Tiszavidék, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-21 / 94.szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA MM——>HWI '111*1 vrí1 I lm—IMII—III I— II—IM III— ■— IMIIM IIII»11 111IIII ml ■ II 'll 11 IIMWilll mi ■ n. évfolyam, M. ARA­­M PILLÉR. MCT. 21. vasárnap. — Ata­lmá I A­I— — -­­ I -- — M , DCellemes haméni ünnepeket kívánunk lapunk minden elvív­ójának ! ; '<9cac­k»cScWW«cl<&oscs<^ 1­8T0. áprilli­s-ta Tüifl» „anyácska“ e hatalmas folyam partján Szimbirszkben (ma Uljanovszk) Uljanov is­kola felügyelő házában szüle­­tett Vlagyimir Hjics Lenin, a világ egyik legnagyobb láng­elméje. Lenin édesapja hala­dó gondolkodású ember volt. Édesanyja egy aranyszívű, erős jellemű asszony, aki igyekezett gyermekeiből be­csületes, művelt, elvekhez hű embereket nevelni. A szü­lők arra tanították gyerme­keiket, hogy olyannak lássák a környező világot, amilyen az a valóságban. így ismerték meg azt a megalázó elnyo­mást és kegyetlen kizsákmá­nyolást, azt a kíméletlen ren­dőr-terrort, amely abban az időben a cári Oroszországban volt. A felnövekvő fiatalok feleletet kerestek arra a kér­désre, hogyan lehetne a né­pet ettől a mérhetetlen szen­vedéstől megszabadítani. Ul­­janov valamennyi gyermeke így lett forradalmár. Az ifjú Lenin igen élénk, tehetséges gyermek, szorgal­mas és kitűnő tanuló volt A gimnáziumot kitüntetéssel végezte. Már fiatal gimnazis­ta korában gondolkodóba ej­tette az az élet, amit maga körül látott. Kereste a kap­csolatot a dolgozó emberek­kel. Látta a városi proletárok és a parasztság nyomorát, jogfosztottságát. Látta, ho­gyan növekszik a dolgozó tö­megek elégedettlensége és gyűlölete a cári rendszer el­len. Sokat olvasott. Nagy ha­tással voltak rá az orosz forra­dalmi demokraták Csemisev­­szkij, Bejinszkij és Dobroh­u­bov művei. 15 éves korában bátya révén megismerkedett Marx művével, a Tőkével. Óriási hatással volt rá. Jogi pályára készült. 1887- ben beiratkozott a kazáni egyetem jogi karára. Itt esett át az első forradalmi tűzke­resztségen. Élénken részt vett a diákok illegális, forradalmi szervezkedésében, ezért a cári kormány letartóztatta. Kizár­ták az egyetemről és szám­űzték. Egy év múlva vissza­tért Kazánba, ahol kapcsola­tot teremtett illegális marxis­ta körökkel. Itt ismerkedett meg a forradalmi munkás­­mozgalommal. Alaposan ta­nulmányozta Marx és Engels műveit. Ez időtől kezdve Le­nin neve elválaszthatatlan az orosz munkásmozgalomtól. Szamarában majd Péterváron, a száműzetésben, az emigrá­ció nehéz éveiben fáradhatat­lan energiával sziklaszilárd hittel harcolt a munkások és parasztok felszabadulásáért, a szocializmus győzelméért. Nem volt még az emberiség­nek olyan történelmi sze­mélyisége, akinek élete és műve úgy bele­nőtt volna je­lenünkbe és jövőnkbe, mint Leniné. Az idő nem csökken­ti, hanem csak növeli eszméi­nek hatékonyságát. A­z emberiség története nem ismer olyan jelen­tős forradalmi változásokat, mint amelyek a Lenin tevé­kenységet felölelő évtizedek­ben— tanításai nyomán vég­bemennek a világon. Az egész világot átfogó kapitalista rendszer az 1917-es nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­­dalommal megrendült, létre­­jött a világ egyhatodán az el­ső szocialista állam. Elkezdő­dött a szocialista forradalmak korszaka, amely a kínai nép győzelmével, a népi demok­ráciák létrejöttével