ország végső pusztulását jelentő németbarátságba. A párt politikai vonalon alig mutathatott föl látható eredményeket, tevékenysége a tények föltárásában, azok leleplezésében, a fasizmus felé rohanásunk irányának és méretének állandó megmutatásában összegezhető. A türelmetlenek és a napi eredmények fanatikusai ezt a munkát nem értették és nem értékelték. Csak ma, az újjászülető és frissen talpraugró mozgalom láttára vallják be, hogy ennek az örökké ébrentartó és csüggedést riasztó tevékenységnek köszönhetjük a mozgalom töretlenségét, mai erejét. Mónus Illés ennek a hálátlan és sok gyűlöletet, üldözést kiváltó munkának egyik nagy inspirálója volt. Tudta, hogy csupán a távoli nagy célokra függesztett szemmel nem lehet építő munkát végezni. Vállalni kell minden idők jó vagy rossz körülményeit, aki önként félreáll, igazat ad annak, aki őt a félreállásra kényszeríti. Legélesebben képviselte ezt a meggyőződését akkor, amikor — történelmi öt perccel a háború előtt — csábítás, befolyásolás és fenyegetés özöne árasztotta el a pártot, hogy kettészakítsák, a fasizmus engedelmességébe beilleszkedőket befogadják, a többit megsemmisítsék, hogy a „nemzet“ egységes képét mutassák a közeledő vihar elébe. Nagy próbája volt ez a politikai érettségnek, az eszközök erejének és a meggyőződés keménységének. A pártok irányításába külső tényezők kívántak beleszólni, a jobbszélső vonaltól a középig mindenünnen jöttek a jó tanácsok, amelyek abból indultak ki, hogy a Szociáldemokrata Párt egy a többi között, politikai csoportosulás, mint akármelyik más polgári politikai párt, amely a konjunktúrához alkalmazkodik elméleti felfogásával és gyakorlati munkájával. Mónus Illés egész tekintélyével, azzal a mélygyökerű szocialista tudással, amely minden cselekedetét jellemezte, állott ellen ennek a törekvésnek. Cikkei a Népszavában, tanulmányai a Szocializmusban, előadásai a párt politikai fórumain mindig élményt jelentettek a politika résztvevői számára, de ebben az időben olyan politikai tett is volt minden szava és betűje, amely a pártot megmentette a legfájdalmasabb és legszégyenteljesebb következményektől.