folytató­dott a második világháború után. Ma már 900 millió em­ber építi azt a gigászi művet, amelynek alapkövét Lenin rakta le. Beteljesülés felé kö­zeledik Lenin látnoki jósla­ta. •— a világ gyarmati sors­ban sinylődő, elnyomott száz­milliói, — lerázva magukról az imperializmus gyarmati el­nyomásának bilincsét. ■— a szabad fejlődés útjára lépnek és végeredményben ez dönti el a két rendszer közötti harc­ot*® CtS- wj WBÖy »rPüfsÄre útján az első, a döntő és min­den nép számára világtörté­nelmi fordulatot jelentő lé­pés Lenin örök dicsősége. Haar a munkásosztály osz­országiban, a világ elnyomott népeitől támogatva szét tudta tépni az imperializmus láncát és meg tudta teremteni a szo­­cialista társadalmat — abban Lenin eszmei és gyakorlati tevékenységének van a leg­nagyobb jelentősége. Miben áll Lenin korszakal­kotó szerepe ebben a világ­történelmi jelentőségű fordu­latban, amely korunkban végbe megy? Lenin a marxizmust, az im­perializmus korára alkalmaz­va, kidolgozta a munkásosz­tály imperializmus feletti győ­zelmének elméletét. Marx, Engels tanításaira támaszkod­va — azok következetes alkal­mazásával — kidolgozta min­den ország elnyomott dolgo­zói számára felszabadulásuk forradalmi elméletét, az im­perializmus korának marxiz­musát, a leninizmust enin dolgozta ki az im­perializmusról, mint a kapitalizmus utolsó szakaszá­ról, a szocialista forradalmak korszakáról szóló tanítást. Ennek elemzése alapján állí­totta fel azt a tételt, hogy a kapitalizmus egyenlőtlen fej­lődése következtébben — az imperializmus korszakában — a szocializmus győzelme egy országban is lehetséges. Továbbfejlesztve Marxnak és Engelsnek a proletariátus diktatúrájáról szóló tanítását kidolgozta és megszervezte a szovjet hatalmat, mint a pro­­letárdiktatúra államformáját. Különösen fontos ma hangsúlyozni, hogy a prole­tárdiktatúra lenini elméleté­nek egyik központi tétele az a megállapítás, hogy a szo­cializmusba való átmenet nem valami békés, idilikus formában, hanem éles osz­tályharc közepette megy vég­be. Ez a korszak, írta Lenin „elkerülhetetlenül példátlan elkeseredettségű osztályharc­korszaka, amikor az osztály­harc eddig nem tapasztalt éles formát ölt, következés­képpen elkerülhetetlenül szükséges, hogy ennek a kor­szaknak az állama is „új mó­don’* legyen demokratikus (a proletárok és a nincstelenek részére) és „új módon” diktá­­tori (a burzsoázia ellen). Le­nin mutatott rá arra, hogy miután a munkásosztály meg­hódította a hatalmat, a bur­zsoázia még mindig erősebb marad és vereségei csak fo­kozzák ellenállását. Ennek az ellenállásnak letöréséhez szükséges elsősorban a prole­tariátus diktatúrája. És­­ a proletárdiktatúra szükséges — tanította Lenin — a külső el­lenség elleni védelemre, mert a burzsoázia külföldi szövet­ségesei egy pillanatra sem szüntetik meg kísérleteiket, hogy fegyveres beavatkozás­sal döntsék meg a dolgozók hatalmát.“ Így ennyire időszerűek ezek a tételek napjainkban. Éppen a magyarországi ellen­forradalom bizonyította be, hogy a burzsoázia nem mond le elvesztett pozícióinak vis­­­szaszerzéséről. Éppen október 23 bizonyította be, hogy ha­csak egy kicsit is meggyengül a diktatúra, az ellenség fel­éled és nem riad vissza még a fegyveres harctól sem. Lenin nem egyszer konkré­tan mut­atött rá, hogy miben áll a diktatúra „új módja ’ Szemben azzal a helytelen vé­leménnyel, hogy a proletár­diktatúra lényegében az ál­lamapparátus hatalmi fegyve­res erőinek alkalmazásában vagy tisztán adminisztratív intézkedéseivel harcol a ki­zsákmányolok ellen. — Lenin az­ SZKP VII-ik kongresszu­sán a következőket mondta: El kell nyomni a kizsákmá­sei nem lehet «cet «nyom­ni, csak maga a tömeg nyom­hatja el őket: az apparátus­nak a tömegekkel szoros kap­csolatban kell állnia, azokat kell képviselnie, szovjetek formájában Ez a diktatúra „új módja”, mely nemcsak tökéletesebben és tartósabban korlátozza,­­ nyomja el és számolja fel a kizsákmányolókat, de egyút­tal át is neveli a dolgozó tö­megeket a szocializmus épí­tésének szellemében. Lenin azonban rámutatott arra is, hogy a proletárdik­tatúra nemcsak diktatúrát je­lent az ellenséggel szemben, hanem a demokrácia új for­máját is a dolgozó osztályok számára. A proletárdiktatúra — Le­nin szerint — a demokrácia „új módját“ jelenti. Ez a de­mokrácia nem azért maga­­sabb típusú a polgári demok­ráciánál, mert mindenki szá­mára biztosítja a teljes sza­badságot, hanem azért, mert ez a többség demokráciája, a dolgozók demokráciája, ellen­tétben a burzsoá demokráciá­val, amely a kisebbség érde­keit védi. „Általában de­mokrácia” mindenki számára még meg vannak a kizsákmá­nyoló osztályok maradványai, még létezik a kapitalista kör­nyezet, nem lehetséges. Tisz­ta demokráciáról a revizionis­ták a „nemzeti kommunis­ták*’ beszélnek. Lenin már több mint 30 évvel ezelőtt le­leplezte ezt a nézetet. Bebi­zonyította, hogy a kapitaliz­musban nincs mindenki szá­mára demokrácia, nem is le­het, mert elképzelhetetlen a kizsákmány­olók és kizsák­mányoltak egyelősége.’* A ka­pitalizmusban a sajtó, a nyomda a burzsoázia kezén van, a törvények is a tőkések érdekeit védik. De nem lehet „tiszta demokrácia­’ a prole­tárdiktatúra idején sem. Nem lehet a kizsákmányoló osztá­lyoknak szabadságot biztosí­tani, mert azt elveszett pozí­­ciójukció­juk visszaszerzésére használnák fel. Hiszánkban a szovjet had­** sereg felszabadítása, a limavar mtnik­ámKirály és a dai gócai Rák­o­si harcát»* eredményeként, pártunk vi­se­lésével, megteremtettük a proletárdiktatúrát. Az állam­hatalom a munkásosztály ke­zébe került. Az államosítá­sokkal kisajátítottuk a tőké­seket és leraktuk a szocialis­ta termelés alapjait. Hozzá­fogtunk a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséhez. Be­vezettük a tervgazdálkodást. A kultúrát a nép közkincsévé tettük, az egyetemekre és fő­iskolákra bevonultak a mun­kások és dolgozó parasztok gyermekei, kibontakozott a kultúrforrada­lom. Az állam­­apparátusból kiszorítottuk a tőkéseket és helyükbe mun­kások és dolgozó parasztok kerültek, a tanácsok létreho­zásával megteremtettük az új típusú államot, amely lehe­tővé teszi a dolgozók bevoná­sát a közügyek intézéséibe. Új, demokratikus rendőrséget és néphadsereget szerveztünk. Emelkedett a dolgozó nép életszínvonala. Alkotmányo­san biztosítottunk olyan de­mokratikus szabadságjogokat a dolgozó tömegeknek, ami­lyenről azelőtt nem is álmod­hattak. De hibákat is követtünk el a proletárdiktatúra sarkala­tos lenini tételeinek alkalma­zásában. Nem alkalmaztuk elég következetesen a dikta­túrát a kizsákmányoló osztá­lyokkal szemben. Az 1048— 50-es években ugyan nagy számban vittünk be az állam­­apparátus vezető posztjaira munkás- és parasztkádereket,­­ de a burzsoá és kis­polgári elemek fokozato­san kiszorították őket és las­san kezdték újra meghódí­tani az államhatalom szer­veit. Megsértettük a szocia­lista törvényességet. 1953 után és különösen 1956-ban az ideológiai és adminisztra­tív harc gyengesége odaveze­tett, hogy az ellenséges néze­tek nyílt fórumon is helyet kaptak. Eltűrtük, hogy az író és újságíró szövetségben, a TTIT-ben, a Petőfi-kör vi­táin, az egyetemi katedrákon nyíltan uszítsanak a demok­ratikus rendünk elen. Az osztályellenség elleni harc­ban nem támaszkodtunk eléggé a dolgozó tömegekre, nem fegyvereztük fel a mun­kásosztályt. Helyzetünket csak súlyosbította, hogy a külső ellenség erejét is le­becsültük. Mindezek oda vezettek, hogy Magyarországon fegyve­res harcban, a Szovjetunió se­gítségével kellett a proletár­diktatúrát megvédeni. L­enin munkásságának egyik legdöntőbb része a proletariátus forradalmi pártjáról szóló tanítás, ennek az új típusú pártnak a létre­hozása és megszervezése. Le­nin felismerve, hogy a kapi­talizmus utolsó haldokló sza­kaszába lépett és elérkezett a szocialista forradalmak kor­szaka, a nyílt összeütközések időszaka, felismerte, hogy a tőke elleni harcot a munkás­­osztály csak úgy tudja győze­lemre vinni, ha új, az előb­bieknél hatékonyabb fegyve­rekkel lesz ellátva. A mun­kásosztálynak ez a fegyvere csak forradalmi pártja lehet. Olyan párt, amely nem az osztálybékének, hanem az osztályháborúnak, nem a par­lamenti választások, a parla­menti csatáknak a pártja. En­nek a pártnak szigorúan centralizáltnak kell lenni, egységes akarattal, vasmegye­temmel. A kommunista párt — tanította Lenin — a de­mokratikus centralizmus el­vére építi munkáját. Ennek a pártnak a munkásosztál.' él-' csapatának kell lennie h­arci vezérkarának, amely fel van fegyverezve a forradalmi el­mélettel, a társadalom törvé­nyeinek ismeretével. Szoros kapcsolatban kell lennie a dolgozó tömegekkel, de nem olvadhat össze velük. Lenin nemcsak a szovjet kommu­nista párt megalakításában­­ átszőtt nagy szerepet, hanem tudományosan rámutatott a harcos marxista párt fontos­ságára, bármely országban. A magyar kommunisták is a pártról szóló lenini tanítá­sok alapján hozták létre for­radalmi pártjukat 1918-ban és ez a párt vezette győze­lemre a proletariátus harcát 1919-ben. Ez a lenini típusú forradalmi párt következete­sen harcolt a 25 éves Horthy­­fasiszta rendszer alatt a na­gyobb darab kenyérért, a ma­gyar dolgozó nép felszabadí­tásáért. És ez a párt vezette a harcot a második világhá­­bor­ú alatt az ország felszaba­dításáért, a fasizmus leverése után a népi demokrácia meg­teremtéséért. A Magyar Kom­munista Pártnak soha el nem múló érdeme, hogy dolgozó népünk támogatásával meg­teremtette a proletariátus diktatúráját. A nép a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésé­nél — minden ellenforradal­mi rágalmakkal ellentétben — olyan demokráciát és jólétet teremtett ebben az or­szágban, amilyenben még soha nem volt része. S­zámun­kra különösen időszerűek ma a párt­ról szóló lenini tanítások. A történelem bebizonyította, hogy csak akkor tudjuk győ­zelemre vinni a szocializmus ügyét, ha ezt a harcot szikla­szilárd, fegyelmezett marxis­ta—leninista párt vezeti. Er­re tanít bennünket 1956 ok­tóber 23. Mi nem tanultunk eleget Lenintől. Olyan tömeg­pártot szerveztünk, amely összetételénél fogva sem le­hetett a munkásosztály él­csapata, nem lehetett iga­zán forradalmi párt. Olyan pártot szerveztünk, amelyekben kommunisták és ...párttagok” voltak. Számta­lan figyelmeztető jel ellenére sem tisztították meg a pártot az opportunista, revizionista, nacionalista, kispolgári ele­mektől Az úgynevezett „nemzeti kommunisták” irán­ti békülékenység odavezetett, hogy hatalomra­­ jutottak a pártban és megkezdték a szocializmus likvidálást, az ország átvitelét a kapitaliz­mus táborába. Most, hogy pártunkat újjá­szervezzük, egy pillanatig sem szabad szem elől téveszte­nünk, hogy az MSZMP csak akkor lesz leninini típusú for­radalmi párt, ha a párton be­lül szigorú vasfegyelmet te­remtünk, nem tűrünk csopor­tosulásokat, ha nem engedjük be a pártba az olyan eleme­ket, akik az alapvető kérdé­sekben nem értenek velünk egyet, ha fokozzuk a forra­dalmi éberséget, ha a párt bá­zisa a munkásosztály lesz, ha a párt mindig szoros kapcso­latot teremt a dolgozó töme­gekkel Minden okunk meg­van arra, hogy kijelentsük: Ilyen párt lesz az MSZMP. Alig néhány hónappal ez­­­előtt fasiszta felkelés söpört végig hazánkon. Tombolt az ellenforradalom, a könyvke­reskedések előtt a szennyes csőcselék égette Lenin mű­veit, leverte a vörös csillagot, gyilkolta a kommunistákat, veszélyben forgott a lenini eszmék megvalósulása Ma­gyarországon. Az ellenforra­dalmat a Szovjetunió segít­ségével levertük, az ország­ban helyreállt a rend. De ha előre akarunk haladni, ha a szocializmust győzelemre­­ ák­arjuk vinni, akk­or újból és újból elő kell vennünk Le­nin műveit, újból és újból ta­nulmányoznunk kell mun­kásságát. A lenini eszmék fé­nyénél meg kell vizsgálnunk, hol és miben követtünk el hi­bákat, hogyan tudjuk ezt ki­javítani, hogyan tudnánk elő­­­rehaladásunkat meggyorsíta­t­ni. Mert nem elég csak Le­ninre emlékezni, születése napját ünnepél­yes külsőségek között megülni, hanem azzal is számot kell vetni, jól gaz­dálkodtunk-e Lenin gazdag hagyatékával. És mi hűek akarunk maradni Lenin esz­méihez. L­enin eszméihez hű ma­­radni pedig azt jelenti számunkra, hogy törhetetlen szilárdsággal ragaszkodunk a kommunizmus elveihez, és kí­méletlen harcot folytatunk mindenféle eszmei métely el­len, amely a munkásosztály és a dolgozó nép sorait akarja szétzilálni. Lenin eszméjéhez hű ma­radni azt jelenti számunkra, hogy magasra emeljük a pro­letárnemzetköziség zászlaját, hogy még szorosabban össze­forrunk a közös imperialista­­ellen­es harcban a hős szovjet néppel, amely másodszor sza­badította fel hazánkat, a nem­ demokratikus országokkal és a világ összes kommunista és munkáspárt­jával Lenin eszméihez hű marad­ni azt jelenti számunkra, hogy szüntelenül tanulunk a marx­izmus—leninizmus elméleté­ből és megtanuljuk belőle úgy vezetni a proletariátus har­cát, hogy az ellenség aljas szándékai mindenkor hajótö­rést szenvedjenek a dolgozó nép forradalmi éberségén, akarategységén. Lenin eszméihez hű marad­ni, azt jelenti számunkra, úgy kell munkálkodnunk, kö­zös nagy ügyünkön, hogy a párt kapcsolata soha meg ne szakadjon a dolgozó tömegek­kel, — ellenkezőleg, ez a kap­csolat mindig eleven és meg­ingathatatlan maradjon. Népünk és pártunk munká­jával és harcával tesz foga­dalmat, hogy Lenin zászlaját soha többé el nem hagyja. A LENIN­IZMUS DIADALA

Next